’Gyűlöletesek minden nép előtt’

¹ Az elmúlt években mindannyian örvendeztünk, hogy szívet melengető jelentéseket hallhattunk arról, milyen csodálatos áldásokban részesült Jehova népe a világ minden részén. Örömkönnyeket csalt szemünkbe, hogy Malawiban 26 évi kegyetlen elnyomás után törvényesítették a munkát. Megkönnyebbülten sóhajtottunk fel, amikor tanúi voltunk az istentelen kommunizmus kelet-európában bekövetkezett összeomlásának, amelynek eredményeként a szó szoros értelmében ezerszámra szabadultak fel testvéreink az elnyomás igája alól. Aggodalommal figyeltünk, amikor Görögországban megkérdőjelezték az imádattal kapcsolatos szabadságunkat; fellelkesültünk, amikor nagy visszhangot keltő győzelmet arattunk az európai legfelsőbb bíróságon. Örömmel hallgattuk a jelentéseket a Társulat fiókhivatalainak nagyarányú bővítéséről, amely lehetővé tette, hogy nagy mennyiségben állítsunk elő irodalmat az igazságkeresők számára. Nem tudtuk megállni álmélkodás nélkül, amikor arról szereztünk tudomást, hogy több mint 7400-an keresztelkedtek meg az ukrajnai Kijevben megrendezett kongresszuson. Igen, a Királyság-munkának e drámai előmenetelei csak fokozták örömünket!

² Bár alapos okunk van az örvendezésre, vigyáznunk kell, nehogy túlzottan fellelkesüljünk. Egy kedvező jelentéssorozat miatt talán azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a jó hír ellenzése egyre kisebb mérvű lesz, és Jehova népét mindinkább helyeslik világszerte. Az effajta gondolkodás becsaphat minket. Noha magunkénak mondhatunk néhány kielégítő győzelmet, és értünk el bizonyos sikereket a jó hír ellen foganatosított korlátozások csökkentése terén néhány országban, nem szabad elfelejtenünk, hogy a világgal való alapvető kapcsolatunk változatlan marad. Jézus követőiként ’nem vagyunk e világból’. Mint ilyenek, biztosak vagyunk benne, hogy ’gyűlöletesek vagyunk minden nép előtt’ (Ján 15:19; Máté 24:9). Mindaddig, amíg fennáll a dolgok jelen rendszere, semmi sem fog változtatni azon az alapvető elven, hogy ’mindazok, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak’ (2Tim 3:12).

³ A történelem lapjai igazolják e figyelmeztetés igazságát. Amikor Jézus, a keresztényiség alapítója csodálatos tanúbizonyságot tett hatalmas uralkodók és alattvalóik előtt, mindennapos bántalmazást szenvedett el, és az a veszély leselkedett rá szüntelenül, hogy halálra adják. Mégha sokaknak segítettek is az apostolai tanítvánnyá válni, részt vettek a Keresztény Görög Iratok megírásában és tanúbizonyságot nyújtottak a szellem csodálatos ajándékairól, akkor is hasonlóképpen gyűlöltek voltak és rossz bánásmódban részesültek. A keresztényeket — jó magaviseletük és felebaráti szeretetük ellenére is — az emberek többsége megvetendő ’szektának’ tekintette, amelynek ’ellene mondanak mindenütt’ (Csel 28:22). Bár Jehova az akarata teljesítése végett csodálatosan használta fel napjainkban a világméretű keresztény gyülekezetet, a dolgok e gonosz rendszerének összes eleméről elmondható, hogy minduntalan ellensége volt és rágalmakkal illette azt. Nincs okunk arra, hogy az ellenségeskedés megszűnésére számítsunk.

⁴ Az első században Sátán a legkülönfélébb módokon üldözte Jézus tanítványait. Gyűlölködő ellenségek nyílt hazugságokat mondtak róluk, amelyek hamis színben tüntették fel őket (Csel 14:2). Rosszindulatú fenyegetésekkel próbálkoztak, hogy megfélemlítsék őket (Csel 4:17, 18). Dühös tömegek kísérleteket tettek az elhallgattatásukra (Csel 19:29–34). Börtönbe vetették őket jogtalanul (Csel 12:4, 5). Az üldözők gyakran fizikai erőszakhoz folyamodtak (Csel 14:19). Néhány esetben előre megfontolt szándékkal gyilkoltak meg ártatlanokat (Csel 7:54–60). Pál apostol gyakorlatilag mindezen formáját elszenvedte a durva bánásmódnak (2Kor 11:23–27). Az ellenségek minden lehetőségen kapva kaptak, ha akadályozhatták a prédikálómunkát és szenvedést okozhattak e hűséges munkásoknak.

