Milyeneknek kell lennetek?
1 Az egész emberiség számára közel a számonkérés ideje. A Biblia ezt „Jehova napjának” hívja. Ebben az időben hajtják majd végre az isteni ítéletet a gonoszok felett; ekkor lesz az igazságosak megszabadítása is. Mindenkinek, aki akkor él majd, számot kell adnia addigi életmódjáról. Ezt elmében tartva, Péter önvizsgálatra serkentő kérdést vet fel: „milyeneknek kell lennetek?” Kihangsúlyozza a „szent viselkedés cselekedeteinek”, „az Isten iránti odaadás tetteinek” és annak fontosságát, hogy ’élénken elménkben tartsuk Jehova napját’, valamint annak szükségét, hogy „szeplőtelenek”, „hibátlanok” legyünk, és „békességben” éljünk (2Pét 3:11–14, NW).
2 A szent viselkedés cselekedetei és az Isten iránti odaadás tettei: A szent viselkedés példamutató tetteket foglal magában, amelyekkel valaki tiszteletet mutat a bibliai alapelvek iránt (Tit 2:7, 8). A kereszténynek őrizkednie kell a világi viselkedéstől, amelyet önző, testi vágyak motiválnak (Róma 13:11, 14).
3 „Az Isten iránti odaadást” úgy írják le, mint ami ’személyes kötődés Istenhez, amely vonzó tulajdonságai iránti értékelés által felbuzdult szívből fakad’. A szolgálatban tanúsított buzgalmunk által kiemelkedő módon kimutatjuk ezt a tulajdonságot. Több indít bennünket a prédikálásra, mint csupán a kötelesség érzése; a motiváció Jehova iránti mélységes szeretetből fakad (Márk 12:29, 30). Ilyen szeretet által indíttatva a szolgálatunkat az Isten iránti odaadás jelentőségteljes kifejezésének tekintjük. Mivel odaadásunknak állandónak kell lennie, állhatatosan részt kell vennünk a prédikálómunkában. Legyen ez a tevékenység heti időtervünk szerves része (Zsid 13:15).
4 Ha továbbra is ’élénken elmében tartjuk’ Jehova napját, az azt jelenti, hogy a mindennapi gondolataink közül elsősorban ez jár a fejünkben, és sohasem helyezzük azt a háttérbe egy jelentéktelen helyre. Ez azt jelenti, hogy a Királyság-érdekeket tartjuk életünkben az első helyen (Máté 6:33).
5 Szeplőtelenek, hibátlanok, és békességben élnek: A nagy sokaság részeként ’megmostuk a ruháinkat, és megfehérítettük ruháinkat a Bárány vérében’ (Jel 7:14). Ezek után „szeplőtelennek” lenni azt jelenti, hogy rendületlenül vigyázunk tiszta, önátadott életünkre, nehogy foltot hagyjon rajta a világ szennye. „Hibátlannak” őrizzük meg magunkat, ha elutasítjuk, hogy istentelen, anyagias törekvések torzítsák el keresztényi egyéniségünket (Jak 1:27; 1Ján 2:15–17). Azáltal mutatjuk ki, hogy „békességben” élünk, hogy másokkal fenntartott valamennyi kapcsolatunkban visszatükrözzük „az Istennek békességét” (Fil 4:7; Róma 12:18; 14:19).
6 Ha sikeresen megvédjük magunkat a világ beszennyező hatásával szemben, akkor sohasem ’szabjuk majd magunkat e világhoz’, amelyet elítél Jehova. Ehelyett tiszta cselekedeteink segítenek majd másoknak, hogy lássák a különbséget „az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt” (Róma 12:2; Mal 3:18).
7 Már mind részt vettünk az „Örvendező dicsérők” kerületkongresszuson, és a felüdítő szellemi táplálék kétségtelenül növelte azon vágyunkat, hogy kimutassuk Isten iránti odaadásunkat. Sok új személy osztozik ebben a vágyban. Áldásnak bizonyulhatunk, ha segítünk nekik részt venni a szántóföldi szolgálatban augusztus folyamán.
8 Jehova nevét magasztaljuk, a gyülekezetet erősítjük, és mások javára válunk, amikor lelkiismeretesen megőrizzük a „jó cselekedeteket” (1Pét 2:12). Bárcsak mindig ilyen személyek lennénk!