Tegyük vonzóvá a jó hírt azáltal, hogy tapintattal és keresztény jó modorral hirdetjük

Szeretnénk a jó hírt vonzóvá tenni mások számára is. Ezért szükséges, hogy tapintattal és jó modorral közelítsük meg az embereket. Sátán e világ istene, félrevezette az egész emberiséget, ezért egyes embereket érzékenyen érintheti a jó hír helyreigazító üzenete (Jel 12:9; 2Tim 3:16). A részünkről alkalmazott tapintat áthidalhatja azt a különbséget, mely az emberi gondolkodás és az Isten gondolkodása között van.

Az emberek megszólítása a prédikáló szolgálatban keresztényi jó modort és tapintatot kíván. Ha becsöngetünk egy lakásba, nem tudjuk, nem zavarjuk-e meg a házigazdát valamilyen elfoglaltságában. Erre az esetre gondolva, barátságosan köszöntjük őt és megkérjük, engedje meg, hogy elmondjuk jövetelünk célját. Ezután ha ő „méltó”-nak bizonyul, maradjunk ott. Máté 10:13. De ha kijelenti, őt nem érdekli a jó hír, akkor csupán annyit mondhatunk: „Isten világraszóló mennyei kormányzatáról szerettünk volna önnek beszélni.” (Vagy ehhez hasonlót.) Ezután barátságosan elköszönünk, ezzel is nyitva hagyva az ajtót egy későbbi látogatás előtt.

Az emberek utcai megközelítése még nagyobb tapintatot és körültekintést kíván. Vannak, akik sétálnak és látszólag több szabad idővel rendelkeznek. Mások sietnek, mint akiknek sürgős dolguk van. A tapintat az az érzék, amellyel megkímélünk másokat attól, hogy ne legyünk a terhükre. Ha tehát látjuk egy járókelő mozgásából, hogy feltételezhetően a dolga után jár, talán nem szólítjuk meg. Reméljük, a házankénti munkában egy másik hírnök rátalál (Zsid 1:14).

Ne felejtsük el, az alkalmi tanúskodás olyan helyzetek felismerése a jó hír prédikálására, amely helyzetek adódnak vagy mi hozunk ilyet létre. De nem erőltethetünk egy helyzetet valakire, hogy ezáltal elmondhassuk az oly fontos üzenetet. A keresztény jó modor és a tapintat visszatart ettől minket. Jehova Isten szabad akaratot adott az embereknek és most a választási lehetőséget is felkínálja azáltal, hogy szolgái a jó hírt prédikálják. Jehova azt akarja, hogy ’minden ember megmentésben részesüljön’ (1Tim 2:4). De az a mód, ahogyan az embereket ehhez hozzásegíti, nem erőszakos, hanem kedves, tapintatos. Ezért szólít fel Isten Szava: „A ti beszédetek mindig kellemes legyen, sóval ízesített (vagyis kedvességgel), hogy tudjátok, mi módon kell nektek kinek-kinek megfelelnetek” (Kol 4:6).

A házankénti szolgálat az első században is és napjainkban is a legelterjedtebb és leghatásosabb módja Isten népe között a jó hír bejelentésének. Ez a mód jobb lehetőséget ad mind a hírnököknek, mind a házigazdáknak a jó hír közvetítésére és meghallgatására. Mi nem kívánunk a szolgálatunkkal látványosságra vagy demonstrálásra törekedni. Mi azt szeretnénk, hogy a szolgálatot, amit Jehova Isten ránk bízott, teljesen elvégezzük (1Tim 4:5). Ehhez kitartó buzgóságra van szükség, képesítésre, keresztény jó modorra és tapintatra.

Adja meg Jehova Isten és Jézus Krisztus mindannyiunknak, hogy a mi körülményeinket is figyelembe véve, így végezzük el fontos szolgálatunkat (Máté 10:16).