Megbízásunk van

¹ Jézus azt parancsolta a követőinek, hogy „tegyetek tanítványokká minden népeket” (Máté 28:19). Világszerte 232 országban és szigetcsoporton Jehova Istennek több mint 5 millió dicsérője élő példa Jézus parancsának teljesítésében. De mi a helyzet velünk személy szerint? Komolyan vesszük a prédikálásra vonatkozó megbízásunkat?

² Erkölcsi kötelezettség: A megbízás ’egy parancs arra, hogy valaki hajtson végre valamilyen elrendelt cselekedetet’. Parancsot kaptunk Krisztustól, hogy prédikáljunk (Csel 10:42). Pál apostol felismerte, hogy szükség vagy erkölcsi kötelezettség kényszerítette, hogy hirdesse a jó hírt (1Kor 9:16). Szemléltetésül: Tegyük fel, egy süllyedő hajó legénysége között vagy. A kapitány kiadja az utasítást, hogy figyelmeztesd az utasokat, és vezesd őket a mentőcsónakokhoz. Vajon figyelmen kívül hagynád a parancsot, és csak a saját menekülésedre összpontosítanál? Biztos nem. Mások tőled függnek. Az életük forog kockán. Erkölcsileg kötelezett vagy, hogy elvégezd megbízásodat, vagyis hogy segíts nekik.

³ Isten parancsolta nekünk, hogy figyelmeztessük az embereket. Jehova hamarosan véget vet a dolgok jelenlegi gonosz rendszere egészének. Milliók élete hajszálon függ. Vajon helyes volna, ha figyelmen kívül hagynánk, hogy mások veszélyben vannak, és csak a saját menekülésünkkel foglalkoznánk? Természetesen nem. Erkölcsileg kötelezettek vagyunk, hogy segítsünk mások életének a megmentésében (1Tim 4:16).

⁴ Hűséges, követendő példák: Ezékiel próféta felelősnek érezte magát, hogy elmondja a figyelmeztető üzenetet a hűtlen izraelitáknak. Jehova nyomatékosan figyelmeztette, hogy mi lesz a következménye, ha nem hajtja végre megbízását: „Ha ezt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg, és te őt meg nem inted . . . az a gonosztevő az ő vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg” (Ez 3:18). Ezékiel lojálisan elvégezte megbízását még a makacs ellenállás dacára is. Ezért örülhetett, amikor Jehova végrehajtatta az ítéletét.

⁵ Évszázadokkal később Pál apostol prédikálási kötelezettségéről írt. Kijelentette: „mindeneknek vérétől tiszta vagyok. Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát.” Pál nyilvánosan és házról házra prédikált, mert felismerte, hogy ha nem teszi, vérbűn terhelheti Isten előtt (Csel 20:20, 26, 27).

⁶ Olyan buzgók vagyunk mint Ezékiel? Arra érzünk ösztönzést, hogy prédikáljunk, mint Pál? Ugyanolyan megbízást kaptunk, mint ők. Továbbra is eleget kell tennünk a felelősségünknek, hogy figyelmeztessünk másokat, érdektelenségük, közönyösségük vagy ellenállásuk ellenére. Több ezren válaszolhatnak még a Királyság-üzenetre, és kijelenthetik: „Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!” (Zak 8:23). Az Isten és embertársaink iránt érzett szeretetünk bárcsak arra indítana minket, hogy ne adjuk fel. Megbízásunk van, hogy prédikáljunk!