Haladó szemléletmód a sürgős tanítványképző munkáról

¹ Jézus, mielőtt elhagyta volna a földet, ezt a parancsot adta tanítványainak: „tegyetek tanítványokká minden népeket.” Ez megkívánta, hogy alapos tanúskodó- és tanítókampányt végezzenek, és hogy az egész lakott földre terjesszék ki tevékenységüket (Máté 28:19, 20; Csel 1:8). Vajon elviselhetetlen tehernek tekintették ezt a megbízatást? János apostol szerint nem volt az. Hatvanöt évnyi tanítványképzés után ezt írta: „az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1Ján 5:3).

² A korai keresztények tevékenységéről készült szentírási feljegyzés azt bizonyítja, hogy a sürgősség tudatával végezték a megbízatásukat, hogy képezzenek tanítványokat Jézus Krisztusnak (2Tim 4:1, 2). Ezt nem csupán kötelességtudatból tették, hanem azért, mert szeretettel vágytak arra, hogy dicsérjék Istent, és elvigyék a megmentés reménységét másoknak (Csel 13:47–49). Mivel később minden tanítvány maga is tanítványképzővé vált, gyorsan gyarapodott a keresztény gyülekezet az első században (Csel 5:14; 6:7; 16:5).

³ Felgyorsul a tanítványképző munka: Minden idők legnagyobb tanítványképző munkáját huszadik századunkban végezzük! Mind ez ideig emberek milliói fogadták el a jó hírt, és cselekedtek aszerint (Luk 8:15). Mivel a dolgok jelenlegi rendszerének az ideje hamarosan lejár, „a hű és értelmes rabszolga” olyan eszközökkel látott el minket, amelyek lehetővé teszik, hogy a tiszta szívű emberek gyorsan megtanulják az igazságot (Máté 24:45, Vida).

⁴ 1995-ben megkaptuk az Ismeret, amely örök élethez vezet című könyvet, ezt 1996-ban a Mit kíván meg tőlünk Isten? című füzet követte. Az Ismeret könyvről Az Őrtorony 1996. január 15-ei száma a 14. oldalon ezt mondta: „E 192 oldalas könyvet viszonylag rövid idő alatt végig lehet tanulmányozni, és akik ’helyesen állnak hozzá az örökké tartó élethez’, azoknak képesnek kell lenniük arra, hogy az áttanulmányozása révén eleget tanuljanak ahhoz, hogy átadják életüket Jehovának, és megkeresztelkedjenek” (Csel 13:48, NW).

⁵ A mi Királyság-szolgálatunk 1996. júniusi számában megjelent „Az Ismeret könyv segítségével végzett tanítványképzés módja” című melléklet a következő célt tűzte ki elénk: „A körülményektől és a tanuló felfogóképességétől függően talán lehetséges a legtöbb fejezetet egy alkalommal körülbelül egy óra alatt átvenni, anélkül hogy sietni kellene a tanulmányozással. A tanulók jobban fejlődnek, amikor a tanító és a tanuló egyaránt ragaszkodik a tanulmányozás megbeszélt időpontjához minden héten.” A cikk még elmondta: „Elvárható, hogy mire egy személy befejezi az Ismeret könyv tanulmányozását, őszinteségének és Isten szolgálata iránti érdeklődésének mélysége nyilvánvalóvá váljon.” A mi Királyság-szolgálatunk 1996. októberi számában a Kérdésdoboz elmagyarázta: „elvárható, hogy viszonylag rövid időn belül egy hatékony tanító képes egy őszinte, átlagos tanulmányozót odáig segíteni, hogy az elegendő ismeretet szerezzen ahhoz, hogy megfontolt döntést hozzon Jehova szolgálata mellett.”

⁶ Eredményes az Ismeret könyv: Amikor egy fiatal hölgy megkeresztelkedett, elmondta, mit érzett az Ismeret könyv tanulmányozását illetően. Már egy ideje tanulmányozott az Élj örökké könyvből. Az Ismeret könyv közreadásakor a vele tanulmányozó testvérnő áttért az új könyvre. A tanulmányozó nem sokkal később látta, hogy ez döntésre készteti, és arra érzett indíttatást, hogy ettől kezdve gyorsan haladjon. Ez a fiatal hölgy, aki most már a testvérnőnk, ezt mondja: „Az Élj örökké könyv segített megszeretnem Jehovát, de az Ismeret könyv segített meghoznom a döntést, hogy őt szolgáljam.”

⁷ Figyeljük csak meg, milyen gyorsan tanulta meg egy másik hölgy az igazságot. A második tanulmányozás után elment a Királyság-terembe egy összejövetelre a körzetfelvigyázó látogatása idején. Azon a héten, még a harmadik tanulmányozáson megmondta a körzetfelvigyázónak, hogy már átadta az életét Jehovának, és szeretne kereszteletlen hírnök lenni. Találkozott a vénekkel, akik jóváhagyták, hogy hírnök legyen, és már a következő héten elkezdte a szántóföldi szolgálatot. Olyannyira belemerült a bibliatanulmányozásba, hogy elkéredzkedett a munkahelyéről, hogy hetente kétszer-háromszor tanulmányozhasson, és hogy több időt tölthessen a szolgálatban. Volt olyan, hogy két vagy három fejezetet is átvettek egy alkalommal. Ez a hölgy kezdte alkalmazni a tanultakat az élet minden területén, négy hét alatt befejezte az Ismeret könyvet, és haladt előre a keresztelkedés felé!

