Őrizzük meg Istent dicsőítő, jó magaviseletünket!
1 Bárhol vagyunk is, viselkedésünk, ruhánk és ápoltságunk tanúskodik rólunk és arról az Istenről, akit imádunk. Ez különösen szembetűnő Isten népének nagyobb összejövetelein, amikor sokan megfigyelnek minket. Ha példamutatóak vagyunk, akkor akik látnak minket, dicsőítik Jehova nevét (1Pét 2:12). Ezzel szemben, ha csupán néhányan rosszul vagy meggondolatlanul viselkednek, azzal szégyent hozhatnak Isten nevére és népére (Préd 9:20b). Mindig gondoljunk arra, hogy a kívülállók a viselkedésünk alapján ítélik meg a szervezetünket és az Istent, akit imádunk, ezért tudatosan törekedjünk rá, hogy ’mindent az Isten dicsőségére műveljünk’ (1Kor 10:31).
2 Példás viselkedés a szálláshelyünkön: A szállodákban és kollégiumokban dolgozók általában felfigyelnek Jehova Tanúi fegyelmezettségére, jó modorára és tisztaságára. Az egyik szállodaigazgató így nyilatkozott a szállodájában éjszakázó Tanú-családokról: „Még sohasem láttam olyan jó gyermekeket, mint amilyenek Jehova Tanúi gyermekei! Hölgyek és urak módjára öltözködnek; udvariasak, előzékenyek, jó modorúak, és semmi, de semmi gondot nem okoztak. Önök igazán dicséretet érdemelnek a gyermekeik miatt. Örültünk, hogy a gyermekeik itt voltak nálunk.” Könnyen születnek ilyenfajta vélemények, hiszen akik kapcsolatba kerülnek velünk, látják a szeretetet és a tiszteletet Jehova népe körében.
3 Más dolgozók észrevételei viszont arra utalnak, hogy némelyekkel még mindig baj van, mert figyelmetlenül viselkednek, vagy rongálnak a szálláshelyükön. Ez nehézségeket támaszt, és olyan bírálatokat szül, amelyekre nem volna szabad alapot adni.
4 A legtöbb szállodában és kollégiumban vannak szabályok, amelyeknek a betartását elvárják a vendégektől. Egyes testvérek egyre inkább hajlanak arra, hogy figyelmen kívül hagyják ezeket a szabályokat, például a zajszintre vagy a szobában való főzésre vonatkozóan. Hacsak kifejezetten nincs megengedve, hogy főzzenek a szobában, nem szabad főzni. Komolyan kell törekednünk rá, hogy mindenben együttműködjünk a vezetőséggel. Természetesen nem szeretnénk rossz benyomást hagyni magunk után Jehova népéről. Keresztények lévén mindig illendően kell viselkednünk.
5 Illő viselkedés a kongresszuson: Attól függetlenül, hogy milyen létesítményben tartjuk a kongresszust, úgy kell tekintenünk azt, mint egy nagy Királyság-termet. Ugyanolyan magától értetődőnek kell lennie, hogy megfelelő a ruházatunk és az ápoltságunk, mint akkor, amikor a helyi gyülekezetünk összejövetelein veszünk részt. A testvérek és a testvérnők a kongresszusi ülésszakok alatt és után egyaránt kerüljék a szerénytelen vagy hóbortos ruhákat és kiegészítőket, amelyek a világ szellemét tükrözik, és amelyek miatt nehezen lehet felismerni, hogy mi egészséges mértékben mások vagyunk. A testvérnők ügyeljenek rá, hogy szoknyájuk, illetve ruhájuk fazonja és hossza kellően szerény legyen (1Tim 2:9, 10). Akár a kongresszuson vagyunk, akár a kollégiumban tartózkodunk, étteremben étkezünk, vagy egy üzletben vásárolunk, mindig tükrözzük, hogy Isten szolgái vagyunk, és ne adjunk okot a megbotránkozásra (2Kor 6:3).
6 A keresztelkedést szombaton délelőtt a kongresszuson fogjuk megtartani. Az Őrtorony 1995. április 1-jei számának 30. oldalán arról olvashatunk, hogy milyen legyen a magatartásunk ezen az alkalmon. A cikk kijelenti: „megfelelő komolysággal kell értékelni a keresztelkedést. Ez nem a kirobbanó érzelemnyilvánításoknak, társas összejöveteleknek vagy hangos jókedvnek a helye. De nem is a komorság vagy a gyász ideje.” A legkevésbé sem volna helyénvaló, ha a keresztelkedők hiányos fürdőruhát viselnének, vagy olyat, amelyik a kelleténél többet enged látni, akár férfiakról, akár nőkről van szó. Tehát mindenkinek tükröznie kell a keresztényi megkeresztelkedés komolyságát és örömteli voltát egyaránt.
7 Péter emlékeztet rá, hogy ’milyen embereknek is kell lennünk a viselkedés szent cselekedeteiben és az Isten iránti odaadás tetteiben’ (2Pét 3:11, NW). Az „Isten szavának cselekvői” kerületkongresszuson szavaink és tetteink bárcsak segítenének a tiszta szívű megfigyelőknek, hogy megismerjék és imádják nagy Istenünket, aki méltó minden tisztességre és dicsőségre (1Kor 14:24, 25).