Szóljunk a szív bőségéből!
1 „A jó ember a szíve jó kincséből hoz elő jót, . . . mert a szív bőségéből szól a szája” (Luk 6:45). Ezek a bölcs szavak Jézus ajkáról hangzottak el, s mély és tartós hatást kell hogy gyakoroljanak mindazokra, akik Istenünk és Teremtőnk, Jehova elismerésére törekszenek. Az emberiség nap nap után találkozik az élet nehézségeivel, s ezek nem ösztönöznek olyan jó cselekedetekre, amelyekről fel lehet ismerni az Úr Jézus közeli követőit. Az emberek szívét általánosan megkeményítette a környezetük az ókori fáraóhoz hasonlóan, akinek a szíve „makaccsá lett” Isten ellen.
2 Sok megkeményedett szívet puhított már Isten Szavának s bőséges igazságának gyógyító hatása. A Biblia beszámol egy nagy vegyes néptömegről, amely az izraelitákkal együtt távozott el Egyiptomból, amikor a tizedik csapás is lesújtott az országra. Szívüket nyilvánvalóan megpuhította Jehova hatalmának megnyilvánulása (2Móz 12:38). De mi a helyzet velünk? Vajon a szívünk bőségéből hozzuk elő a jó dolgokat, amelyek áldást jelentenek számunkra és azok számára, akikkel kapcsolatban vagyunk? Honnan tudhatjuk, hogy jó dolgok vannak a szívünkben s képesek vagyunk jót mondani és jót cselekedni?
3 Felteheted magadnak a következő kérdéseket: Éppen úgy tudok-e örülni ma is, mint amikor először hallottam Jehova Jézus által véghezvitt megmentésművéről és amikor kezdtem kapcsolatba kerülni Jehova népével? I. sz. 96-ban az efezusi keresztény gyülekezetről azt mondták, hogy elhagyta az első szeretetét, ezért erőteljes tanácsra volt szüksége (Jel 2:4).
4 Éppúgy szívemen viselem-e Jehova Szavának szüntelen egyéni tanulmányozását, mint akkor tettem, amikor először hallottam a Jézus Krisztus által megvalósuló nagyszerű igéreteiről? Pál apostol arra buzdította Timótheust, hogy állandó figyelmet fordítson önmagára és a tanítására (1Tim 4:16). Ez megkívánta, hogy továbbra is szüntelenül személyes figyelmet fordítson Isten Szavára, amit egyébként Timótheus már gyermekkorától kezdve megtett.
5 Megragadom-e az alkalmakat, hogy Istenbe és az emberiség jövőjére vonatkozó igéreteibe vetett szilárd reménységemről beszéljek másoknak? A Biblia bővelkedik az első keresztényekről szóló beszámolókban, amelyek elmondják, hogyan adták át magukat ezek az emberek annak a munkának, hogy mások részére is továbbadják az igazságot. Jézus, Pál, Péter, Barnabás, Timótheus, Silás és mások nagyszerű példái az olyan embereknek, akiknek a szíve bővelkedett a jóban, amit másokkal is megosztotak (Máté 4:23; Csel 5:42; 13:1–5).
6 Nap mint nap úgy viselkedem-e, hogy mások észrevehessék: én azt gyakorolom, amiről másoknak beszélek? Pál rámutatott, hogy mennyire hatástalanok lennének valakinek a szavai, ha a viselkedése nem lenne összhangban a szavaival. Ezt írta a római keresztényeknek: „Te, aki azt prédikálod: ne lopj!, vajon lopsz-e? Te, aki azt mondod: Ne kövess el házasságtörést!, vajon követsz-e el házasságtörést?” Azután megmutatta, hogy Istennél az számít, milyen az egyén belülről, és ez bizonyítja az emberek előtt, hogy az illető valóban Krisztus követője (Róma 2:21–29).
7 A cikk elején megemlítettük, hogy az emberiség ma nap nap után találkozik olyan nehézségekkel, amelyek nem ösztönöznek jó cselekedetekre. Mindenütt erőszak, erkölcstelenség tapasztalható, s gyűlölet tölti el sok-sok ember szívét. Az általunk közvetített üzenet gyakran durva visszautasításra talál s ez talán elkedvetlenít minket. Különösen ilyen esetekben van szükség arra, hogy segítséget kérjünk Jehovától Krisztus által. Jól tesszük, ha emlékezetünkbe idézzük mindazt a jót, amivel rendelkezünk, csordultig megtöltjük vele a szívünket, azután pedig erőfeszítéseket teszünk mások megsegítésére.
8 Jehova a szervezete útján olyan eszközről gondoskodott számunkra, amellyel segíteni tudunk a halló fülű embereknek. Az Őrtorony 1980. április 1-i számában (angolban) „Egy fényes jövő igérete” című mellékcikket olvashatjuk. Mennyire megfelel ez az emberek mai igényének! Az április 15-i számban (angolban) pedig van egy cikk, amelynek címe: „Jön a fájdalom nélküli világ!” Ne indítson-e hát a szívünk cselekvésre, amikor megismerjük Jehovát és az ő nagyszerű igéreteit?
9 Nincs jobb módja annak, hogy bebizonyítsuk, miben bővelkedik a szívünk, mint hogy megosszuk ezt a jó hírt másokkal. Ebben a szeptemberi hónapban adjuk meg ezt a tájékoztatást mindazoknak, akikkel naponta találkozunk a prédikáló munkában, az utcán, az áruházakban és minden alkalmi beszélgetés során. Hogyan tehetjük meg ezt? Nos úgy, hogy amikor alkalom kínálkozik, beszéljünk a szívünk bőségéből. Bárcsak mindannyian előhozhatnánk valami jót a szívünk jó kincséből, mert akkor a szívünk bőségéből szól majd a szánk!