Beszélj bátran
1 Az utóbbi években bizonyos helyeken élő hírnökök úgy találták, hogy egyre nehezebb az emberekkel az otthonaikban beszélni. Sokan számolnak be arról, hogy területükön az emberek több mint 50 százaléka nincs otthon, amikor házról házra felkeresik őket. Ennek következményeként az eltöltött idő nagy része kihasználatlan.
2 Évekkel ezelőtt sok embert lehetett otthon találni vasárnap, amely napot általánosan a pihenés napjának tekintettek. A szokások megváltoztak. Napjainkban megszokott lett az emberek számára, hogy világi munkát végeznek, a családi szükségletekről — például bevásárlásról — gondoskodnak, vagy olyan kikapcsolódást folytatnak, amely szintén távol tartja őket az otthontól. Így még vasárnap is nehézzé vált találkozni az emberekkel a házról házra végzett tanúskodás során.
3 Amikor az emberek nincsenek otthon, az nyilvánvalóan azt jelenti, hogy valahol máshol vannak. Mivel célunk az, hogy beszéljünk az emberekkel, miért ne beszélnénk azokkal, akikkel találkozunk — az utcán, a piacon vagy a munkahelyen. Pálnak szokása volt megközelíteni azokat, „akiket éppen ott talált”, hogy tanúskodjon nekik (Csel 17:17, Újfordítású). Ez akkor a tanúskodás eredményes formájának bizonyult, és napjainkban is eredményes formája ez a tanúskodásnak.
4 Amikor házról házra megyünk, általában látunk embereket, akik éppen arra sétálnak, vagy talán várnak valakire. Egy kellemes napon talán egy padon ülnek a parkban, vagy javítják, mossák autójukat. Csak egy barátságos mosolyra és egy kedves üdvözlésre van szükségünk ahhoz, hogy beszélgetést kezdjünk. Ha a közelben laknak, még azt is megemlíthetjük, hogy valószínűleg nem találtuk őket otthon, és most örülünk, hogy lehetőségünk van beszélni velük. Sokak örvendnek jutalommal járó tapasztalatoknak azáltal, hogy mernek egy kicsivel több bátorságot mutatni.
5 A bátorság eredményekhez vezet: Egy testvér elmondta, hogy olyan embereket közelít meg, akik álldogálnak, buszra várnak, komótosan sétálnak vagy az autójukban üldögélnek. Kedves mosollyal és kellemes hanggal úgy viselkedik, mint ha egy barátságos szomszéd lenne, aki éppen csak néhány szót szeretne váltani. Ezen a módon nemcsak sok folyóiratot terjesztett már el eddig, hanem számos bibliatanulmányozást is kezdett.
6 Egy másik testvér és a felesége ajtóról ajtóra látogatták a lakókat, amikor összetalálkoztak egy asszonnyal, aki egy élelmiszerrel teli, hatalmas szatyort cipelt. Beszélgetésbe elegyedtek vele, és megdicsérték szorgalmáért, hogy így gondoskodik családja szükségleteiről. „De — kérdezték — ki tudná kielégíteni az emberiség szükségleteit?” Ez felkeltette az asszony érdeklődését. A rövid beszélgetés ahhoz vezetett, hogy az asszony meghívta a házaspárt otthonába, ahol bibliatanulmányozás kezdődött.
7 Ezért legközelebb, amikor ajtóról ajtóra tanúskodsz — legyen az vasárnap vagy a hét egy másik napján —, és úgy találod, hogy nincsenek otthon az emberek, miért ne szednél össze egy kicsivel több bátorságot, és beszélnél azoknak az embereknek, akikkel találkozol az utcán vagy máshol? (1Thess 2:2). Eredményesebb tanúskodásban lehet részed, és nagyobb örömet tapasztalsz majd a szolgálatodban.