Segítsük egymást (II. rész): A könyvtanulmányozás révén
1 Bár mindnyájunknak egyformán felelőssége a prédikálás, nem vagyunk egyformák tapasztalatban vagy képességekben (1Kor 12:29, 30). Vannak újak és vannak tapasztalatlanok. Másokat a korlátozott műveltség vagy a nyelvi akadályok hátráltatnak. Megint mások különösen tapasztaltak a szántóföldi szolgálat egyik ágában, de nincs gyakorlatuk a másikban. Természetesen mindnyájan szeretnénk, ha a jó hír képes és eredményes prédikálói lehetnénk. Ha megosztjuk a tapasztalatunkból és képességeinkből fakadó előnyöket másokkal, ennek sok boldogság lehet az eredménye (Csel 20:35).
2 A könyvtanulmányozási csoport elrendezése nagyszerű gondoskodás a folyamatos segítségnyújtáshoz. Sok hírnöknek van tapasztalata és olyan képességei, melyeket felhasználhat a csoport más tagjainak segítésében. Sok eseten csupán arra van szükség, hogy ismertessük az igényeket és segítséget kérjünk tőlük. Javasoljuk, hogy minden könyvtanulmányozás-vezető gondolkodjon el rajta, kik azok, akiknek segítő kézre lenne szükségük a szolgálatban, és kik azok, akik készek és képesek is segítséget nyújtani.
3 Ha már ezt átgondolta a tanulmányvezető, esetleg a tapasztalt hírnökhöz fordulhat először azzal a kéréssel, hogy munkálkodjon együtt egy kevéssé tapasztalttal. Például azt mondhatja egy testvérnőnek: „Nem lenne kedved egy-két napig együtt munkálkodni X testvérnővel a szolgálatban? Biztos vagyok benne, hogy sok hasznot merítene a te tapasztalatodból. Gondolom, mindketten nagyon örvendenétek annak, hogy társak lehettek egy ideig a szolgálatban, s ez tartósan építőleg hathatna rátok.”
4 Ha a tapasztalt testvérnő egyetért, a tanulmányvezető javasolhatja, hogy beszél a másik testvérnővel is erről, s kidolgoznak egy olyan módszert, amely mindkettőjük számára alkalmas. Egyes esetekben talán meg kívánják beszélni ezt a tanulmányvezetővel, mivel lehetnek javaslatai az induláshoz. Eltervezhetik, mi lehetne a legkézenfekvőbb módja a szolgálatra való közös felkészülésnek, a szolgálatban való közös részvételnek és az érdeklődés nyomonkövetésének.
5 A tanulmányvezetőnek valódi érdeklődést kell tanúsítania a testvérek iránt, s időnként meg kell kérdeznie, hogy megy a közös munka. Segítőkészsége és buzdító szavai azt mutatják, hogy ő több, mint pusztán a tanulmányozást levezető személy; gyengéd érzelmei vannak mások iránt és őszintén érdeklődik szellemi előrehaladásuk iránt. Amikor a szolgálatfelvigyázó egy hetet tölt a csoporttal, őt is érdekelni fogja, hogy mit sikerült megvalósítaniuk. Bármit is tud ő és a tanulmányvezető tenni annak érdekében, hogy az egymás segítésének szelleme kifejlődjön a könyvtanulmányozási csoporton belül, ez az egész gyülekezetet erősíteni fogja (1Thess 2:7, 8).