1987. éviszöveg
„Én azonban és az én házamnépe Jehovának szolgálunk” (Józsué 24:15).
Képzeld magad elé az ókori jelenetet Sékemben, amikor a fenti szavak elhangzottak! Ott voltak Izrael összes törzsének fejei a bírákkal és a tisztekkel együtt, hogy meghallgassák nemzetük történetének rövid áttekintését, ahogyan azt csak Józsué volt képes előadni. Józsué akkor 110 éves volt. Személyes tanúja volt Egyiptomban a tíz csapásnak, a Fáraó hadserege pusztulásának a Vörös-tengerben és Izrael csodálatos megszabadulásának a rabszolgaságból. Józsué azután 40 éven át látta, hogy Jehova gyengéden hordozta a nemzetet sasszárnyakon, elviselve törvényszegéseiket és zugolódásaikat, gondoskodva szükségleteikről olyannyira, hogy sarujuk sohase kopott el, és vigyázva megóvta őket ellenségeiktől miként a tyúk óvja a kiscsirkéit.
Mózes halála után, Józsué volt az a kiválasztott, akinek át kellett vezetnie a hatalmas tömeget a megáradt Jordánon. Utána Jerikó eleste következett, majd Ákán rejtett bűnei, a kánaánita erődítmények sikeres elfoglalása és a föld meghódítása: mindez erőteljesen bebizonyította Józsuénak, hogy Jehova az egyedüli igaz és élő Isten. De mint ez a férfi, Józsué, megértette, hogy napjai meg vannak számlálva; ezért magához hívatta a nemzet felelős férfiait, hogy arra buzdítsa őket: hűséggel folytassák Jehova szolgálatát.
Milyen hathatós példa mindez számunkra, akik a végidő lezárulásának idején élünk! Hasonló évszázadnyi időszak után, sokan közülünk Józsuéhoz hasonlóan visszatekinthetnek Jehova népének újkori történetére. Mi magunk is Jehova Tanúi számos bátor tettéről számolhatunk be, amelyeket az Úr Jézus Krisztus vezetésével vittek véghez. Mintegy 40 éven át mutatott előre Jehova népe 1914-re, mint az emberi történelem különleges időpontjára. Abban az időben a kishitűek elestek, amikor úgy tűnt előttük, hogy az ’Úr eljövetele késik’ — olyanok voltak ők, mint azok az emberek, akik Mózes ellen zugolódtak a pusztában (Lukács 12:45, 46). Ezzel szemben akiknek erős hitük volt, izzó buzgalomtól égtek, hogy házról házra ’hirdessék, hirdessék, hirdessék a Királyt és a Királyságot’. Viszonzásul Jehovának igen tetszett ez, és ’új névvel’ jutalmazta meg ezt a hű maradékot: a Jehova Tanúi névvel.
Kellő időben, a más juhok nagy sokasága csatlakozott a hű maradékhoz és Vezetőjük és Parancsnokuk, Jézus Krisztus irányításával közösen számos csatát vívtak Sátán ellenséges haderői ellen több fronton is, az elmúlt 50 éven át.
Józsuéhoz hasonlóan, mi is beszélhetünk tehát Jehova hatalmas tetteiről, amelyeket lojálisainak érdekében vitt véghez. Mi is láthattuk, hogyan esnek el egyesek a saját sorainkból a kisértésekben, amelyeket Sátán állított Isten népe elé. Igen, mi is láttuk, mennyire szükséges ugyanaz a szilárd elhatározás, amellyel Józsué szolgálta Jehovát.
Ezért 1987-ben Jehova minden egyes felelős Tanúja visszhangozza Józsué ősi szavait: „Én azonban és az én házamnépe Jehovának szolgálunk!” Ahogyan az akkori nép válaszolt Józsuénak, mi is azt mondjuk ma: „Részünkről elképzelhetetlen, hogy elhagyjuk Jehovát és más isteneknek szolgáljunk . . . Jehovát, a mi Istenünket szolgáljuk és az ő szavára hallgatunk!” (Józs 24:15, 16, 24).