’Hallgassunk és gyarapítsuk tudásunkat!’
1 A Példabeszédek könyvének leírásában a bölcsesség így kiált: „Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság. Enyém a tanács és a valóság . . . , hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják. Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot” (Péld 8:6, 14, 32, 35). Ezek a szavak jól ráillenek arra az oktatásra, amelyre az „Isten szavának tanítói” kerületkongresszuson számíthatunk.
2 Testvéreink nagyító alá vették a világméretű testvériség szükségleteit, és ezeknek a szükségleteknek a figyelembevételével készítették el a kongresszusi programot. Az elhangzó szellemi oktatás és a gyakorlati javaslatok — ha alkalmazzuk őket — boldoggá tehetnek bennünket, segíthetnek nekünk jó kapcsolatot fenntartani Jehovával és az örök élethez vezető úton maradni. Mindenképpen jó okunk van tehát arra, hogy ’hallgassunk és gyarapítsuk tudásunkat’ (Péld 1:5, Újfordítású).
3 A program előtt: Csak akkor meríthetünk igazán hasznot az előadásokból, ha a program kezdetekor már a helyünkön ülünk, és rá vagyunk hangolódva a programra. Ehhez ügyesen kell szerveznünk a tennivalóinkat. Kulcsfontosságú, hogy mindent időben kezdjünk el. Feküdjünk le korán előző este. Keljünk fel elég korán, hogy mindenkinek, akivel együtt utazunk, legyen ideje elkészülődni és enni valamit. Érkezzünk idejében a kongresszus helyszínére, hogy találjunk ülőhelyet, és elintézhessünk mindent, amit kell, még a programkezdés előtt. A kapukat 7.30-kor nyitják ki, és a program mindennap 9.30-kor kezdődik.
4 Mivel az összejövetelünk elsődleges célja az, hogy dicsérjük Jehovát „az összegyűlt tömegben”, minden egyes ülésszaknak úgy kell elkezdődnie, hogy az dicséretet szerezzen Istenünknek (Zsolt 26:12; NW ). Ezért mindenkit arra buzdítunk, hogy még a nyitó ének bejelentése előtt foglaljon helyet. Ez összhangban van a következő bibliai intéssel: „minden illendően és elrendezés szerint történjék” (1Kor 14:40). Mit jelent ez egyénenként ránk nézve? Amikor észreveszed, hogy az elnöklő ott ül a színpadon a bevezető zene alatt, azonnal foglalj helyet. Így teljes szívből énekelheted az ülésszakot bevezető éneket, dicséretet zengve Jehovának (Zsolt 149:1).
5 A program alatt: Ezsdrás „felkészítette szívét arra, hogy Jehova törvényéhez forduljon tanácsért, és aszerint cselekedjen” (Ezsd 7:10, NW ). Hogyan készíthetjük fel mi a szívünket arra, hogy befogadjuk a Jehovától jövő oktatást? Amikor áttekinted a programfüzetben az előadások címeit, kérdezd meg magadtól: „Mit üzen nekem Jehova ezzel a programmal? Hogyan fordíthatom javamra és a családom javára ezeket a gondolatokat?” (Ézs 30:21; Ef 5:17). Ezeket a kérdéseket újra meg újra tedd fel magadnak a kongresszus alatt. Jegyezd fel azokat a gondolatokat, amelyeket fel szeretnél használni. Szakíts időt arra, hogy megbeszéld őket valakivel a nap végén. Így jobban megjegyzed és könnyebben alkalmazod majd, amit tanulsz.
6 Nem könnyű egyszerre több órán át figyelni. Hogyan kerülhetjük el, hogy elkalandozzanak a gondolataink? Használd ki a szemedben rejlő erőt. Általában az irányítja a figyelmünket, amire nézünk (Máté 6:22). Ezért ne engedj a késztetésnek, hogy minden zajra vagy mozgásra odafordítsd a fejed. Szegezd a tekintetedet az előadóra. Amikor felolvas egy írásszöveget, kövesd a saját Bibliádban, és hagyd nyitva, amíg arról a versről beszél.
7 A keresztényi szeretet arra indít minket, hogy ne zavarjunk másokat a program alatt (1Kor 13:5). „A hallgatásnak” és a figyelésnek lesz itt az „ideje” (Préd 3:7). Ne beszélgessünk, és ne mozgolódjunk tehát szükségtelenül. Tervezz előre, hogy minél kevesebbszer kelljen kimenned a mosdóba. Hacsak nincs valami egészséget érintő, komoly indokod rá, ne egyél és ne igyál a kijelölt időig. Akiknél mobiltelefon, személyhívó, videokamera vagy fényképezőgép van, ne vonják el mások figyelmét, amikor használják ezeket. A szülők intézzék úgy, hogy az egész család — a tizenéves gyermekekkel együtt — egy helyen üljön, hogy a gyermekek szem előtt legyenek (Péld 29:15).
8 Egy vén, aki már több évtizede jár a kongresszusokra, tavaly megjegyezte: „Úgy éreztem, hogy valami miatt ez a kongresszus kiemelkedő volt. A hallgatóságban szinte mindenki jegyzetelt, még a kisgyermekek is. Öröm volt látni. A testvérek használták a Bibliájukat, amikor az előadó arra kérte őket, hogy nyissák ki bizonyos részeknél.” Igazán dicséretre méltó, ha ilyen figyelmesen hallgatunk. Ez nemcsak nekünk és a többi kongresszusi küldöttnek lesz hasznára, hanem dicsőíti nagy Oktatónkat, Jehova Istent — és ez a legfontosabb (Ézs 30:20, NW ).