Milyen nevet szerzel magadnak?

OLVASTÁL már valaha gyászjelentéseket tartalmazó rovatot valamelyik helyi újságban? Vagy végignéztél már a televízióban egy elhunyt személy életéről és munkásságáról szóló műsort? Elgondolkoztál közben azon, hogy vajon rólad mit mondanának az emberek? Ugyan hány ember időzik el azon, hogy a halála után miként fog élni mások emlékezetében? Ezért őszintén kérdezd meg magadtól: Mit mondanának rólam az emberek ma, ha tegnap meghaltam volna? Milyen nevet szerzek magamnak? Hogyan szeretnék majd élni azok emlékezetében, akik ismertek? És Isten emlékezetében?

A bibliai Prédikátor könyvének bölcs írója a következőket mondta: „Jobb a jó név, mint a jó olaj, és a halál napja, mint a születés napja” (Prédikátor 7:1, Katolikus fordítás). Miért lenne jobb a halálunk napja, mint a születésünké? Azért, mert az embernek a születésekor még semmiféle hírneve nincsen. Teljesen tiszta lappal indul. Azáltal fog jó vagy rossz hírnevet szerezni, ahogyan az életét éli. Ebből a szempontból azoknak, akik az évek során jó hírnevet szereznek maguknak, a halál napja valóban jobb, mint a születésé.

Így hát döntenünk kell. Sőt, naponta sok-sok döntést kell hoznunk, s ezektől a döntésektől függ, hogy az elmúlásunk napján hogyan gondolnak majd ránk — mi több, hogy miként élünk majd Isten emlékezetében. Ezért a korábban idézett bölcs héber férfi kijelentette: „Az igaznak emlékezete áldott; a hamisaknak neve pedig megrothad” (Példabeszédek 10:7). Úgy élni Isten emlékezetében, mint aki áldást érdemel — micsoda megtiszteltetés!

Ha bölcsek vagyunk, akkor Isten irányadó mértékei szerint éljük az életünket, azzal a céllal, hogy megörvendeztessük őt. Ez azt jelenti, hogy követjük azokat a fontos alapelveket, amelyeket Krisztus tárt elénk, vagyis: „»Szeretned kell Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész elméddel.« Ez a legnagyobb és első parancsolat. A második, hozzá hasonló, ez: »Szeretned kell felebarátodat, mint önmagadat.« Ezen a két parancsolaton alapul az egész Törvény és a Próféták” (Máté 22:37–40).

Néhányan emberbaráti tevékenységük által szereztek maguknak nevet, mások az állampolgári jogok védelmezésével, megint mások az üzleti életben, a tudományok terén, illetve az orvoslásban és egyéb tevékenységekben elért eredményeik révén. Te hogyan szeretnél élni mások emlékezetében?

Robert Burns skót költő (1759—1796) azt a vágyát öntötte szavakba, hogy bárcsak megadná nekünk valamilyen hatalom, hogy úgy lássuk magunkat, ahogyan mások látnak minket. Vajon ha tárgyilagosan megvizsgálod önmagadat, elmondhatod, hogy jó hírnévnek örvendesz az emberek között és Isten előtt? Az biztos, hogy a másokkal ápolt kapcsolatunk hosszú távon fontosabb, mint a sportvilágban vagy az üzleti életben elért mulandó sikereink. Kérdezzük hát meg magunktól: Milyen hatással vagyok másokra? Milyen nyomot hagy bennük az, ahogyan beszélgetek velük, és a modorom meg a gesztusaim? Vajon megközelíthetőnek tartanak vagy távolságtartónak? Kedvesnek vagy durvának? Rugalmasnak vagy szigorúnak? Meleg szívűnek és emberségesnek, vagy hűvösnek és személytelennek? A romboló kritikáimról vagyok ismert, vagy az építő tanácsaimról? Vizsgáljunk meg néhány múltbeli és modern kori példát, s lássuk, mit tanulhatunk belőlük.

[Kép a 3. oldalon]

Robert Burns arra vágyott, hogy bárcsak megadná nekünk valamilyen hatalom, hogy úgy lássuk magunkat, ahogyan mások látnak minket

[Forrásjelzés]

From the book A History of England