„Ésszerűségetek legyen ismertté minden ember előtt!” (Fil 4:5)

Az ésszerűség keresztényi tulajdonság. „A felülről jövő bölcsesség . . . ésszerű” (Jak 3:17). A véneknek rendelkezniük kell ezzel a tulajdonsággal (1Tim 3:3). Ennek a tulajdonságnak a kifejlesztésével bizonyíthatjuk be előmenetelünket az érettség felé. A velünk kapcsolatban levő kívülállók nagyra értékelik ezt a jó tulajdonságot és szívesen foglalkoznak velünk. Értékelik a becsületességet, az együttműködés szellemét stb. Amikor látják a tisztaságunkat, békességes magatartásunkat a kongresszusaink alkalmával vagy a Királyság-teremben, sőt a lakásunkban is, ésszerű embereknek ismernek meg minket (Fil 4:5). Jó, ha valóban ésszerűséget tükrözünk vissza ezeken a területeken. Vajon a Királyság-termünk tényleg azt mutatja, hogy tiszták vagyunk? Csinosan, tisztán, rendben tartjuk azt? És az otthonunkat? Vigyázunk-e arra, hogy az otthonunk jó fényt vessen mennyei Atyánkra, Jehovára, amennyiben tiszta, rendben tartott, nem piszkos, nem elhanyagolt? És a gépkocsink s egyéb személyi tulajdonunk? Ügyelünk-e a külsőnkre, tiszták vagyunk-e és törődünk-e a testápolásunkkal? Ésszerűségünket mutatja az is, ha megfogadjuk a tanácsot, hogy mind szellemileg, mind testileg legyünk tiszták (És 52:11). Mi valóban ésszerűek szeretnénk lenni ezen a téren! (Titus 3:2).

Pál apostol azt tanácsolja a keresztényeknek, hogy ’szűnjenek meg ésszerűtlenek lenni és továbbra is értsék meg, mi Jehova akarata’ (Ef 5:17). Van egy sajátos terület, ahol az ésszerűség tulajdonsága rendkívüli megpróbáltatás alá kerül, éspedig betegség idején, ami kórházi ápolást, sőt műtéti beavatkozást kíván. Igen súlyos stresszhatásnak lehetünk kitéve. Talán az a kérdés: ’Megértik-e az orvosok a vérrel kapcsolatos álláspontomat?’ ’Tekintettel lesznek-e vallási meggyőződésemre?’ Előfordulhat, hogy valaki pánikba esik ilyenkor, elveszti a hidegvérét, a józan gondolkodását és az önuralmát. Kellemetlen viszony alakulhat ki egyrészt az orvosok és a kórház, másrészt a beteg között. Ezzel megszűnik a bizalom légköre. A helyzetet bonyolulttá teszi a beteg fizikai és szellemi jóléte iránti aggódás. Ez a helyzet ráadásul rendszerint idegen környezetben alakul ki. Hogyan állhatja ki valaki ezt a hitpróbát?

