Tapasztalatok
A kitartó munkát Jehova megáldja. (51. Összejövetel.)
Házankénti prédikálásunk során egy asszony örömmel hallgatta Jehova megmentő üzenetét, és szívesen elfogadott füzeteket is, de kifejezte, hogy férje beteg, és ha alszik nem tudunk beszélgetni. Sok esetben ez nem is sikerült, de mi szorgalmasan látogattuk őket. Egyik alkalommal a férj kijött a fürdőszobából, és ott maradt velünk beszélgetni. Első látásra a rendezetlen haja és szakálla miatt nem volt szimpatikus, de annál inkább a kérdései. Elmondta, hogy a Bibliából szokott olvasni, és sok kérdése volt, amire nem tudtunk azonnal válaszolni. Türelmét kértük a következő látogatásig. Így fennmaradt a kapcsolatunk.
Végül a feleségével együtt, Jehova segítségével eljutottak addig, hogy rendszeres bibliatanulmányozást lehetett bevezetni náluk. Azután látványos változás következett be. A férj hamar felismerte, mi a helyes Jehova előtt. Abbahagyta a dohányzást, levágatta a szakállát, és ami a legdöntőbb lépése volt, az a Jelenések 18:4. versén alapult. Elhatározásuk szerint az 1988. évi nyári kongresszuson feleségével és 14 éves kislányával együtt, nyilvánosan átadták magukat Jehovának. Valóban igaz: a kitartó munkát Jehova áldása kíséri.
„Aki hallja, hívjon: Jöjj el!” Jelenések 22:17. (52. Összejövetel.)
A temetőben munkálkodtunk: egy özvegyasszony szívesen elbeszélgetett velünk. Felajánlottuk, hogy az otthonában is meglátogatjuk, amit elfogadott. Többször is kijelentette, hogy nem hisz a feltámadásban, de a Máté 24:1–14 és a 2Tim 3:1–5-ig terjedő jövendölések mai teljesedése szerinte teljesen nyilvánvaló, mert azt saját szemével látja és tapasztalja.
Amit tőlünk hallott, azt elmondta a szomszédasszonyának, aki el volt keseredve. Meghívta, hogy jöjjön el hozzá, amikor mi meglátogatjuk, a következő szavakkal: „Az kellene magának, amiről azok az asszonyok beszéltek nekem a temetőben, mert maga istenfélő. Jöjjön és hallgassa meg őket.” Ez meg is történt. Később ez az asszony egy harmadikat vigasztalt a tőlünk hallott igazsággal, aki szintén eljött meghallgatni minket, jóllehet az, akinek először beszéltünk, elmaradt, de a másik két asszonnyal komoly tanulmányozást folytathatunk Jehova segítségével. Ők azt mondták: ha mi, és rajtunk keresztül Jehova Isten vigasztaló tanításai nem segítettek volna, talán már nem is élnének. Jelen voltak az Emlékünnepen és testvéreink segítségével rendszeresek a nyilvános összejöveteleken is. Hála Jehovának az ő angyali segítségéért.
Segítségnyújtás a kellő időben. (1989. 1. Összejövetel.)
Két testvérnő a házankénti prédikálása során becsöngetett egy házba. Csöngetésükre egy idős férfi nyitott ajtót. Szomorú, de kedves arccal fogadott bennünket. Megkérdezte, mit akarunk?
Megmondtuk jövetelünk célját, és az idős férfi kedvesen behívott minket. Érdeklődéssel hallgatta a Királyság jó hírét. Tudtunkra adta, hogy neki semmi ismerete nincs a Bibliából. Nem vallásos, de nem is istentagadó. A férfi 75 éves, rokkant ember több mint 40 éve. Több mint egy órai tanúskodás után, amikor indulni készültünk és megkérdeztük, szeretne-e még több ismeretet szerezni arról a szerető Istenről, aki naponta gondoskodik rólunk, és akit ő ismeretlenül tisztelt, a válasza kedves meghívás volt. Majd azt mondta: „maguk a legalkalmasabb pillanatban jöttek, mintha Isten küldte volna magukat. Mikor egy hét múlva meglátogattuk, kedvesen, de szomorkás arccal fogadott bennünket. Az igazság iránt még fokozottabb lett az érdeklődése. De egyre mondogatta: hogy a mi első látogatásunk a legjobbkor volt, mert éppen olyan lelki válságban volt, hogy a legszörnyűbb dolgot készült megtenni, és ettől mi mentettük meg. Mi arra gondoltunk, hogy öngyilkos akart lenni, de végül is megmondta, ami még elképesztőbb volt. A felesége az őrületig feszítette az idegeit a pénz miatt, és ezért a férfi elhatározta, hogy agyonüti a feleségét, azután magát öli meg. Ezt éppen akkor tervezte, amikor mi becsöngettünk. De most már másképpen gondolkodik. Úgy érzi, teljesen ki van cserélve. Nagyon hálás Jehovának, hogy oda küldött minket, éppen az utolsó pillanatban. Azóta már életvidám, a szemében nem csillog a könny. Azt mondja, úgy érzi, van értelme az életnek. Megkezdtük a rendszeres bibliatanulmányozást. Most komoly érdeklődést mutat az igazság iránt, mi pedig boldogan segítünk neki. Jehova valóban a kellő időben segített.