Mindent Isten dicsőségére tegyetek
1 Mennyire frissítő együtt lenni drága testvéreinkkel és testvérnőinkkel! (1Kor 16:17, 18). Örvendhetünk ennek az összejövetelek, a kongresszusok és a szántóföldi szolgálat alkalmával. Nemcsak hivatalos alkalmakkor tartunk kapcsolatot egymással, hanem ezt tesszük például akkor is, amikor vendégek látogatnak meg otthonunkban. Ezáltal vendégszeretetet mutatunk, és buzdítjuk egymást (Róma 12:13; 1Pét 4:9). Amikor menyegzői fogadásokat szervezünk, tartsuk elménkben Az Őrtorony 1984/20. számának kiváló tanácsát.
2 Szervezett társas összejövetelek: ’Akár eszünk, akár iszunk, akármit cselekszünk, mindent az Isten dicsőségére míveljünk’ (1Kor 10:31–33). Ezt a tanácsot egyesek nem veszik figyelembe, és folyton problémák alakulnak ki olyan társas összejövetelek miatt, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy megfelelő felügyeletet lehessen biztosítani. Bizonyos esetekben több száz embert hívnak meg a számos programból álló összejövetelekre, ahol a világi szórakozás kerül előtérbe. Időnként a résztvevőket felkérik, hogy fizessenek belépődíjat vagy egyéb díjakat. Ezek az összejövetelek közel állnak a világi dolgokhoz, az ottani szellem pedig nincs összhangban az illemmel és a bibliai alapelvekkel (Róma 13:13, 14; Ef 5:15–20).
3 Jelentés érkezett arról is, hogy nagy számban összegyűlnek Tanúk egy kibérelt létesítményben, ahol a szórakozás ártalmas, világi dolgokból áll, és hiányzik a megfelelő felügyelet. Hasonló tevékenységeket tartottak szállodákban vagy üdülőhelyeken, amelyeket „Jehova Tanúi” hétvégéje néven hirdettek. Mivel nehéz volt megfelelően felügyelni ilyen nagy csoportokra, problémák alakultak ki. Mindez időnként hangoskodáshoz, a szeszes italok mértéktelen fogyasztásához, valamint még erkölcstelenséghez is vezetett (Ef 5:3, 4). Azok a társas összejövetelek, amelyeket ilyen magatartás jellemez, nem hoznak tiszteletet Jehovának. Inkább lerontják a gyülekezet jó hírnevét, és megbotránkoztatnak másokat (1Kor 10:23, 24, 29).
4 A keresztényeket arra buzdítják, hogy mutassanak vendégszeretetet, de a hangsúly a szellemi gondolatok kicserélésén legyen (Róma 1:11, 12). A kicsiny összejövetelek általában a legjobbak. A Szolgálatunk könyv ezt mondja a 135. oldalon: „Néha több családot hívnak meg egy lakásba keresztényi közösség ápolása céljából . . . Ésszerű módon az ilyen esetekben a házigazdának személyesen kell felelősnek éreznie magát azért, ami az ilyen alkalmakkor történik. Ezért értelmes keresztények felismerték, hogy bölcs dolog korlátozni az ilyen csoportok nagyságát és az együttlét időtartamát.” Jézus rámutatott, hogy nincs szükség bonyolultan kidolgozott tervre, amikor a célunk szellemileg buzdítani barátainkat (Luk 10:40–42).
5 Kiváló dolog vendégszeretetet mutatni keresztény társaink iránt. Nagy különbség van azonban az otthonunkban rendezett szerény összejövetel és a bérelt létesítményben tartott, sok programból álló összejövetel között, amely világi szellemet tükröz. Amikor vendégségbe hívsz másokat, bizonyosodj meg arról, hogy teljes mértékben tudod vállalni a felelősséget azért, ami történik. (Lásd Az Őrtorony 1992. augusztus 15-ei számának 17—20. oldalát.)
6 Való igaz, Jehova testvériséggel áldott meg bennünket, ahonnan olyan felfrissítő buzdítást nyerünk, amely továbbra is jó cselekedetekre indít bennünket (Máté 5:16; 1Pét 2:12). Azáltal, hogy szerénységet és ésszerűséget mutatunk ki a társas tevékenységekben, mindig dicsőséget hozunk majd Istenünknek, és építőek leszünk mások számára (Róma 15:2).