A kedvesség ereje

EGY idős asszony nagyon barátságtalanul viselkedett, amikor George és Manon, két Jehova Tanúja Hollandiában felkereste őt a Királyság jó hírével. A Tanúk megtudták, hogy az asszonynak két férje és a fia is meghalt, ráadásul súlyos ízületi gyulladásban szenved. Bár az asszony a beszélgetés alatt némileg lecsillapodott, később sem lett igazán barátságos.

George ennek ellenére azt javasolta Manon-nak, hogy látogassák meg újra ezt az asszonyt, akinek Rie a neve, és vigyenek neki egy csokor virágot, mivel úgy tűnik, nagyon magányos és elkeseredett. Így is tettek, ami Rienek kellemes meglepetést szerzett. De épp nem ért rá, ezért megbeszélték, hogy egy másik időpontban újra meglátogatják. Amikor George és Manon felkeresték az asszonyt a megbeszélt időpontban, hiába kopogtattak az ajtaján, senki nem jött ki. Különböző időpontokban próbálták keresni, de nem találták otthon. Kezdtek arra gyanakodni, hogy szándékosan nem nyit ajtót.

Végül egy nap George otthon találta Riet. Az asszony elnézést kért, amiért nem volt otthon a megbeszélt időpontban, és elmesélte, hogy be kellett feküdnie a kórházba. Majd ezt mondta: „Sosem fogja kitalálni, hogy mit csináltam, miután önök elmentek tőlem. Elkezdtem olvasni a Bibliát!” Ezután egy kellemes beszélgetés következett, és bibliatanulmányozás kezdődött vele.

A bibliatanulmányozás hatására Rie teljesen megváltozott, már nem volt tele keserűséggel, egy kedves, boldogságtól sugárzó asszony lett belőle. Nem tudott kimozdulni otthonról, mégis rögtön igyekezett megosztani az újonnan talált hitét mindenkivel, aki meglátogatta. Bár az egészségi állapota miatt nem sokszor tudott jelen lenni az összejöveteleken, nagyon örült, ha a testvérek meglátogatták. Azon a napon, amikor betöltötte a 82. évét, részt vett az egyik körzetkongresszuson, és megkeresztelkedett, ezzel bizonyítva Istennek tett önátadását.

Néhány hónappal a halála után találtak egy verset, melyet még ő írt. Ebben megfogalmazta azt a gyötrelmet, melyet a magányosság miatt él át valaki idős korában, és azt hangsúlyozta, hogy milyen fontos a kedvesség. „Mélyen megérintette a szívemet, amit ebben a versben olvastam – mondja Manon. – Nagyon örülök, hogy Jehova segített nekünk, hogy kedvesen tudjunk bánni Rievel.”

Jehova példája arra ösztönöz bennünket, hogy ilyen szeretetet és kedvességet fejezzünk ki mások iránt (Ef 5:1, 2). Ha a kedvességünkkel „Isten szolgáiként ajánljuk magunkat”, akkor a szolgálatunk nagyon eredményes lesz (2Kor 6:4, 6).