Kérdésdoboz

◼ Hogyan kell kezelni az olyan eseteket, amikor egy házigazda ragaszkodik hozzá, hogy többé ne látogassák meg Jehova Tanúi az otthonában?

Ha olyan figyelmeztetéssel találkozunk egy ajtón, amely szigorúan megtiltja a vallásos természetű látogatásokat, vagy kifejezetten Jehova Tanúit említi, legjobb lenne tiszteletben tartani a házigazda kívánságát, és eltekinteni attól, hogy bekopogjunk.

Néha olyan figyelmeztetéssel találkozunk, amelynek tilalma üzletszerzőkre és előfizetés-gyűjtőkre vonatkozik. Mivel mi emberszeretetet tükröző, vallásos munkát végzünk, az ilyen figyelmeztetés nem érint minket. Helyénvaló lenne habozás nélkül bekopogtatnunk. Ha ez nincs tetszésére a házigazdának, elmondhatjuk tapintatosan, miért éreztük úgy, hogy az ilyenfajta figyelmeztetések nem érvényesek a mi esetünkben. Ha a házigazda ezután megmagyarázza, hogy a tilalom Jehova Tanúira is vonatkozik, tiszteletben fogjuk tartani az óhaját.

Némely esetben előfordulhat, hogy amikor látogatást teszünk egy otthonban, a házigazda szemlátomást zaklatottá válik, és határozottan ragaszkodik hozzá, hogy többé ne látogassuk meg. Engednünk kell e kérésnek. Egy dátummal ellátott megjegyzést kell tennünk a területkártya tokjába, hogy a hírnökök, akik az elkövetkezendő időkben munkálkodnak a területen, ne tegyenek látogatást abban az otthonban.

Emlékeznünk kell azonban arra, hogy az ilyen otthonokat nem szabad a végtelenségig kerülnünk. A jelenlegi lakók elköltözhetnek. Kapcsolatba léphetünk a család egy másik tagjával, aki kedvezően reagál. Az a lehetőség is fennáll, hogy a házigazdának, akivel beszéltünk, megváltozik a szívállapota, és könnyebben hozzájárul ahhoz, hogy meglátogassuk. Így hát egy bizonyos idő elteltével érdeklődnünk kell tapintatosan a lakók felől, hogy meg tudjuk állapítani, milyenek az akkori érzéseik.

A területi nyilvántartást évente egyszer át kell tekinteni, és listát kell készíteni azokról az otthonokról, ahol azt a figyelmeztetést kaptuk, hogy ne tegyünk több látogatást. A szolgálatfelvigyázó irányítása alatt ki lehet jelölni néhány tapintatos, gyakorlott hírnököt arra, hogy meglátogassa ezeket az otthonokat. Elmondhatják, hogy látogatásuk célja az, hogy megérdeklődjék, ugyanaz a házigazda lakik-e még a lakásban. A hírnöknek jól kell ismernie az Érveljünk könyv 15—24. oldalán található, „Válaszok a beszélgetés megszakítását célzó közbevetésekre” című anyagot. Ha ésszerű reagálással találkozik, a megszokott módon végezhetők a jövőbeni látogatások. Ha a házigazda továbbra is ellenséges, ne tegyünk több látogatást nála a következő évig. A vének helyi testülete döntheti el, ha egy különleges esetben a körülmények miatt tanácsosabb lenne máshogy kezelni a dolgokat.

◼ Mi az oka annak, hogy a „keresztség” kifejezést használjuk a kiadványainkban?

Az Őrtorony 1993. január 1-jei száma ezt írta: „Jehova Tanúi Vezető Testülete mindent megtesz annak érdekében, hogy a mintegy 200 nyelvre történő fordítás minőségét javítsa.”

Fontos, hogy a lefordított anyagok a lehető leghívebben tükrözzék az eredeti szöveget. Néha kiigazításokra van szükség, amikor nyilvánvaló, hogy más szavak pontosabban adják vissza a jelentést.

A görög ba·ptí·zein azt jelenti, hogy ’megmárt, belemárt’, és a vízbe való bemerítés folyamatára utal, nem pedig csak arra, hogy vizet öntenek valakire. A keresztényeknél a vízzel való megkeresztelkedés külső jelképe annak, hogy egy személy Jézus Krisztuson keresztül, feltétel nélkül átadta magát Isten akaratának cselekvésére. A keresztények keresztsége a vízbe való teljes bemerítést foglalja magában.

A múltban az angol „baptism” és „immersion” szavakat vagy az „alámerítés”, vagy a „bemerítés” szóval fordítottuk magyarra. De elismert szótárak azt mutatják, hogy pontosabbak vagyunk, ha a „baptism” szót a „keresztség”, és az „immersion” szót a „bemerítés” kifejezéssel fordítjuk.

Voltak, akik korábban a „keresztség” szót hamis vallásos szertartásokkal vagy jelképekkel hozták összefüggésbe, például a kereszttel. De honnan ered a „keresztség” (keresztel) szó? Egy forrásmű megjegyzi:

„A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv krьstiti ’keresztel’ szava került át, és . . . keresztel-lé fejlődött. Jelentése azzal függ össze, hogy a keresztelés víz ráöntésével (esetleg vízbe való merítéssel) történik . . . Kevéssé valószínű az a magyarázat, hogy az itt tárgyalt keresztel a kereszt magyar származéka volna.”

Mivel a „keresztség” szó minden valószínűség szerint egy szláv nyelvből ered, figyelemre méltó, hogy mind a cseh, mind a szlovák nyelvű New World Translation (Új világ fordítás) a krьstiti szóval fordítja az angol „baptism” szót.

A „keresztség” szót használva továbbra is megmagyarázhatjuk az őszinte embereknek, hogy a keresztények számára a vízbe való teljes bemerítés ennek helyes formája. A „keresztség” szóval kapcsolatos kiigazítás ezenkívül azt jelenti, hogy az az olyan kifejezéseknél is jelentkezik, mint „Keresztelő János” és „kereszteletlen hírnökök”.

Amikor ilyen fogalmakat használunk az összejöveteleken és a szántóföldön, azt a szellemet tükrözzük vissza, amelyet Salamon nyilvánított ki: „Az egybegyűjtő igyekezett gyönyörűséges szavakat találni és az igazság pontos szavait leírni” (Prédikátor 12:10, NW [12:12]).