Miért tartsunk ki a prédikálásban?
1 Már régóta folyik a Királyság-prédikáló munka ott, ahol élsz? (Máté 24:14). Ha igen, akkor úgy érezheted, hogy a gyülekezeted területe kellően be van munkálva. Amikor prédikálsz, a legtöbb ember talán közömbösnek mutatkozik a Királyság-üzenet iránt. Figyeld csak meg, mit ismer el Jézus igaz tanítványairól az Ézsaiás próféciája könyv II. kötete, a 140—1. oldalon: „Vannak olyan helyek, ahol a szolgálatuk eredményei talán jelentéktelennek tűnnek összehasonlítva a belefektetett munka és erőfeszítés mértékével. Mégis kitartanak.” De miért tartsunk ki a prédikálásban?
2 Emlékezzünk Jeremiásra! Az, hogy kitartunk-e hűségesen a prédikálómunkában, nem függhet attól, hogy az emberek meghallgatnak-e minket, vagy sem. Jeremiás negyven évig ugyanazon a területen prédikált, jóllehet igen kevesen figyeltek oda rá, és sokan ellenezték az üzenetét. Miért maradt állhatatos Jeremiás? Azért, mert Isten parancsolta neki ennek a munkának a végzését, és mivel tudta, mi várható a jövőben, késztetést érzett arra, hogy bátran beszéljen (Jer 1:17; 20:9).
3 Mi is hasonló helyzetben vagyunk. Jézus ’megparancsolta nekünk, hogy prédikáljuk a népnek, és tegyünk alapos tanúságot arról, hogy ő az, akit az Isten az élők és a halottak bírájául rendelt’ (Csel 10:42). Üzenetünk élet-halál kérdése azok számára, akik hallják. Az emberek az alapján lesznek megítélve, hogy miként fogadják a jó hírt. Ennélfogva kötelességünk pontosan azt tenni, amire parancsot kaptunk. Még ha az emberek nem hajlandóak is meghallgatni bennünket, lehetőségünk van kifejezni az irántuk érzett szeretetünk és a Jehova iránti odaadásunk mélységét azzal, hogy állhatatosan kitartunk abban, amit meg kell tennünk. De nemcsak erről van szó.
4 A kitartás hasznunkra válik: Isten akaratának a cselekvése a területen élő emberek reagálásától függetlenül belső békét, megelégedést és boldogságot ad, amelyet semmilyen más úton nem tudunk megszerezni (Zsolt 40:9). Életünknek igazi értelme és célja van. Minél többet veszünk részt a szolgálatban, annál inkább az Isten új világában való élet reménységére és örömére összpontosít a szívünk és az elménk. Amint ezeken a bibliai ígéreteken gondolkodunk, erősödik a szellemiségünk és a Jehovával ápolt kapcsolatunk.
5 Még ha nem látjuk is azonnal a prédikálómunkánk eredményeit, lehetséges, hogy egy mag, melyet valakinek a szívében elültettünk, a Jehova által jónak ítélt időben kihajt (Ján 6:44; 1Kor 3:6). Egyikünk sem tudja, hogy még hányan fogják megismerni a Királyságot Jehova népének erőfeszítései nyomán, akár ott, ahol lakunk, akár világviszonylatban.
6 Minden eddiginél nagyobb buzgalommal kell megfogadnunk Jézus utasítását: „Állandóan figyeljetek, maradjatok ébren, mert nem tudjátok, mikor van a meghatározott idő. Amit pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: kitartóan virrasszatok!” (Márk 13:33, 37). Ezért hát mindannyian tartsunk ki a Királyságról szóló jó hír hirdetésében, amivel megörvendeztetjük Jehova szívét, és hozzájárulunk nagy és szent nevének a megszenteléséhez.