Felkészítve az engedelmesség próbájára
Helyet cserélnél-e Ádámmal és Évával? Nos, nem a mostani helyükre gondolok, hanem amikor az Éden kertjében voltak? Bizonyára azt mondod: „Igen”! „Emberi tökéletesség! Paradicsomi otthon! Éppen erre vágyom!” Ha így van, akkor vajon felkészültél-e az engedelmesség próbájára? Jobban kiállnád-e azt, mint ők? Ők elbuktak. Talán túl nehéz volt a próba? Nem, igazán kis dologról volt szó!
Vajon Jehova elmulasztott gondoskodni számukra olyasmiről, ami felkészítette volna őket, hogy kiállják az engedelmesség próbáját? Semmiképpen sem. A szellemi társaság legmagasabb formájának örvendhettek. Jehova rendszeresen közölt dolgokat Ádámmal. Parancsokat kapott, melyeken elmélkedhetett a próbát megelőzően. Meghatározhatta, hogy mit kell tennie próbateljes körülmények között. A parancsokat Éva megteremtése előtti időben kapta (1Móz 2:16–18).
Ádámot nem csapták be. Olyan valakinek a szavára hallgatott, aki nála kisebb volt hatalomban. Rendreutasíthatta volna Évát és elvethette volna a javaslatát. De az önzés megvakította az elméjét. Nem hitt Jehova gondoskodásában. Évát viszont becsapták. Engedte, hogy egy nála felsőbbrendű valaki félrevezesse. Nem fogadta meg fejének, férjének tanácsát. Inkább a propagandának hitt, mintsem hogy „Isten parancsát” követte volna, Éva engedte, hogy kialakuljon szívében az Isten szeretete, bölcsessége és egyenessége iránti bizalmatlanság. Úgy érezte, Isten megfosztja őt valamitől. Tolvajjá lett, eltulajdonította, ami Istené volt, kétségbe vonta szuverén jogait. Mindketten elbuktak a próbán, vétkeztek és szerencsétlenséget zúdítottak magukra. (Lásd Ébredjetek! [angol] 10/8/74 9—13. oldal!)
A próba érintette az Isten törvénye iránti engedelmességet. Ez néha nálunk is így van. Lehet, hogy elhatároztuk: sohasem fogadunk el vért, nem szegjük meg semlegességünket, nem imádunk hamis isteneket, nem tagadjuk meg hitünket. Talán ezt mondjuk: „Már döntöttem ezekben a dolgokban.” De vajon mi van az engedelmesség kicsiny próbáival? A császár törvényeivel? A vének iránti magatartásommal? A szülők iránti engedelmességgel? Úgy szeretem-e a feleségemet, mint Krisztus szereti az egyházat? Sátán állandóan felvet kisebb-nagyobb vitakérdéseket. Az abortusz kérdésében némelyek elvesztették az élet szentségével kapcsolatos tisztánlátásukat. Mások a világ felszabadító szelleme következtében engedetlenekké lettek (Róma 13:1–7; Ef 6:1; 5:22–24). A kábítószer, a „kemény” és „éles” modern zene, a disco próbára teszi a fiatal keresztények engedelmességét. Ugyanúgy, mint a szülők, ők sem lehetnek része a világnak. Ez a parancs rájuk is vonatkozik. Fel vagy-e készülve az engedelmesség próbáira?
Ádám óta sok próbára került már sor. Ott van Jób példája. Isten úgy jellemezte, hogy „elfordult a rossztól”. Bizonyosan engedelmes volt. Sátán azt állította, hogy Jób képes elkövetni a legrosszabb fajta engedetlenséget, éspedig azt, hogy szemtől szembe megátkozza Istent (Jób 1:8, 11). Ez középpontba állítja a Jehova és Sátán közt felmerült nagyobb vitakérdést. És reflektorfénybe állítja mindazokat, akik Jóbhoz hasonlóan Isten szolgáinak vallják magukat. Mi is ezek közé tartozunk. A saját nevünket tehetnénk itt Jób neve helyébe, és hallhatnánk, amint Isten ezt mondja Sátánnak: ’Vajon a szolgámra, Jánosra vagy Máriára irányítottad-e a szívedet? Senki sincs a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, becsületes, elfordult a rossztól.’ (Vagyis engedelmes.) Válaszában Sátán még mindig megpróbálja azt állítani: ’Jánost vagy Máriát’ rá tudja venni, hogy szemtől szembe megátkozzák Istent.
Kész vagy-e kiállni az engedelmesség próbáját? Meg kell tennünk ezt, ha jutalomra számítunk! (Zsid 5:9). Isten Igéje felkészíthet minket erre. Engedelmeskednünk kell a Szónak (1Pét 4:17). Ádám nem engedelmeskedett. Elvetette a tanácsot, megszegte a törvényt, elvesztette az életet. Jób megfogadta Isten tanácsát, melyet Elihu közölt vele. Ezt tehetjük mi is. Olvasd fel a Jób 36:11, 12 versét. El kell fogadnunk a feddést, a fegyelmezést. Éppen úgy, ahogyan a Jehova és a Sátán közt folyó beszélgetésbe képzeljük magunkat, ugyanúgy képzelhetjük magunkat a Jób 42:10–17-ben leírt áldások elnyerésébe is.
Ezek a példák segítenek nekünk felkészülni a próbákra. De előttünk áll a tökéletesen felkészült Jézus példája is. Még Ő is tanult az elszenvedett dolgokból (Zsid 5:8, 9). Milyen hasznos lehet akkor a mi számunkra az, hogy sikeresen kiálljuk a szenvedések próbáját? Fel kell fegyvereznünk magunkat a szenvedés iránti helyes magatartással. Nem győzhetünk, ha azt kérdezzük Istentől: ’Uram, tudom, hogy nem vagyok különb a Fiadnál, aki szenvedett értem. Amint Őt segítetted, tudom, hogy engem is megsegítesz, hogy megőrizzem feddhetetlenségemet és tanuljak a tapasztalatból.’ Krisztus győzelme Sátán felett kilátásba helyezte a megmentést mindazok számára, akik most engedelmesek. Az engedelmesség a végső próbán, az ezerév végén, örökké tartó életet eredményez.
A végső próbatétel idején ugyanolyan helyzetben leszünk, mint Ádám és Éva. Tökéletes fiakként és leányokként állunk akkor Isten előtt. Időközben használjunk fel minden isteni gondoskodást, ami arra irányul, hogy felkészítsen minket a jelenlegi és az eljövendő próbákra. Jehova írott Szavát adta nekünk. Szervezetről is gondoskodott, hogy segítsen megérteni és alkalmazni az „ő Szavát”. Kitöltötte szent szellemét. De próbák várnak ránk még a „nagy nyomorúság” előtt is. Bátorság! A győzelem egyre közeledik! Képesek leszünk sikeresen kiállni az engedelmesség próbáját, ha most alázatosak, engedelmesek vagyunk, s bízunk a felkészülésünket célzó gondoskodásban (2Tim 3:16, 17). Ez szintén időszerű gondoskodás, mely felkészít minket arra, hogy kiálljuk a próbát az előttünk álló napokban.