⁵ Ma hasonló taktikákat alkalmaz Sátán. Nyílt hazugságokra lehettünk figyelmesek, amelyek hamis képet festve rólunk félrevezetett szektaként vagy kultikus csoportként mutattak be minket. Egyes országokban a hatóságok bomlasztó hatásúnak ítélték irodalmunkat és betiltották azt. A vér szentsége iránti tiszteletünk köznevetség tárgya lett, és támadások érték. Az 1940-es években a zászló előtti tisztelgés kérdése kapcsán felbőszült dühös csőcselékek megtámadták testvéreinket, bántalmazták őket és tönkretették tulajdonukat. Ezrével kerültek börtönbe a semlegesség kérdése miatt. A diktatórikus országokban felforgató tevékenységgel vádolták hamisan testvéreinket, amelynek eredményeként több százukat brutálisan megkínozták és megölték börtönökben, illetve koncentrációs táborokban. A nyomás könyörtelen volt eddig, ami világosan mutatja, hogy a gyűlölet célpontjai vagyunk, mégpedig jogtalanul.

⁶ Mit tartogat a jövő?: Míg Jehova népe sikert érhet el időről időre a nyomás csökkentése terén a világ egyes részein, addig az átfogó helyzetkép ugyanaz marad. Az Ördög továbbra is dühös, amiért 1914-ben levettetett. Tudja, hogy rövid ideje van. Biztosra vehetjük, hogy a nagy nyomorúság közeledtével csak fokozódik dühe. Teljes mértékben elkötelezte magát a trónra emelt Király, Krisztus Jézus elleni háborúja mellett, és eltökélt szándéka, hogy a végsőkig harcol. Ő és démonai csak Jehova földön élő népén tölthetik ki mérgüket, akik hűségesen „megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele” (Jel 12:12, 17, Újfordítású).

⁷ Így tehát amikor a jövőbe nézünk, tárgyilagosaknak kell lennünk azt illetően, hogy mire számíthatunk. Nincs okunk azt gondolni, hogy az Ördög meggondolja magát vagy feladja. Az irántunk érzett gyűlölet, amellyel átitatta e világot, bármelyik pillanatban és bárhol fellángolhat. Sok országban csak hosszan tartó küzdelem után biztosították számunkra azt, hogy szabadon prédikálhatunk. Ez a szabadság talán nagyon törékeny, amelyet csak némely jelenleg hatalmon levő, szimpatikus uralkodó vagy néhány népszerűtlen törvény támogat. Drámai fordulatok következhetnek be egyik napról a másikra, amelyek fejetlenséghez és az emberi jogokkal való durva visszaélésekhez vezethetnek.

⁸ Egyes országokban a jelenleg élvezett virágzásunknak és szabadságunknak vége szakadhat váratlanul, ami ugyanolyan bántalmazásoknak teheti ki a testvéreinket, mint amilyeneket a múltban szenvedtek el. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az eltompultság és közömbösség szellemébe ringassuk magunkat, azt gondolva, hogy győzelmet arattunk ellenségeink felett. Az e világ részéről jövő gyűlölet nem mindig mutatkozik meg a maga teljességében, de heves marad. Isten Szavában minden arra mutat, hogy a vég közeledtével a világ ellenségeskedése inkább erősödni fog, semhogy csökkenne. Ezért résen kell lennünk, olyanoknak bizonyulva, akik „okosak [óvatosak, NW] mint a kígyók, és szelidek mint a galambok” (Máté 10:16). Fel kell ismernünk, hogy mindvégig „tusakodnunk” kell, és a túlélésünk nyitja a kitartás (Júd 3; Máté 24:13).

