Szolgáljuk tovább Isten félreérthetetlen akaratát
Pál apostol azt írta: „Mert ha bizonytalanul harsan a trombita, ki készül csatába?” (1Kor 14:8). Jehova nem ad homályos utasítást népének. Az önátadott keresztényeknek nem kell feltevésekbe bocsátkozniuk, hogy meghatározzák Isten félreérhetetlen akaratát. A Szent Biblia világosan leszögezi Isten akaratát (Mik 6:8).
Jehova utasítása Ádám és Éva számára világos volt (1Móz 1:28, 29; 2:16, 17). Ők nem követték azt és ennek eredményeként elszenvedték mindannak az elvesztését ami megelégedést, békét és boldogságot hozott volna számukra, s végül még az életüket is elvesztették. Mulasztásuk nagy veszteséget eredményezett a leszármazottaik számára.
Jehova világos utasítást adott Noénak, hogy tudja mit tegyen a dolgok rendszerének a pusztulása előtt (1Móz 6:13–16). Mivel Noé mindent aszerint tett, ahogy Isten megparancsolta neki, pontosan úgy cselekedett ő és családja is, Jehova megőrizte őket (1Móz 6:22). Bár Noé járatlan volt az Istentől kapott munkában, teljesen megőrizte Jehovába vetett hitét (Zsid 11:7; 2Pét 2:5). Jézus úgy utalt rá, mint aki jó példa számunkra (Máté 24:37–39).
Dávid egy kimagasló példája volt annak, aki Isten félreérthetetlen akaratát szolgálta. Tiszteletben tartotta a dolgok Jehova általi felügyeletét és ügyelt arra, hogy ne törjön előre Saul esetében, aki még királyként szolgált (1Sám 24:6, 7). Ő különleges utasításokat kapott Isten akaratát illetően a templom építésére és más dolgokra vonatkozóan. Jelentős előkészületeket tett a templom építésére és más dolgokkal kapcsolatban (1Krón 28:11–19, 21). Úgy írnak róla mint szeretetre méltó emberről Jehova szíve számára. Miért? Mert ő „Jehova félreérthetetlen akaratát szolgálta saját nemzedékében” (Csel 13:22, 36). Hogyan volt ez lehetséges? Dávid gyakran imádkozott, kutatva, hogy megtudja és megtanulja Jehova akaratát (Zsolt 143:10). Mint teokratikus harcos, Jehovára támaszkodott, hogy megtanítsa őt véghezvinni megbízatását (Zsolt 144:1).
Mi is teokratikus hadviselést folytatunk és szükségünk van arra, hogy megtanítsák és megmutassák nekünk, hogy hogyan végezzük a dolgokat Jehova módján. Jehova világos utasításról gondoskodott számunkra a Szentíráson, valamint a hű és értelmes rabszolgán keresztül. Csak a személyes tanulmányozás, az összejövetelek rendszeres látogatása és az ima által tudhatjuk és tanulhatjuk meg, hogy hogyan hajtsuk végre Jehova félreérthetetlen akaratát. S mi Jehova félreérthetetlen akarata a mi időnkre vonatkozóan? Azon kívül, hogy tanulmányozunk (Ján 17:3), eljárunk és részt veszünk a gyülekezeti összejöveteleken (Zsid 10:23–25), még az, hogy prédikáljuk a „jó hír”-t (Máté 24:14), képezzünk tanítványokat (Máté 28:19, 20) és hallassuk az isteni figyelmeztetést (Jel 14:6, 7). Amíg a szülők felelőssége, hogy tanítsák és oktassák gyermekeiket, hogy megismerjék és cselekedjék Isten akaratát (Ef 6:1–4), mindannyiunk felelőssége, beleértve a fiatalokat is, hogy megtanuljuk és cselekedjük Isten akaratát (Gal 6:5; 5Móz 31:12, 13; 5:1).
Jézushoz hasonlóan, akit a hűséges Dávid árnyékolt elő, aki gyönyörűséget talált Jehova akaratának a cselekvésében, nekünk is ugyanazzal a szellemi beállítottsággal kell rendelkeznünk (Zsolt 40:8). Azok, akik saját maguknak élnek, nem tapasztalják ezt az örömet. Buzdítsd a testvéreket, hogy továbbra is foglalják le teljesen magukat a személyes tanulmányozással s mindazzal, ami részét képezi Isten akaratának cselekvését, számunkra ebben az időben.