A jó modor az istenfélő emberek jellemző vonása
1 Manapság a jó modor ritkaságszámba megy. Vajon miért? Az emberek annyira rohannak, hogy alig-alig gondolnak az olyan alapvető udvarias megnyilvánulásokra, mint például a „légy szíves”, „köszönöm” vagy az „elnézést” szavak használata. Isten Szava megjövendölte, hogy az utolsó napokban az emberek modora elkorcsosodik. A Biblia kijelentette, hogy az emberek ’önmagukat szeretők lesznek, önteltek, gőgösek, hálátlanok, természetes vonzalom nélküliek, önuralom nélküliek, a jóságot nem szeretők, keményfejűek’ (2Tim 3:1–4). Ezek a vonások mind modortalanságot szülnek. Istenfélő emberek lévén a keresztényeknek résen kell lenniük, nehogy átvegyék a világtól a mások iránti tiszteletlenséget.
2 Mi a modor? A jó modort úgy írhatnánk körül, mint ami mások érzéseinek kifinomult figyelembevétele, az a képesség, hogy békében tudunk élni másokkal. A jó modorhoz hozzátartozik a figyelmesség, udvariasság, kedvesség, előzékenység, tapintat és körültekintés. Ezek a vonások az Isten és a felebarátaink iránti szeretetünkben gyökereznek (Luk 10:27). Semmibe sem kerülnek, de rendkívül értékesek abból a szempontból, hogy javítják a másokhoz fűződő kapcsolatainkat.
3 Jézus Krisztus tökéletes példát mutatott. Mindig alkalmazta az aranyszabályt: „ahogy akarjátok, hogy az emberek veletek tegyenek, ugyanúgy tegyetek ti is velük” (Luk 6:31). Ugye bámulattal tölt el bennünket Jézus körültekintése és az, hogy milyen szeretetteljes volt a modora a tanítványaival? (Máté 11:28–30). Jó modorát nem illemtankönyvekben leírt szabályoknak köszönhette, hanem inkább őszinte és nagylelkű szívének. Meg kell próbálnunk utánozni kiváló példáját.
4 Mikor kell a keresztényeknek jó modort kinyilvánítaniuk? Vajon csak különleges alkalmakkor, amikor számít, hogy milyen benyomást tesznek másokra? Vagy csak akkor van szükség jó modorra, amikor hatással akarnak lenni valakire? Ó, nem, nekünk mindig jó modort kell kimutatnunk. Konkrétan mely területeken kell odafigyelnünk erre a gyülekezetben a másokkal ápolt kapcsolatunkban?
5 A Királyság-teremben: A Királyság-terem az imádati helyünk. Jehova Isten meghívására jövünk össze itt. Ebben az értelemben vendégek vagyunk (Zsolt 15:1, Újfordítású). Példamutató vendégek vagyunk, amikor a Királyság-terembe megyünk? Kellően figyelünk az öltözködésünkre és az ápoltságunkra? Feltétlenül kerüljük a lezser vagy szélsőséges stílust. Jehova népe arról ismert, hogy a kongresszusokon is, és a hetenkénti gyülekezeti összejöveteleken is tisztelettudóan jelenik meg, ahogy az a magukat Istent tisztelőnek valló emberekhez illik (1Tim 2:9, 10). Ezáltal megfelelő figyelmességet és tiszteletet tanúsítunk égi Vendéglátónk és a többi vendég iránt.
6 Az is jó modorról tanúskodik, ha időben érkezünk az összejövetelekre. Elismerjük, hogy ez nem mindig könnyű. Talán vannak, akik egészen messziről jönnek, vagy akiknek nagy a családjuk, ezért nehéz időre elkészülniük. De egyes gyülekezetekben megfigyelték, hogy a hírnököknek a 25 százaléka rendszeresen a kezdő ének és ima után érkezik. Ez komoly gond. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a modor kapcsolatban van azzal, hogy figyelembe vesszük mások érzéseit. Jehova, a kedves Vendéglátónk a mi javunkra szervezi meg ezeket a szellemi lakomákat. Azzal, hogy pontosak vagyunk, azt mutatjuk, hogy nekünk számítanak az érzései, és törődünk azokkal. Ezenkívül a késői érkezésünkkel elvonjuk mások figyelmét, és tiszteletlenséget mutatunk azokkal szemben, akik már ott vannak.
7 Észrevesszük az újakat, amikor összegyűlünk? A jó modor megkívánja, hogy szívesen fogadjuk őket (Máté 5:47; Róma 15:7). Egy szívélyes üdvözlés, szeretetteljes kézfogás, kedves mosoly — apróságok, de hozzátartoznak az igaz keresztények azonosító jeléhez (Ján 13:35). Egy férfi, miután először ment el az egyik Királyság-terembe, ezt mondta: „Egyetlen napon több olyan embert találtam itt, akik idegen létükre őszinte szeretetet mutattak irántam, mint amennyivel valaha is találkoztam az egyházban, amelyben felnevelkedtem. Nyilvánvalóvá lett előttem, hogy megtaláltam az igazságot.” Ez azt eredményezte, hogy megváltoztatta az életmódját, és hét hónap múlva megkeresztelkedett. Igen, a jó modor nagy dolgokra képes!