⁹ Azon a részén a világnak, ahol élünk, talán virágzik a munka, és látszólag semmi akadályt nem gördítenek elénk az ellenségek. Emiatt azon gondolkodhatunk szkeptikusan, hogy van-e egyáltalán okunk a komoly aggodalomra. Mindazonáltal ébereknek kell lennünk. A körülmények gyorsan megváltozhatnak. Az ellenségek minden figyelmeztetés nélkül felhasználhatnak valamilyen ügyet és ellenünk fordíthatják. A hitehagyottak állandó jelleggel okot keresnek a panaszra. Ingerült egyházi személyek, akik fenyegetettnek érzik magukat a munkánk miatt, nyilvánosan elítélhetnek minket. Ha terveink vannak egy környezetünkben felépítendő Királyság-termet illetően, ez olyan vitát válthat ki, amely az egész szomszédságot feldúlja. Lázító kijelentések jelenhetnek meg a sajtóban, amelyek befeketítenek minket. Az adott hely köztiszteletben álló személyei szánt szándékkal kedvezőtlen színben tüntethetnek fel, amelynek következtében ellenségesen viszonyulhatnak hozzánk embertársaink, amikor látogatást teszünk náluk. Még saját háznépünk szerettjei is megneheztelhetnek ránk, és üldözhetnek minket. Ezért hát résen kell lennünk, felismerve, hogy a világ ellenségeskedése igenis létezik, és bármelyik pillanatban felszínre törhet.

¹⁰ Milyen hatással legyen ez ránk? Mindezek a dolgok természetszerűleg kihatással vannak a gondolkodásunkra és jövőbeni kilátásainkra. Milyen módon? Vajon nyugtalanok legyünk és félelemmel töltsön el, hogy mi mindent kell még elviselnünk? Vajon lelassuljunk a prédikálómukánkban azért, mert az felháborít némelyeket a környezetünkben? Van alapos okunk arra, hogy felkavarjon minket, amikor igazságtalanul rágalmaznak? Szükségszerű az, hogy a nyers bánásmód elrabolja tőlünk a Jehova szolgálatából fakadó örömünket? Felmerül-e bármilyen kétség is a dolgok kimenetelét illetően? Nem, soha! Miért nem?

¹¹ Soha nem szabad szem elől tévesztenünk azt a tényt, hogy az üzenet, amelyet hirdetünk, nem tőlünk, hanem Istentől származik (Jer 1:9). Kötelesek vagyunk figyelembe venni e buzdító szavakat: „magasztaljátok az Ő nevét, hirdessétek a népek közt nagyságos dolgait . . . az egész földnek! ” (És 12:4, 5). Isten megtűrte, hogy rosszul bánjanak népével egy meghatározott célból, nevezetesen, ’hogy hirdessék az ő nevét az egész földön’ (2Móz 9:16). Mi egy olyan munkát végzünk, amely felől Jehova rendelkezett, és ő az, aki bátorságot ad nekünk ahhoz, hogy félelem nélkül beszéljünk (Csel 4:29–31). Ez a legfontosabb, leghasznosabb és legsürgősebb munka, amit csak végezhetünk a régi rendszer e végső napjaiban.

¹² Ez az ismeret bátorságot ad nekünk ahhoz, hogy szilárdan megálljunk, miközben nyíltan szembehelyezkedünk Sátánnal és e világgal (1Pét 5:8, 9). Az a tudat, hogy Jehova velünk van, ’megerősít és bátorrá tesz’ minket, s ennélfogva nincs miért félnünk üldözőinktől (5Móz 31:6; Zsid 13:6). Miközben mindig is tapintatosak, ésszerűek és körültekintők vagyunk az ellenségek fenyegetése közepette, világossá tesszük azt az eltökélt szándékunkat, hogy ’mint uralkodónak, inkább Istennek engedelmeskedünk, semhogy embereknek’, amikor kifogásolják imádatunkat (Csel 5:29, NW). Ha megfelelő lehetőség kínálkozik, hogy szót emeljünk a védelmünk érdekében, megtesszük ezt (1Pét 3:15). Viszont nem vesztegetjük az időnket arra, hogy keményszívű ellenségekkel vitázzunk, akik csak abban érdekeltek, hogy rossz hírbe keverjenek. Nem gerjedünk haragra, nem próbálunk meg visszavágni, amikor rágalommal vagy hamis vádakkal illetnek, hanem inkább egyszerűen csak ’hagyjuk őket’ (Máté 15:14).

