Kérdésdoboz

• Milyen mértékben kell a szántóföldi szolgálatból kivennie a részét egy alámerítetlen hírnöknek, hogy alámerítkezésre javasolható legyen?

Az, aki alkalmassá vált az alámerítetlen hírnöki megnevezésre, már sokféle módon kinyilvánította, hogy Jehova Tanúja szeretne lenni (Zsolt 110:3). Az Írások szorgalmas tanulmányozása révén gondolkodása, magatartása és életmódja alaposan megváltozott. Attól a vágytól vezérelve, hogy elnyerje Jehova tetszését és az Ő akaratát cselekedje, az ilyen komoly bibliatanulmányozó rendszeresen összejön Jehova népével a gyülekezeti összejövetelekre, a körzetgyűlésekre és kerületkongresszusokra (Zsid 10:24, 25). Az ilyen keresztényi összejöveteleken való rendszeres megjelenésen kívül, valószínűleg szívből jövő indíttatása alapján, nyilvánosan megvallja hitét az összejöveteleken való hozzászólás által, és talán beiratkozott a Teokratikus Szolgálati Iskolába (Zsolt 40:10, 11; om 73. oldal).

Ha egy bibliatanulmányozó elfogadja az igazságot és kimutatja őszinte érdeklődését a Királyság-üzenet iránt, azt a kiváltságot élvezheti, hogy részt vesz a házról házra való prédikáló szolgálatban. Ez Jehova Tanúi legfontosabb munkája (Máté 24:14; 28:19, 20; om 111. oldal). Ebben az összefüggésben mind a bibliatanulmányozást vezető hírnökön, mind a véneken komoly felelősség nyugszik, hogy meggyőződjenek arról: a tanuló teljesen összhangba hozta-e életét a keresztényi alapelvekkel. Szívből kell vágyakoznia arra, hogy Jehova Tanúja legyen, és értékelnie kell a Királyságról szóló prédikálásban és tanítványképzésben való részvétel kiváltságát (Gal 6:6; w88/11/15 17. oldal; om 98—9 és 174. oldal).

Attól kezdve, hogy mint bibliatanulmányozó alkalmassá vált a prédikáló szolgálatban a velünk való együttműködésre, nem kell hosszú időnek eltelnie az alámerítkezésre való jelentkezéséig. Mostanra életmódja teljesen összhangba került a keresztény alapelvekkel, csak éppen a nyilvános szolgálatban nincs tapasztalata. Elegendő időt kell adni neki annak bebizonyítására, hogy változatlanul szilárd az elhatározása a szántóföldi szolgálatban való rendszeres és buzgó közreműködésre (Zsolt 40:8; Róma 10:9, 10, 14, 15).

Mivel tehát készen áll az alámerítkezésre, minden valószínűség szerint rendszeresen hirdeti a jó hírt másoknak, és nemcsak egy-két órát tölt el havonta a szántóföldi szolgálatban (w84 6/1 8. oldal 2. bekezdés). Természetesen minden alámerítkezésre jelentkező egyénnél meg kell újra vizsgálni a személyes körülményeit, múltját, korát, korlátozottságait stb. A vének a Szolgálatunk című könyv 103. oldalán található útmutatással összhangban kívánnak majd eljárni: „Érdeklődésük majd azok felé irányul, akik Jehovához fordították szívüket, és felfogták az alapvető bibliai igazságok értelmét. A ti szeretetteljes segítségetekkel azok, akik alámerítkeznek, bátorítást és segítséget kapnak a keresztény szolgálat felvételére, és kellően felszereltek lesznek e fontos megbízás teljesítésére” (Máté 16:24; Ján 4:34; 1Pét 2:21).