„Jehova Franciaországba hozott titeket, hogy megismerjétek az igazságot”

FIATALKORÁBAN Antoine Skaleckinek egy póni vagy egy kisebb ló volt az állandó társa. Megerőltető munkát végzett a lovával, ugyanis egy kőszénbányában dolgoztak 500 méter mélyen. Az alig megvilágított tárnákban szállították a szenet. Amikor Antoine édesapja megsérült egy bányaomlásban, a családnak nem volt más választása, mint hogy Antoine-t küldje a bányába dolgozni, napi kilenc órában. Egyszer Antoine majdnem az életét vesztette egy bányaszerencsétlenségben.

Antoine a közé a sok lengyel gyermek közé tartozott, akik az 1920-as és 1930-as években születtek Franciaországban. Miért vándoroltak a lengyelek Franciaországba? Amikor az I. világháború után Lengyelország visszanyerte a függetlenségét, a túlnépesedés komoly problémát okozott az országban. Ugyanakkor Franciaországban több mint egymillió férfi veszett oda a háborúban, és égető szükség volt bányászokra. Ezért a francia és a lengyel kormány 1919 szeptemberében aláírt egy bevándorlási egyezményt. 1931-ben már 507 800 lengyel lakos volt Franciaországban. Sokan közülük az ország északi részén, a bányavidékeken telepedtek le.

A keményen dolgozó lengyel bevándorlók magukkal hozták sajátságos kultúrájukat, és mélyen vallásos érzületűek voltak. „Nagyapám azzal az őszinte tisztelettel beszélt a Szentírásról, melyet még az ő édesapja ültetett belé” – emlékszik vissza Antoine, aki most 90 éves. Vasárnaponként a lengyel bányászcsaládok felöltötték a legszebb ruhájukat, és elmentek a templomba, ugyanúgy, mint Lengyelországban. Ezzel nem kevés francia lakos megvetését váltották ki.

Sok lengyel lakos először a Nord-Pas-de-Calais régióban találkozott a Bibliakutatókkal, akik 1904 óta buzgón prédikáltak ezen a területen. 1915-ben Az Őrtorony folyóiratot már havonta nyomtatták lengyel nyelven, az Aranykorszakot (ma Ébredjetek!) pedig 1925-től adták ki. Sok család fogadta szívesen ezeket a bibliai témájú folyóiratokat, valamint az Isten hárfája című könyvet.

A Bibliakutatókról Antoine családja az egyik nagybácsitól hallott, aki először 1924-ben vett részt az összejövetelükön. Ugyanebben az évben a Bibliakutatók megtartották az első lengyel nyelvű kongresszusukat Bruay-en-Artois-ban. Alig egy hónappal később Joseph F. Rutherford, a főhivatal képviselője látogatott el ebbe a városba, és 2000 fős hallgatóság előtt tartott nyilvános előadást. Látva a lengyel jelenlevők sokaságát, Rutherford testvér ezt mondta: „Jehova Franciaországba hozott titeket, hogy megismerjétek az igazságot. Most rajtatok a sor, hogy a gyermekeitekkel együtt segítsetek a francia embereknek! Még sok tennivaló van, és Jehova gondoskodni fog arról, hogy legyen elég hírnök, aki elvégzi a prédikálómunkát.”

És Jehova valóban így tett. Ezek a lengyel keresztények ugyanolyan szorgalmas munkásoknak bizonyultak a prédikálómunkában, mint a bányákban. Néhányan arra is vállalkoztak, hogy hazamenjenek Lengyelországba, hogy ott is megosszák az értékes igazságot, amit ők már megismertek. Teofil Piaskowski, Szczepan Kosiak és Jan Zabuda is azok között volt, akik elhagyták Franciaországot, és sokfelé elvitték a jó hírt Lengyelországban.

De sok lengyel evangéliumhirdető ott maradt Franciaországban, és buzgón prédikált a francia testvérekkel együtt. 1926-ban kongresszust tartottak Sin-le-Noble-ban, ahol a 300 francia jelenlevő mellett 1000 lengyel személy hallgatta a programot. Az 1929-es évkönyv erről számol be: „Az év során 332 lengyel felebarátunk keresztelkedett meg a felszentelése [önátadása] jelképeként.” A II. világháború kitörése előtt az ország 84 gyülekezetéből 32 lengyel nyelvű volt.

1947-ben, amikor a lengyel kormány egy visszahonosítási felhívást tett közzé, Jehova Tanúi közül sokan úgy döntöttek, hogy hazaköltöznek Lengyelországba. A lengyel és francia hírnökök lelkes munkájának az eredménye még a lengyel testvérek elköltözése után is érezhető volt, hiszen a Királyság-hírnökök száma 10 százalékkal nőtt abban az évben. 1948 és 1950 között pedig 20, 23, sőt 40 százalékos növekedést értek el! Az új hírnököknek képzésre volt szükségük, ezért 1948-ban a francia fiókhivatal kinevezte az első körzetfelvigyázókat. Az öt kiválasztott testvér közül négyen lengyelek voltak, és Antoine Skalecki volt az egyikük.

Franciaországban sok Jehova Tanúja lengyel elődeinek a családnevét viseli. Ezek a nevek azokra a testvérekre emlékeztetnek, akik igazán szorgosak voltak a bányában és a prédikálómunkában. Napjainkban is számos bevándorló ismeri meg az igazságot Franciaországban. A külföldi hírnökök között vannak, akik visszatérnek a szülőföldjükre, míg mások végleg letelepednek az országban. Bárhol szolgáljanak is, követik a lengyel elődeik példáját, és buzgón hirdetik a Királyság jó hírét. (A franciaországi archívumunkból.)