⁸ Az egyik testvérnő férje „tipikus nem hívő házastársnak” írta le magát. Az egyik nap egy testvér felajánlotta neki a bibliatanulmányozást az Ismeret könyvből, nyitva hagyva a lehetőséget, hogy a férfi abbahagyhatja akár az első tanulmányozás után, akár bármikor máskor azt követően. A férj beleegyezett, hogy megpróbálja, bár rossz tanuló volt még fiatalkorában, és már több mint 20 éve nem tanulmányozott semmilyen vallásos irodalmat sem. Hogyan reagált az Ismeret könyv tanulmányozására? Ezt mondta: „Igazán élvezetes volt látni, hogy ezt a bibliai segédeszközt ilyen egyszerűen írták meg. A benne lévő ismeret olyan világosan és ésszerűen volt megfogalmazva, hogy nem sokkal később nagy várakozással néztem a következő tanulmányozás elébe. Tanítóm ügyesen követte a Társulat által ismertetett tanítványképző módszert, és Jehova szellemének a segítségével négy hónappal később megkeresztelkedtem. Bizony elmondhatom, ha szeretetet ápolunk magunkban a tanítványképző munka iránt, ha továbbra is keressük a helyes szívállapotú embereket a szántóföldi szolgálatban, ha használjuk az Ismeret könyvet és a többi bibliai segédeszközt, amelyről a Társulat gondoskodik, és, ami a legfontosabb, ha imádkozunk Jehova vezetéséért, abban a nagyon különleges kiváltságban lehet részünk, hogy segíthetünk a tanítványképzésben.” A fent idézett tapasztalatok kivételesek. A legtöbb tanulmányozónk nem jön ilyen gyorsan az igazsághoz.

⁹ A tanulmányozók különböző sebességgel haladnak: El kell ismernünk, hogy az Isten Szavát tanítóknak és tanulmányozóknak a képességei eléggé különbözhetnek egymástól. Lehet gyorsan is, lassan is haladni szellemileg. Némelyik tanulmányozó néhány hónapon belül halad annyit, mint mások esetleg jóval hosszabb idő alatt. Az illető szellemi növekedésének a mértékére hatással van az iskolázottsága, az, hogy mennyire értékeli a szellemieket, és hogy milyen mély az odaadása Jehova iránt. Azok közül, akikkel tanulmányozunk, nem mindenki tanulmányozza az Írásokat naponta „teljes készséggel”, mint az ókori béreaiak, akik hívőkké lettek (Csel 17:11, 12).

¹⁰ A mi Királyság-szolgálatunk 1998. áprilisi számának a „Törekedjünk több bibliatanulmányozásra” című melléklete ezért adja a következő ésszerű irányelvet: „Természetesen a bibliatanulmányozók nem egyforma sebességgel haladnak. Némelyikükben nem olyan nagy a szellemi hajlandóság, mint másokban, és nem is olyan gyorsan tudják magukba szívni a tanultakat. Mások nagyon elfoglaltak, és talán nem tudnak elegendő időt szentelni arra, hogy minden héten átvegyenek egy teljes fejezetet. Néhány esetben tehát több tanulmányozási alkalomra van szükség ahhoz, hogy átvegyetek egy bizonyos fejezetet, és több hónapra, hogy befejezzétek az egész könyvet.”

¹¹ A tanítványképzők maradjanak kiegyensúlyozottak: A tanulmányozó képessége és körülményei alapján kell felmérnünk, milyen ütemben haladjon a tanulmányozás. Mivel azt a buzdítást kapjuk, hogy a Mit kíván meg füzetből kezdjük a tanulmányozást, két-három hónapig is eltarthat, mire áttérhetünk az Ismeret könyvre. Ha A mi Királyság-szolgálatunk 1996. júniusi számának a mellékletében ismertetett mindegyik javaslatot felhasználjuk, beletelhet újabb hat-kilenc hónapba, mire befejezzük az Ismeret könyvet. Néhány személynél, akikkel éppen hogy csak elkezdték a tanulmányozást az Ismeret könyvből, áttértek a Mit kíván meg füzetre, hogy segítsenek a tanulmányozónak gyorsan megérteni az alapvető bibliai igazságokat. Utána visszatértek az Ismeret könyv tanulmányozásához. Ha a tanulmányozást az Ismeret könyvből kezdtük el, és jól halad, a könyv befejezése után jó volna esetleg áttanulmányozni a Mit kíván meg füzetet, gyorsan áttekintve Isten Szavának az alapigazságait. Bármelyik eset forduljon is elő, nem szeretnénk a gyorsaság kedvéért feláldozni azt, hogy a tanulmányozó világosan értsen mindent. Mindegyik tanulmányozónak szilárd alapra van szüksége az Isten Szavába vetett, újonnan megtalált hitéhez.

¹² Tekintettel arra, hogy merre járunk az idők áramlatában, most sürgősebb mint valaha, hogy segítsünk másoknak megismerni az igazságot. Azon kívül, hogy folyton imádkozunk új bibliatanulmányozókért, imádkozzunk azokért is, akikkel már tanulmányozunk. Így az az öröm fog érni minket, hogy továbbra is még több tanítványt keresztelünk meg „minden napon a világ végezetéig” (Máté 28:20).