Felráznak bennünket szellemileg Jehova emlékeztetői?

¹ A zsoltáríró így dicsérte Jehovát: „a te bizonyságaid [emlékeztetőid, NW] az én gondolataim” (Zsolt 119:99). Az „emlékeztető” kifejezés héber megfelelője azt a gondolatot közvetíti, hogy Jehova felidézi elménkben azt, amit törvényeiben, rendeleteiben, előírásaiban, parancsolataiban és szabályaiban megállapított. Ha ezekkel összhangban cselekszünk, akkor felráznak bennünket szellemileg, és boldoggá tesznek (Zsolt 119:2).

² Jehova népeként rendszeresen kapunk figyelmeztetést és tanácsot. Sok figyelmeztetést hallottunk már azelőtt. Bár értékeljük ezt a buzdítást, mégis hajlamosak vagyunk a felejtésre (Jak 1:25). Jehova türelmesen szeretetteljes emlékeztetőkről gondoskodik. Péter apostol feljegyzett néhányat ezen emlékeztetők közül abból a célból, hogy ’serkentse tiszta gondolkozásunkat, hogy megemlékezzünk az Úrnak parancsolatairól’ (2Pét 3:1, 2).

³ Újból és újból emlékeztetnek bennünket a személyes tanulmányozás és az összejövetelek látogatásának fontosságára. Ez azért van, mert ezek a tevékenységek annyira létfontosságúak szellemi jólétünkhöz (1Tim 4:15; Zsid 10:24, 25).

⁴ A legnagyobb kihívás egyesek számára a prédikálás keresztényi megbízatása. Ez erőfeszítést, határozottságot és állhatatosságot tesz szükségessé. De még ha mindez sokat követel is a részünkről, segítséget kapunk, hogy ’szilárdan álljunk’ azáltal, hogy ’felsaruzzuk lábainkat a békesség evangyéliomának készségével’ (Ef 6:14, 15).

⁵ Jehova követelményeinek puszta elmebeli ismereténél több kell, hogy a szolgálatra indítson. Pál apostol emlékeztet bennünket, hogy a szívből fakad az az indítóerő, amire szükségünk van, hogy ’szájjal tegyünk vallást az idvességre’ (Róma 10:10). Ha erős hitünk van, és ha szívünk hajlik Jehova emlékeztetőire, mindez arra késztet bennünket, hogy nyíltan beszéljünk, dicsérve nevét (Zsolt 119:36; Máté 12:34).

⁶ Amikor keményen dolgozunk a jó cselekedetek felmutatásában, joggal várjuk el, hogy az örömet szerezzen nekünk (Préd 2:11). Pál úgy azonosítja ezt az örömet, mint ami Jehova szellemének gyümölcse, igyekezzünk tehát bővelkedni annak kimutatásában (Gal 5:22). Péter még hozzáfűzte, hogy a „teljes igyekezet” a gyümölcsöző szolgálat jutalmával jár, ami örömet eredményez (2Pét 1:5–8).

⁷ Amikor kihívással nézünk szembe, emlékezzünk az apostolok határozott kiállására, amint kijelentették: „nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk” (Csel 4:20). Erőt kapunk, hogy tovább munkálkodjunk, amikor arra emlékezünk, hogy ’ezt cselekedvén, mind magunkat megtartjuk, mind a hallgatóinkat’ (1Tim 4:16).

⁸ Nem bosszankodunk és nem érzünk neheztelést amiatt, hogy állandóan emlékeztetőket kapunk. Inkább őszintén értékeljük azok kimagasló értékét (Zsolt 119:129). Ezekben a válságos időkben hálásak vagyunk, mivel Jehova továbbra is emlékeztetőket küld nekünk, hogy felrázzon bennünket szellemileg, és arra indítson, hogy buzgón vegyünk részt a kiváló cselekedetekben! (2Pét 1:12, 13).