¹³ Ha kitartunk a megpróbáltatásokban, ez megörvendezteti Jehovát (1Pét 2:19). Mivel kell fizetnünk a helyesléséért? Vajon örömtelen szolgálatra kell szánni magunkat, amiért gyűlölnek minket és ellenállásba ütközünk? Távol legyen! Jehova ígéretet tesz arra, hogy „örömmel és békességgel” jutalmaz meg engedelmességünkért (Róm 15:13). Jézus a borzasztó szenvedés ellenére is boldog maradt „a kilátásba helyezett örömért” (Zsid 12:2, NW). Ugyanez ránk is igaz. Mivel a kitartásunkért járó jutalom ennyire nagy, indíttatva érezzük magunkat arra, hogy ’örüljünk és ujjongjunk’, mégha fájdalmas megpróbáltatásokat szenvedünk is el (Máté 5:11, 12, Úf). Még az ellenségeskedés időszakaira is igaz, hogy már maga ez az öröm okot ad arra, hogy dicsőítsük és tiszteljük Jehovát, támogatva a Királyság-üzenetet.

¹⁴ Felmerül-e bármilyen kétség is a dolgok végkimenetelét illetően, amely okot adna arra, hogy nyugtalanok vagy határozatlanok legyünk? Nem, a Jehova szervezete és Sátán világa közötti küzdelem kimeneteléről már réges rég döntés született (1Ján 2:15–17). Tekintet nélkül az ellenállás nagyságára vagy mértékére, Jehova által miénk lesz a győzelem (És 54:17; Róm 8:31, 37). Mégha a legteljesebb mértékben vettetünk is próba alá, akkor sem tudja semmi megakadályozni, hogy elnyerjük a jutalmat. Nincs okunk arra, hogy ’bármi felől is aggódjunk’ mivel Jehova a könyörgéseinkre válaszolva békével ajándékozott meg (Fil 4:6, 7).

¹⁵ Így hát minden alkalommal hálát adunk Jehovának, amikor arról hallunk jelentéseket, hogy testvéreink felszabadultak az üldöztetés alól, vagy végre szabadon prédikálhatnak az olyan területeken, ahol a múltban korlátozták a tevékenységüket. Örvendezünk, amikor változó körülmények új lehetőségeket nyitnak, amelyek révén őszinte emberek ezreihez juthat el a Királyság-üzenet. Igazán hálásak vagyunk Jehovának, amikor úgy dönt, hogy győztesen kerülünk ki a gyűlölködő ellenségekkel való szembesítésekkor. Tudjuk, hogy meg fogja áldani és virágoztatni fogja munkánkat minden szükséges eszközt felhasználva ahhoz, hogy felmagasztalja igaz imádatának házát, és minden nemzet ’kívánatosainak’ lehetőséget adjon, hogy belépjenek oda (Agg 2:7, NW; És 2:2–4).

¹⁶ Ugyanakkor teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy ellenségünk, Sátán igen erős, és erőteljes ellenállást fog kifejteni velünk szemben mindvégig. Támadásai lehet, hogy nyíltak és botránkozást keltenek, de körmönfontan és álnok módon is támadhat. Hirtelen üldözés törhet ki olyan helyeken, ahol annakelőtte csak békét ismertünk. Gonosz ellenségek rosszindulatúan és mindenre elszántan azon igyekezhetnek, hogy elnyomjanak minket igazságtalanul. Az ilyenek rá fognak döbbeni a kellő időben, hogy valójában ’Isten ellen harcolnak’, és ő meg fogja semmisíteni őket (Csel 5:38, 39, Úf; 2Thess 1:6–9). Addig is — függetlenül attól, hogy mit kell még elviselnünk — eltökélt szándékunk marad, hogy megőrizzük állhatatosságunkat Jehova lojális szolgálatában és a Királyság-üzenet prédikálásában. Mi vagyunk a legboldogabb nép a föld színén, tudván, hogy ’miután kiálltuk a próbát, elnyerjük az élet koronáját’ (Jak 1:12, Úf).