8 Ha udvariasan viselkedünk az idegenekkel, miért ne tennénk így „kiváltképp azokkal, akik hozzánk tartoznak a hitben”? (Gal 6:10). Idevág a következő alapelv: „a vén ember [akár férfi, akár nő] orczáját becsüld meg” (3Móz 19:32). Mindig vegyük figyelembe az időseket az összejöveteleinken.
9 Figyeljünk jól: A gyülekezeti összejöveteleken Isten keresztény szolgái azért tartanak előadásokat, hogy valamilyen szellemi ajándékot adjanak az épülésünkre (Róma 1:11). Nyilván nagyon szegényes modorról tanúskodnánk, ha összejövetel alatt elszundítanánk, rágógumiznánk, sugdolóznánk a mellettünk ülővel, szükségtelenül kijárkálnánk a mosdóba, nem oda tartozó anyagot olvasnánk, vagy mással foglalkoznánk. A vének mutassanak jó példát ebben. A keresztényi jó modor arra indít minket, hogy megadjuk az előadónak és Biblián alapuló mondanivalójának a megfelelő tiszteletet, osztatlan figyelmet szentelve neki.
10 Továbbá, az előadó és a hallgatóság iránti figyelmességből kerüljük, hogy személyhívónkkal vagy mobiltelefonunkkal zavarjuk az összejöveteleinket.
11 A gyermekek modora: A szülőknek mindig oda kell figyelniük arra, hogy hogyan viselkednek gyermekeik. Ha egy kisgyermek sírni kezd vagy rendetlenkedik az összejövetelen, és ezzel zavar másokat, ajánlatos minél hamarabb kivinni a teremből, hogy megnyugodjon. Ez néha nehéz lehet, de azt mutatja, hogy a szülők figyelnek mások érzéseire. Azok a szülők, akiknek a kisgyermekeik valószínűleg mozgolódni fognak, gyakran a terem hátsó soraiban foglalnak helyet, hogy ha fel kell állniuk összejövetel közben, minél kevesebb jelenlévőt zavarjanak. A többieknek természetesen figyelembe kell venniük a családok helyzetét, és szabadon kell hagyniuk nekik a hátsó sorokat, ha szükséges.
12 A szülőknek az összejövetelek előtt és után is tudniuk kell róla, hogy mit tesznek a gyermekeik. A gyermekek ne szaladgáljanak az épületen belül, mivel ez balesetet okozhat. A Királyság-termen kívül is veszélyes lenne szaladgálni, különösen esténként, amikor már nem lehet jól látni. A kinti hangos beszélgetés zavarhatja a szomszédokat, és rossz fényt vethet az imádatunkra. Azok a szülők, akik mindent megtesznek, hogy szemmel tartsák a gyermekeiket a Királyság-termen belül és azon kívül, dicséretet érdemelnek, mert ezzel hozzájárulnak ahhoz, hogy kellemes legyen egységben együtt laknunk (Zsolt 133:1).
13 A könyvtanulmányozáson: Nagyra értékeljük azoknak a testvéreknek a vendégszeretetét, akik felajánlják otthonukat gyülekezeti összejövetel céljára. Amikor ott vagyunk, mutassunk tiszteletet a javaik iránt, és legyünk figyelmesek. Jól töröljük meg a lábunkat, mielőtt bemennénk, nehogy összepiszkoljuk a padlót vagy a szőnyeget. A szülők figyeljenek a gyermekeikre, hogy csak abban a helyiségben legyenek, amely ki van jelölve a könyvtanulmányozásra. Talán kicsi a csoport, és valamennyivel fesztelenebb a légkör, de azért nem viselkedhetünk felelőtlenül mások otthonában. A kisgyermekeket kísérje el a mosdóba az édesapjuk vagy édesanyjuk. És mivel a könyvtanulmányozás is gyülekezeti összejövetel, ugyanúgy kell öltözködnünk, mint amikor a Királyság-terembe megyünk.
14 Létfontosságú a jó modor: A keresztényi modor nemcsak hogy jó fényt vet a szolgálatunkra, de a jó kapcsolatokat is előmozdítja (2Kor 6:3, 4, 6). A boldog Isten imádóiként természetesnek kell éreznünk, hogy mosolygunk, barátságosak vagyunk, és olyan apró kedvességeket teszünk, amelyekkel örömet szerzünk másoknak. Ezek a vonások, melyek hozzátartoznak a jó modorhoz, ékesíteni fogják életünket mint istenfélő emberekét.