Vizsgáljuk meg Jehova reagálását az izraeliták ésszerűtlenségére, akik gyakran engedetlenek, képmutatók voltak, sőt kicsúfolták Istenüket s valóban próbára tették Őt. Jehova sohasem ajánlott fel nekik egyezkedést, hanem felszólította Izraelt, hogy legyen ésszerű, józan a vele való bánásmódban (Jer 2:5; És 1:18, AS: „együtt vitassuk meg”). Így kell nekünk is tennünk, amikor nehéz problémák előtt állunk, mint például a vérkérdés. A feszült helyzet hatással lehet az orvosra. Az az érzés, hogy nem teheti meg azt, amit jónak, hasznosnak — sőt életmentőnek — tart, előidézheti nála, hogy elveszti önuralmát és ésszerűtlenné válik. Nekünk akkor is meg kell őriznünk hidegvérünket, ésszerűen kell viselkednünk (2Kor 11:19, 20). Magas állású emberek vagy világi kiválóságok sokszor büszkék, gőgösek, sőt néha ésszerűtlenek. Néha orvosok is lehetnek ilyenek, vagy legalább is ilyennek látszhatnak. Ha mi tisztelettudóan és ésszerűen bánunk velük, az rávezetheti őket, hogy másképp kell viselkedniük: talán segítő szándékkal, igazi megértéssel, humánusabban. A keresztény magatartásunk és viselkedésünk talán azt eredményezi, hogy nem néznek minket fanatikusnak, s nem sorolnak abba a különös csoportba, amelyről olvastak vagy hallottak. Sok ember számára különös és idegen a mi bibliai álláspontunk. Nehezen értenek meg minket, mint ahogy mi is nehezen értjük meg őket. Más emberek nézőpontjának ésszerű figyelembe vétele jó kiinduló pont a kölcsönös megértéshez és tisztelethez. Vigyázzunk arra, hogy ne fejlődjön ki bennünk egyfajta „üldözési mánia”. Bár Jézus figyelmeztetett rá, hogy üldöznek majd minket, nem szabad azt éreznünk, hogy a világban mindenki „ránk pályázik” (Ján 15:20).

Stresszhelyzetben igen nehéz megőrizni az ésszerűséget, de gondolj mindig arra, milyen ereje van a kedves szónak! (Péld 15:1; 25:15). (Rövid demonstrálásban mutasd be, mint például a vérkérdés.) Tanú: „Doktor úr! Én igen nagyra tartom az ön szaktudását és azt a kedvességét, amellyel megpróbál rajtam segíteni és mindent megtesz értem, hogy újra egészséges legyek. Én kész vagyok együttműködni önnel, bár meg kell mondanom, hogy mint Jehova tanúinak egyike, vallásilag lehetetlennek tartom elfogadni a vérátömlesztést. Tisztában vagyok azzal, hogy ez megnehezíti önnek az én esetemet, de mély meggyőződésem, hogy nem alkudhatok meg.” (Vagy más, ehhez hasonló hatású szavak.) A szónok ezután rámutat, hogy nem ésszerűtlen kérdéseket feltenni, vagy magyarázatot kérni. Azt mondhatod: „Megmondaná nekem, milyen kezelést javasol számomra?” „Érinti az a vér felhasználását?” „Úgy érzi ön, hogy nyugodt lelkiismerettel vállalhatja a kezelésemet?” „Hasznosnak tartaná ön a konzultációt?” „Szívesen venné, ha inkább más orvost keresnék fel?” Egyes orvosok talán nem képesek arra, hogy a lelkiismeret szerinti eljárást kövessék, mivel úgy érzik, hogy a vér felhasználásában megszabott korlátozás túl nagy kockázatot jelent számukra. De ha a beteg biztosítja őket arról, hogy mind az orvost, mind a kórházat stb. felmenti a felelősség alól az esetleges következményekért, melyek a vér elutasításából származnak, ezzel talán megszűnik az orvos aggodalma. Vannak orvosok, akik hajlandók ma Jehova tanúit kezelni, s akik valamikor szintén így vélekedtek. De megváltozott a véleményük, mivel látták Jehova tanúi ésszerű és példás magaviseletét, valamint a tanúk hitét. Egyes orvosok ma ezt mondják: „Küldjön hozzám minél többet maguk közül. Örömmel kezelem őket. Ők a legjobb betegeim.”

Ne feledd, az ésszerűség nagyszerű tulajdonság és ápolni kell azt. Az ésszerűtlen ember ellenben gyakran elveszti az önuralmát, dühbe gurul, rossz színben tünteti fel magát mások előtt, s gyalázatot hoz Isten nevére. Gondolj Péter jó tanácsára az 1Péter 2:12-ben! Az előttünk álló időben sok olyan körülmény és helyzet adódik majd, ahol megmutathatjuk bibliai, mégis ésszerű álláspontunkat. Igyekezz megőrizni ésszerűségedet az ésszerűtlen világban, és mindenben szenteld meg Jehova nevét! (1Pét 3:15).