Hosszú volt az út, de megérte

EGY beszámoló szerint a Kongói Demokratikus Köztársaságban két nő, akik vér szerinti testvérek, elhatározták, hogy hosszú útra kelnek egy háború sújtotta területen át, hogy részt vegyenek az „Adjunk dicsőséget Istennek!” kerületkongresszuson Lisalában. Amellett, hogy örömmel tekintettek előre a szellemi oktatásra és a keresztényekkel való együttlétre, már nagyon várták, hogy találkozzanak Jehova Tanúi kinshasai fiókhivatalának a képviselőivel. Az országban dúló polgárháború miatt évek óta nem találkoztak senkivel a fiókhivatalból, ezért szerették volna kihasználni ezt a lehetőséget.

A két testvér egy fatörzsből kivájt csónakkal indult útnak, Basankusuból, a szülővárosukból Lisalába. A körülbelül 300 kilométeres utat két folyón kellett megtenniük, melyeket erdők szegélyeznek. Három hétbe telt, mire odaértek. Mivel mind a ketten a teljes idejű szolgálatban vannak — 3, illetve 19 éve —, az utazás során is kihasználták a lehetőséget, hogy terjesszék a Királyság jó hírét. Mintegy 110 órát töltöttek azzal, hogy olyanoknak prédikáljanak, akikkel útközben találkoztak, és 200 traktátust, valamint 30 folyóiratot is elhelyeztek.

A folyón vízilovak és krokodilok között kellett kanyarogniuk csónakjukkal, hiszen ezek az állatok megszokottak arrafelé. Éjszaka nem mehettek a folyón, mert sötétedés után nem lehet elkerülni a veszélyeket. Számos katonai ellenőrzőponton is át kellett jutniuk.

Bár ez egy meglehetősen hosszú, fárasztó utazás volt, a két testvért boldogsággal töltötte el, hogy megtették ezt az erőfeszítést. Mindketten hálásak és örömteliek voltak, hogy részt vehettek a lisalai kerületkongresszuson. Az igazság iránti buzgóság lángolt a szívükben, és buzdítóan hatott rájuk a 7000 testvér és testvérnő társasága, akik szintén jelen voltak. A kongresszus után a hazafelé vezető úton ugyanazok a nehézségek vártak rájuk, de végül hazaértek, és a családjuk épségben, egészségben várta őket.