Rendeljük alá magunkat Istennek

Ma az emberek magatartása független és fegyelmezetlen szellemről tanúskodik. Az alárendeltség vagy engedelmesség hiánya a törvénytelenség állapotába juttatta a világot, s ennek ma mindannyian szemtanúi vagyunk. Nekünk nagyon kell vigyáznunk, nehogy minket is befolyásoljon a világ függetlenségi szelleme. Ennek az elkerülése végett a keresztényeknek fel kell ismerniük azt, hogy szükséges alárendelni magukat Istennek. Ennek az elmulasztása mindenféle problémát támaszt a házasságban, a családi életben, a fiatalok körében és az embereknél nagy általánosságban (Zsid 12:9). Ezeknek az állapotoknak az okát az első szüleinknél kell keresnünk, akik kivonták magukat Jehova egyetemes felsőbbsége alól. Tudták, mit jelent az alárendeltség: előttük állt annak a mintája, amit Isten parancsolt nekik (1Móz 1:26–28). Ott volt az engedelmesség modellje, amikor Isten Ádám elé vonultatta az állatokat, hogy nevet adjon nekik. Ki volt hát a felelős az elkövetett gonosztettért? Igaz, hogy Évát félrevezették, Ádám pedig tudatosan vétkezett, de mindketten a saját elhatározásukból tették, amit tettek (1Tim 2:14). Vállalniuk kellett tehát a következményeket. Az Ördög szította a lázadást, ámde ősszüleink nem tanúsítottak ellenállást, ezért hát eltérítette őket a helyes úttól (Jak 4:7). A Jehova egyetemes családjával való összhang attól függ, hogy a teremtmény megmarad-e az Isten iránti alárendeltségben. Most mindannyian ez előtt a kérdés előtt állunk. Vajon kinek rendeljük alá magunkat? És milyen mértékben? Ennek a programnak a célkitűzése az, hogy segítsen nekünk világosan meglátni, mit is jelent tulajdonképpen az alárendeltség, s mennyire ostoba dolog megtagadni, hogy alárendeljük magunkat Istennek, és mennyire bölcs eljárás a helyes utat követni, amely áldásunkra van, és képessé tesz arra, hogy elvégezzük Jehova munkáját (Róma 10:3).