Fel tudod fogni, mennyire szeret minket Isten?

JÓB egyszer ezekkel a szavakkal írta le, milyen állapotban vannak a tökéletlen emberek: „Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő. Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó” (Jób 14:1, 2). Az élet, ahogyan azt abban az időben Jób érezte, tele volt fájdalommal és bánattal. Volt már, hogy te is így éreztél?

A minket érő összes nehézség és gond közepette azonban mégis jó okunk van arra, hogy reménykedjünk. Ez a remény Isten könyörületén és szeretetén alapul. Először is irgalmas égi Atyánk váltságáldozatról gondoskodott, hogy megváltsa az emberiséget a bukott, bűnös állapotból. A János 3:16, 17-ben Jézus Krisztus következő szavai vannak feljegyezve: „Isten annyira szerette a világot [az emberiség világát], hogy az ő egyetlen-nemzett Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiát [Jézust] a világba, hogy megítélje a világot, hanem hogy a világ megmentésben részesüljön általa.”

Azt se felejtsük el, hogy Isten milyen kedvesen bánik velünk, tökéletlen emberekkel. Pál apostol kijelentette: „e g y emberből alkotta az emberek minden nemzetét, hogy lakjanak a föld egész színén, és kiszabta a meghatározott időket és az emberek lakásának megállapított határait, hogy keressék az Istent, sőt, tapogatózva keressék őt, és meg is találják, bár a valóságban nincs messze egyikünktől sem” (Cselekedetek 17:26, 27). Gondoljunk csak bele: bár tökéletlenek vagyunk, még így is személyes kapcsolatnak örvendhetünk szerető Teremtőnkkel, Jehova Istennel.

Bizakodóan tekinthetünk hát a jövőbe, hiszen tudjuk, hogy Isten törődik velünk, és szerető módon gondoskodott arról, hogy tartós jólétnek örvendhessünk (1Péter 5:7; 2Péter 3:13). Ezért minden okunk megvan arra, hogy még jobban megismerjük szerető Istenünket azáltal, hogy Szavát, a Bibliát tanulmányozzuk.