Isteni bölcsesség — Hogyan válik nyilvánvalóvá?

„A SZEGÉNYNEK bölcsesége útálatos, és az ő beszédit nem hallgatják meg.” Bölcs Salamon király ezekkel a szavakkal fejezte be egy szegény ember történetét, aki egy egész várost megmentett a pusztulástól. Szomorú, de ’senki nem emlékezett meg arról a szegény emberről’ (Prédikátor 9:16–18).

Az emberek hajlamosak lenézni a szegény embereket, még ha azok nemes cselekedeteket hajtanak is végre. Ez Jézus esetében is igaz volt. Ésaiás ezt jövendölte róla: „Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője” (Ésaiás 53:3). Néhányan egyszerűen azért vetették meg Jézust, mert nem volt olyan rangos vagy kimagasló, mint a napjaiban élő vezetők. Ám olyan bölcsességnek volt a birtokosa, amellyel bármelyik bűnös embert messze felülmúlta. A Jézus hazájában élő emberek nem voltak hajlandók elismerni, hogy az „ácsmesternek fia” ilyen bölcsességet nyilvánít ki és ilyen hatalmas tetteket visz véghez. De ez súlyos hiba volt, mert a beszámoló a továbbiakban azt mondja, hogy Jézus „nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségök miatt”. Micsoda veszteség volt ez azoknak az embereknek! (Máté 13:54–58).

Ne kövessük el ugyanezt a hibát! ’Cselekedetei által nyer igazolást a bölcsesség’ — mondta Jézus. Azok, akik Isten munkáját végzik, és átadják másoknak az égi bölcsességet, kiváló emberek. Nem a rangjuk vagy a társadalmi helyzetük miatt, hanem a ’jó gyümölcsök’ — a Biblián alapuló hitük és cselekedeteik — által, amelyeket kinyilvánítanak (Máté 7:18–20; 11:19, Újfordítású revideált Biblia).