„Tegyetek meg minden tőletek telhetőt”
1 Amikor átadtuk magunkat Jehovának, azt az ígéretet tettük, hogy a legeslegjobbunkat adjuk neki. Péter apostol találóan buzdította az első századi keresztényeket arra, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy biztosítsák jó hírüket Jehova előtt (2Pét 1:10). Bizonyára meg akarunk tenni minden tőlünk telhetőt, hogy megörvendeztessük Jehovát a napjainkban neki végzett szolgálatunkban. Mit foglal ez magában? Amint Jehovával fenntartott kapcsolatunk egyre mélyül, és amint elmélkedünk mindazon, amit tett és tesz értünk, szívünk mindig arra indít, hogy minden tőlünk telhetőt tegyünk meg a szolgálatában. Növelni akarjuk szolgálatunk minőségét és — ha lehet — mennyiségét (Zsolt 34:9; 2Tim 2:15).
2 Egy fiatal testvér, aki többet akart tenni a szolgálatban, úgy találta, hogy Isten Szavának a rendszeres tanulmányozása elmélyítette értékelését Jehova iránt, és nagyobb buzgalmat csepegtetett belé. Ez arra késztette, hogy jelentkezzen az úttörőszolgálatra. Egy testvérnő, aki nehéznek találta, hogy idegenekkel folytasson beszélgetést, begyakorolt néhány felkínálást az Érveljünk könyvből, és nemsokára kezdett nagyobb sikernek örvendeni a szolgálatában. Bibliatanulmányozást tudott vezetni egy házaspárral, mely elfogadta az igazságot.
3 Örülj annak, amit tenni tudsz: Némelyikünk nehéz körülmények között él; ilyen lehet a gyenge egészség, a családi ellenállás, a szegénység vagy a területen tapasztalt közönyösség. Sok további nehézség, amely általános ezekben az utolsó napokban, akadályozhatja szolgálatunkat (Luk 21:34, Újfordítású; 2Tim 3:1). Ez vajon azt jelenti, hogy kudarcot vallottunk Jehovának tett önátadásunkban? Nem, ha úgy szolgáljuk őt, hogy megteszünk minden tőlünk telhetőt.
4 Nem bölcs dolog, ha annak alapján ítéljük meg magunkat, amit mások képesek megtenni. A Szentírás inkább arra buzdít, hogy „minden ember . . . az ő maga cselekedetét vizsgálja meg”. Ha olyan teljes mértékben adunk a magunkéból, amennyire egyénileg képesek vagyunk, az megörvendezteti Jehovát, és nekünk ’örvendezésre’ (NW) ad okot (Gal 6:4; Kol 3:23, 24).
5 Fogadjuk meg Péter szavait, hogy ’tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy végül szeplőtelennek és hibátlannak találjon bennünket Isten, békességben’ (2Pét 3:14, NW). Ez a szellem a biztonság olyan érzésével tölt el bennünket, és olyan elmebeli békét eredményez, amelyet csak Jehova tud megadni (Zsolt 4:9).