Az összejöveteleken való jelenlét — komoly felelősség
1 Mennyire veszed komolyan az összejöveteleken való jelenlétet? Elgondolkodtató kérdés, nem? Kétségtelen, hogy a legtöbben közülünk úgy érzik, értékelik az összejöveteleket. A jelentések szerint azonban az utóbbi időben sok gyülekezetnél csökkent az összejöveteleken jelenlevő személyek száma. Mi lehet ennek az oka? Vajon megengedi némelyikünk, hogy szükségtelen világi munka, fáradtság, házimunka, enyhe fizikai gyengélkedés vagy egy kis rossz idő megakadályozza őt abban, hogy rendszeresen jelen legyen az összejöveteleken, amit köteles volna megtenni? (5Móz 31:12). Mivel ez Írás szerinti követelmény, mindegyikünknek imateljesen meg kell vizsgálnia a kérdést: Én mennyire veszem komolyan az összejöveteleken való jelenlétet?
2 Vannak testvéreink, akik poros utakon gyalogolnak hosszú órákon keresztül, és krokodiloktól hemzsegő folyókon kelnek át azért, hogy jelen legyenek az összejöveteleken. A te gyülekezetedben talán vannak olyan hűséges személyek, akik komoly egészségi problémáik, rokkantságuk, a munkahelyen rájuk nehezedő súlyos megterhelés vagy a magas követelményeket támasztó iskolai feladatok ellenére sem ’maradnak el’ soha (Luk 2:37, Csia). Miért tesznek erőfeszítést a jelenlét érdekében? Mert tudják, hogy nem képesek saját erejükből válaszolni e feszültséggel teli világ kihívásaira. Arra az erőre kell támaszkodniuk, amelyről Isten gondoskodik (2Kor 12:9, 10).
3 A korai keresztények mintáját követjük ma, akik rendszeresen összejöttek, hogy imádkozzanak, tapasztalatokat osszanak meg egymással és tanulmányozzák Isten Szavát (Csel 4:23–30; 11:4–18; Kol 4:16). Bibliai próféciákról és tantételekről, valamint az Istennek tetsző magaviseletről és a keresztényi erkölcsről tanulunk, ezenkívül időszerű intésben részesülünk, hogy tökéletesítsük életünket az Írás szerinti alapelvek gondos alkalmazása által (1Tim 4:8). Ezenfelül emlékeztetnek minket arra a reménységünkre, hogy eljön az a nap, amikor megszűnnek a problémák, és véget ér a szenvedés. Létfontosságú, hogy éljen bennünk e remény (Zsid 6:19).
4 Mennyire veszi komolyan a családod az összejöveteleken való jelenlétet? Vajon ugyanolyan része ez az időterveteknek, mint az étkezésre szánt idő, vagy a világi munka? Vajon az összejövetelek estéin úgy veszitek észre, hogy afelett vitatkoztok, jelen legyetek-e azokon vagy sem, vagy pedig a testvéreitekkel való rendszeres társulás nem függvénye az egyéni tetszésnek a háznépetekben? Sok olyan hírnök van, aki gyermekkorát felelevenítve visszaemlékezik önátadott szülei példájára. „Az egyik dolog apával kapcsolatban az volt — emlékezik vissza szeretettel egy vén —, hogy mindig gondoskodott arról, hogy ott legyen a család az összejöveteleken. Ha beteg volt valaki, azzal otthon maradt valamelyikünk, de a többiek elmentek az összejövetelre!”
5 A mi Királyság-szolgálatunk soron következő számaiban ki fogjuk fejteni, mi a jelentősége az egyes gyülekezeti összejöveteleknek, mégpedig azzal a céllal, hogy segítséget kapjunk e szellemi gondoskodások iránti értékelés kifejlesztéséhez. Ha következetesebben is részt vehetnél az összejöveteleken, akkor biztosak vagyunk abban, hogy a cikkek segíteni fognak neked felismerni, miről maradsz le. Hasznos emlékeztetőket fognak tartalmazni azok számára, akik levezetik az összejöveteleket, valamint javaslatokat, amelyeket mindannyian alkalmazhatunk a felkészüléskor és amikor közreműködünk. Miért ne ülnétek le mint család, és miért ne vizsgálnátok meg imateljesen az összejöveteleken való jelenléttel kapcsolatos szokásaitokat? Ezután tegyetek meg minden szükséges kiigazítást az időtervetekben. Az összejöveteleken való rendszeres jelenlét létfontosságú része teokratikus oktatásunknak, és valóban nagyon komolyan kell vennünk azt.