Egy hosszas kutatás jutalmat nyer
„JEHOVA? Ki az a Jehova?” A nyolcéves Silvia ezt a nevet egy család nagyra becsült örmény Bibliájában látta, melyet egy másik kislány mutatott meg neki. Mindenfelé kérdezősködött, de Jerevánban, Örményországban, ahol lakott, senki sem tudta megmondani neki, hogy ki Jehova, sem a szülei, sem a tanárai, de még a helyi templom lelkipásztorai sem.
Silvia felcseperedett, befejezte az iskolát és munkát kapott, de még mindig nem tudta, hogy ki az a Jehova. Fiatal felnőttként el kellett menekülnie Örményországból, nem sokkal később pedig Lengyelországba került, ahol más menekültekkel együtt egy kis szobában lakott. Az egyik szobatársának rendszeres látogatói voltak.
— Kik a vendégeid? — kérdezte Silvia.
— Jehova Tanúi, és azért jönnek, hogy tanulmányozzák velem a Bibliát — válaszolta.
Silvia szíve nagyot dobbant, amikor meghallotta a Jehova nevet. Ennyi idő után végre elkezdhetett tanulni arról, hogy ki Jehova, és hogy milyen szeretetteljes Isten is ő. Azonban nemsokára el kellett hagynia Lengyelországot. A Balti-tengeren túl, Dániában kért menedékjogot. Csupán néhány vagyontárgyat vitt magával, de közte volt a Jehova Tanúi által kiadott bibliai irodalom. Az egyik kiadvány hátoldalán Silvia megtalálta a Watch Tower Society fiókhivatalainak címlistáját. Ez volt az egyik legértékesebb vagyontárgya, a mentőkötél Jehovához!
Dániában Silviát egy menekülttáborba vitték, ahol rögtön elkezdte keresni Jehova Tanúit. A címlistáról tudta, hogy Dániában a Watch Tower Society fiókhivatala Holbæk városában van. De hol lehet az? Silviát vonaton átszállították egy másik táborba, és a vonat az odavezető úton áthaladt Holbæken! Szíve ismét nagyot dobbant örömében.
Nem sokkal ezután, egy derűs napon Silvia vonattal visszautazott Holbækbe, és az állomástól elsétált a fiókhivatalig. Így emlékszik vissza: „Amikor beléptem a kertbe, leültem egy padra, és ezt mondtam magamban: »Ez maga a Paradicsom!«” A hivatalban szívélyesen üdvözölték, és végre ő is elkezdhette tanulmányozni a Bibliát.
De többször is áthelyezték. Ahogy egyik menekültközpontból a másikba került, Silviának mindig fel kellett derítenie, hogy hol vannak Jehova Tanúi, és újra meg újra el kellett kezdenie a bibliatanulmányozást. Ennek ellenére két év múlva már eleget tudott ahhoz, hogy átadja az életét Jehovának. Megkeresztelkedett, és nem sokkal ezután belépett a teljes idejű szolgálatba. A dán hatóságok 1998-ban megadták neki a menedékjogot.
Silvia most 26 éves, és Jehova Tanúi dániai fiókhivatalában szolgál, azon a helyen, amely a Paradicsomot juttatta eszébe. „Mit is mondhatnék? — jegyzi meg. — Már kislány koromtól kezdve kutattam Jehova után. Most végre megtaláltam. Arról álmodtam, hogy az ő szolgálata fogja kitölteni az életemet, és íme, itt vagyok a Bételben. Azért imádkozom, hogy az elkövetkezendő években ez maradjon az otthonom!”