„Jehova az én segítségem”
1 Amikor Jézus megbízta első tanítványait, ezt mondta nekik: „Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé” (Máté 10:16). Vajon emiatt félénkké váltak és visszahúzódtak? Nem. Olyan szemléletmódot alakítottak ki, mint amilyenről Pál apostol beszélt később, amikor ezt mondta keresztény hittársainak: „bízvást mondjuk: Az Úr [Jehova, NW] az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nékem?” (Zsid 13:6). Örültek amiatt, hogy méltóknak bizonyultak arra, hogy Jézus nevéért gyalázzák őket, és nem hagyták abba a tanítást és a jó hír hirdetését (Csel 5:41, 42).
2 Az egész világra kiterjedő prédikálómunka ma a végső stádiumában van. Ahogy Jézus előre megmondta, gyűlöletesnek tart minket minden nemzet (Máté 24:9). Prédikálómunkánkat ellenezték, csúfolták, sőt a föld némely területén még be is tiltották. Ha nem volna hitünk, megijedhetnénk. De felüdít minket a tudat, hogy Jehova a Segítőnk, és megerősít minket arra, hogy állhatatosan ki tudjunk tartani.
3 A bátorság az a tulajdonság, amikor valaki erős, bátor, hősies. Ellentéte a félelemnek, a félénkségnek és a gyávaságnak. Jézus tanítványainak mindig bátorságra volt szükségük ahhoz, hogy kitartsanak. Ez létfontosságú, ha szeretnénk elkerülni, hogy elkedvetlenítsenek minket az Istennel szemben álló világi magatartásformák és tettek. Milyen buzdító számunkra Jézus kiváló példájára gondolni, aki győzött a világ felett! (Ján 16:33). Az apostolokról se feledkezzünk meg, akik a súlyos próbák alatt bátran kijelentették: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek” (Csel 5:29).
4 Mi nem vagyunk a meghátrálás emberei: Küzdenünk kell, hogy pozitív szemléletűek maradjunk a munkánkat illetően (Zsid 10:39). Mindig tartsuk szem előtt, hogy Jehova az egész emberiség iránt érzett szeretete és könyörülete kifejezéseként küld ki minket. Sosem kér olyasmit a szolgáitól, ami nem hasznos. Amivel megbíz minket, az végül jó lesz az Istent szeretőknek (Róma 8:28).
5 A derűlátó szemléletmód segít nekünk továbbra is keresni a juhszerű egyéneket a területünkön. A területünkön élő emberek közönyét tekinthetjük csalódottságuk és reménytelenségük megmutatkozásának. Késztessen minket a szeretetünk arra, hogy rokonszenvet érezzünk, és hogy türelmesek legyünk. Amikor csak irodalmat helyezünk el, vagy más módon látjuk meg az érdeklődés szikráját, legyen az a célunk, hogy gyorsan elvégezzük az újralátogatást, és tápláljuk az érdeklődést. Sose kételkedjünk abban, hogy képesek vagyunk-e bibliatanulmányozást kezdeni, vagy hogy hatásosan tudjuk-e levezetni. Inkább állandóan kérjük imában Jehova segítségét és irányítását, bízva abban, hogy ő segíteni fog.
6 Szilárdan hiszünk abban, hogy Jehova a munka végetértéig segít nekünk. (Vesd össze: Filippi 1:6.) Istenbe mint Segítségünkbe vetett feltétlen bizalmunk megerősít minket, hogy „a jótéteményben . . . meg ne restüljünk” (Gal 6:9).