1985. évi szöveg

„Szolgálatodat teljesen lásd el” (2Tim 4:5).

Mindannyian, akik átadtuk életünket Jehovának mint az ő tanúi, megbízást kaptunk Isten Szava szolgálatának valamely részére. Buzgók óhajtunk lenni „e szolgálatban”, ahogy Pál tanútársunk tanácsolta (Róma 12:7). És mily drága kiváltság és felelősség ez! Adva van az az egyedülálló idő, amelyben élünk, a rohamos fejlődés, amely az emberi viszonyok legnagyobb válságába vezet, és az égető szükség a figyelmeztetésre, és a túlélés reménységének kiterjesztése az emberekre. Egyedül mi rendelkezünk azzal a felvilágosítással, amely sokakat az igazsághoz irányíthat. Így „e szolgálatban” lenni azt jelenti, hogy minden alkalommal széltében-hosszában árasztjuk a Királyság-igazság fényét (Dán 12:3).

Minden próféta és apostol Jehova hű szolgája volt. Jeremiás hosszú és lojális szolgálata jut eszünkbe. Semmiféle fenyegetés és üldözés, melyet az igazság ellenségei rá zúdítottak, nem tudták őt eltéríteni attól a megbízatásától, hogy tanúskodjon nagyoknak és kicsinyeknek. Ezékiel a maga részéről készségesnek bizonyult bármit megtenni, amit Jehova parancsolt, tekintet nélkül arra, hogy milyen gúnyt hozott az reá (Jer 1:18, 19; Ez 3:7–9). János apostol is tevékenyen kitartott a legnépszerűtlenebb ügy mellett, éspedig sok megpróbáltatáson keresztül, amelyek abban érték el tetőpontjukat, hogy kiváltsága volt leírni a megdicsőült Krisztus szavait (Jel 1:9–11). Mások, akiket a Zsidókhoz írt levél 11. fejezete felsorol, tagadhatatlan bizonyítékát szolgáltatták hűségüknek a szolgálatban, türelmesen elviselve a megpróbáltatásokat.

És most, mit mondjuk Jehova Tanúiról ebben az 1985-ös évben? Nem fogjuk megengedni sem a nagy többség részéről megnyilvánuló öntelt közömbösségnek, sem zaklatásnak, sem az igazság vallásos és politikai ellenségei részéről elénk helyezett akadályoknak, hogy megakadályozzanak a munkában, amelyet az egész föld felett a Legfelségesebb bízott ránk. Tudjuk, hogy a mi Istenünk önfeláldozást követel meg, önző, saját akaratunk és bármiféle személyes törekvésünk félretételét, noha azok egykor szórakoztattak. A legfőbb okunk az életre ma az, hogy a Királyság érdekeit és annak hirdetését tegyük első helyre. Elménkben őrizzük Pál apostol kiváló tanácsát, nevezetesen, „állandóan ügyelj a szolgálatra, amelyet elvállaltál az Úrban, hogy lásd el azt” (Kol 4:17).

Így tör előre Jehova népe a következő évben, amelyben a mi Istenünk gondoskodott még egy kissé több időről, hogy ’a nemzetek kívánatosai’ felfigyeljenek az üzenetre és biztonságot találjanak a teokratikus szervezetben (Agg 2:7). Ez a nagy munka megérdemel minden időt és erőfeszítést, amelyet bele tudunk adni, mert valóban életmentő.

Tudjuk, hogy a mi drága szolgálatunk, mely soha meg nem ismétlődik, magába foglalja Isten szent nevét, az örök élet reménységét minden Jehovát félő számára. Az apostol szavainak tehát a legelső helyen kell lennie elménkben: „Szolgálatodat teljesen lásd el” (2Tim 4:5).