Kérdésdoboz

◼ Milyen óvatosságra van szükség, amikor más nembeli személlyel kerülünk kapcsolatba a szolgálatunk során?

Okkal elvárhatjuk, hogy testvéreink és testvérnőink a személyes viselkedésükben a legmagasabb erkölcsi irányadó mértékekhez akarjanak ragaszkodni. De tisztátalan és engedékeny világban élünk, amelyben alig vannak erkölcsi korlátozások. A legjobb szándék ellenére is állandóan vigyáznunk kell, nehogy szégyenbe vagy valami helytelenségbe keveredjünk. Ez magában foglalja azt is, hogy óvatosak vagyunk a szolgálat végzése közben.

A szántóföldi szolgálatban gyakran találkozunk más nembeli személlyel, akiről úgy tűnik, őszintén érdeklődik az igazság iránt. Ha egyedül csengettünk be hozzá, és rajta kívül nincs más otthon, általában az volna a legjobb, ha inkább az ajtón kívül tanúskodnánk, nem belül. Ha érdeklődik, akkor úgy rendezhetjük, hogy akkor menjünk újralátogatni, ha egy hírnöktársunk is velünk van, vagy amikor a családból mások is otthon vannak. Ha ez nem lehetséges, akkor bölcs dolog volna, ha a házigazdával megegyező nemű hírnöknek adnánk oda a címet. Ez a más nembeli személyekkel vezetett bibliatanulmányozások levezetésére is vonatkozik (Máté 10:16).

Elővigyázatosnak kell lennünk, amikor partnert választunk a szolgálatra. Bár időnként munkálkodhatnak együtt más nembeli személyek, de az a legjobb, ha ezt csoportosan teszik. Rendszerint még a szolgálatban sem bölcs dolog, ha olyan más nembeli személlyel töltünk időt kettesben, aki nem a házastársunk. Ezért a csoportos szolgálatért felelős testvérnek jó ítélőképességgel kell élnie, amikor beosztja a hírnököket, ideértve a tizenéveseket is, az együtt munkálkodásra.

Ha mindig jó ítélőképességet használunk, akkor el fogjuk kerülni, hogy ’botránkozást okozzunk’, akár rólunk, akár másokról legyen is szó (2Kor 6:3).