Nagyraértékelés kifejezése a váltságdíj iránt
1 Az a kívánság, hogy valaki értékelést mutasson ki egy halott barát, vagy rokon iránt, minden kultúrában közös vonás. Különösen erős lehet ez a vágy akkor, ha a szeretett személy mások életének megmentése közben halt meg. Mindazoknak, akik az örökké tartó élet reménységében osztoznak, minden okuk megvan arra, hogy nagyraértékelést tanúsítsanak a váltságdíj iránt azáltal, hogy részt vesznek április 6-án Krisztus halálának Emlékünnepén (2Kor 5:14; 1János 2:2).
2 Értékeld nagyra Jehova szeretetét!: Mennyire illő dolog részünkről, hogy a legmélyebb nagyraértékelésünket mutassuk ki legnagyobb Jótevőnk, Jehova Isten iránt, aki gondoskodott a váltságdíjról! (1János 4:9, 10). Jehova szeretetének mélysége abban a páratlan ajándékban nyilvánul meg, hogy váltságdíjunkként nem az igazságos angyalok milliói közül választott ki egyet, hanem egyedül-nemzett, legjobban szeretett Fiát (Péld 8:22, 30). Ez a Fiú, aki a legjobban ismeri Jehovát, Jézus Krisztus, így emlékeztet minket: „Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16).
3 Értékeld nagyra Jézus Krisztus szeretetét!: Ehhez hasonlóan illő, hogy mélységes nagyraértékelést mutassunk Jézus Krisztus iránt, aki a lelkét adta váltságdíjul sokakért (Máté 20:28). Szeretete abban nyilvánul meg, hogy készségesen alávetette magát Jehova akaratának a váltságdíjjal kapcsolatban. Vedd tekintetbe, hogyan adta fel kedvelt környezetét — Atyja és miriád igazságos angyal társaságát —, hogy váltságdíjunk lehessen. Sem az a kihívás, hogy bűnös emberek között és nekik alárendelve kell majd élnie, sem az a tudat, hogy a váltságdíj az élete feláldozását jelenti, nem riasztotta őt el. Ehelyett „rabszolgai formát vett fel és hasonló lett az emberekhez. Sőt mi több . . . megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, igen, a kínoszlopon való halálig” (Fil 2:5–8, New World Translation).
4 Hogyan mutatjuk ki nagyraértékelésünket a váltságdíj iránt?: A váltságdíj iránti nagyraértékelésünknek egy egyszerű „köszönöm”-nél többnek kell lennie. Tanulnunk kell arról, hogyan gondoskodott Isten megmentésről Jézus Krisztus által (János 17:3). Ezután hitet kell gyakorolnunk a váltságdíjban (Csel 3:19). Viszonzásképpen ösztönzést kell éreznünk arra, hogy önátadás formájában adjuk magunkat Jehova Istennek és alámerítkezzünk (Máté 16:24). Amint önátadásunkhoz méltón élünk, áron is meg kell vásárolnunk minden alkalmat, hogy beszéljünk másoknak a megmentésünk érdekében tett csodálatos gondoskodásról, a váltságdíjról (Róma 10:10).
5 Egyikünknek sem haladja meg a képességeit, hogy megfeleljen ezeknek a követelményeknek. A Mikeás 6:8 erről biztosít minket: „Mit kér vissza tőled Jehova, nemde azt, hogy gyakorolj igazságosságot, szeresd a kedvességet és szerényen járj a te Isteneddel?” [NW]. Ehhez hasonlóan, Dávid ezt mondta Jehovának: „Tőled van minden, és a miket a te kezedből vettünk, azokat adtuk most néked” (1Krón 29:14).
6 Jehova csodálatos gondoskodása iránti nagyraértékelésünk elmélyítése érdekében miért ne olvasnánk el és beszélnénk meg együtt családi körben a Legnagyobb ember könyv 112—116-ig terjedő fejezeteit az Emlékünnep időpontja előtt? Ily módon mindannyian felkészíthetjük magunkat szellemileg arra, hogy 1993. április 6-án, az Emlékünnepen nagyraértékelést fejezzünk ki a váltságdíj iránt.