’Legyünk gazdagok kiváló cselekedetekben’
1 Buzgó szolgálatának utolsó éveiben Pál apostol szorosan együttműködött Timóteussal és Titusszal. Mindkettőjüknek hasonló, buzdító szavakat írt. Titusznak azt mondta, hogy „akik hisznek Istenben, folyton arra irányítsák elméjüket, hogy kiváló cselekedetekkel legyenek elfoglalva” (Tit 3:8). Timóteusnak pedig azt írta, hogy akik Istenbe vetik reményüket, azok „kiváló cselekedetekben legyenek gazdagok” (1Tim 6:17, 18). Ezek remek tanácsok mindannyiunknak! De mi indít arra, hogy kiváló cselekedeteket vigyünk véghez? És konkrétan mit tehetünk az előttünk álló napokban?
2 A Jehovába vetett hitünk, az iránta érzett szeretetünk és a tőle kapott csodálatos reménységünk indít arra, hogy gazdagok legyünk helyes cselekedetekben (1Tim 6:19; Tit 2:11). Az évnek különösen ebben a szakaszában emlékeztetnek minket arra, hogy Jehova elküldte Fiát a földre, hogy Jézus igazolja az Atyját, és lehetőséget adjon az életre minden embernek, aki megérdemli (Máté 20:28; Ján 3:16). Ez a gondolat jól kidomborodik majd március 28-án, Krisztus halálának az emlékünnepén. Nem ösztönöz-e bennünket az örök élet reménysége arra, hogy minden erőnkkel azon igyekezzünk, hogy ’gazdagok legyünk kiváló cselekedetekben’? De még mennyire hogy ösztönöz! Mit tehetünk most?
3 Kiváló cselekedetek, amelyeket márciusban és azután hajthatunk végre: Természetesen ott leszünk az Emlékünnepen, mely Jehova Tanúi életében világszerte az év legfontosabb eseményének számít (Luk 22:19). De szeretnénk minél több emberrel megosztani az alkalom örömét. Pillants bele a szolgálatról készült jelentésbe a 2002-es évkönyvben! Láthatod, hogy tavaly a föld sok országában az Emlékünnepen részt vevők száma háromszorosa, négyszerese, ötszöröse vagy még többszöröse volt a hírnökszámnak. Bizonyára a gyülekezetek minden tagja iparkodott, hogy a területükön sok emberhez eljuttassa az emlékünnepi meghívót. Ezért szeretnénk mostantól március 28-ig a lehető legtöbb időt arra fordítani, hogy meghívjuk az embereket az Emlékünnepre, segítve ezzel nekik, hogy a megmentés reménységéről tanuljanak.
4 Áprilisra már hosszabbak lesznek a nappalok, és kellemesebb lesz az idő. Hogyan kamatoztathatjuk ezeket az előnyöket, miközben ’gazdagok vagyunk kiváló cselekedetekben’? Úgy, hogy továbbra is lelkesen részt veszünk a jó hír prédikálásában, és „kiváló cselekedetekért” buzgólkodunk (Tit 2:14; Máté 24:14). Ha márciusban nem tudtad vállalni a kisegítőúttörő-szolgálatot, képes lennél rá áprilisban és/vagy májusban? Ha márciusban úttörő vagy, tudnád folytatni?
5 Némelyek, akik dolgozni járnak, azt tapasztalták, hogy körülbelül egy órát tudnak prédikálni a munkába menet, ha az utcán tanúskodnak, vagy olyan üzletekbe mennek be, amelyek már korán reggel nyitva tartanak. Mások az ebédszünetük egy részét használják fel a tanúskodásra. Vannak, akiknek sikerül ez idő alatt bibliatanulmányozást vezetniük valamelyik munkatársukkal. Sok testvérnő, aki otthon a háztartásban dolgozik, akkor tud időt szánni a szántóföldi szolgálatra, amikor a gyermekei iskolában vannak. Ha egyik-másik napon korábban kel fel, hogy ellássa otthoni teendőit, több ideje marad napközben a prédikáló- és tanítómunkára (Ef 5:15, 16).
6 Még ha nem áll is módodban, hogy kisegítőúttörő-szolgálatot végezz, talán kidolgozhatnál egy testreszabott tervet, hogy többet menj a szolgálatba, és minden erőddel azon igyekezz, hogy ’a jóban munkálkodj, légy gazdag a kiváló cselekedetekben, légy bőkezű, és kész arra, hogy megoszd’ másokkal az igazságot (1Tim 6:18).
7 Ne feledkezzünk meg a tanítványképzésről, amely szintén kiváló cselekedet: Minden évben jönnek érdeklődők az Emlékünnepre. Megoldható, hogy a gyülekezetből néhányan foglalkozzanak azokkal, akik jelen vannak, de most éppen nem tanulmányoznak? Meg lehetne látogatni őket újra meg újra azzal a céllal, hogy segítsünk nekik előrehaladni szellemileg? Lehetséges, hogy az Emlékünnepen jelen levők között vannak olyanok, akik a Tanúk rokonai. Mások talán régebben már tanulmányoztak, és csupán némi buzdításra van szükségük, hogy újrakezdjék a tanulmányozást, és eljárjanak az összejövetelekre. Micsoda öröm lenne, ha tanúi lehetnénk, amint Jehova tevékeny szolgáivá válnak, csatlakozva hozzánk!
8 Ha márciusban és azután fokozzuk a tevékenységünket a szolgálatban, nagyon valószínű, hogy több érdeklődőt találunk, akihez vissza kell menni. Próbáljunk nyitva hagyni egy kérdést, mielőtt elköszönünk! Ígérjük meg, hogy legközelebb elmondjuk a választ. Így megalapozzuk az újralátogatást. Minél hamarabb vissza tudunk menni, annál jobb. Ha nem tudtunk tanulmányozást kezdeni az első látogatáskor, legközelebb feltétlenül megpróbáljuk, ha van rá mód.
9 Amikor az utcán tanúskodunk, tudatosan törekedjünk rá, hogy beszélgetésbe elegyedjünk az emberekkel. Sok hírnök számolt be arról, hogy érdeklődést mutató emberek megadták nekik a nevüket, címüket és telefonszámukat, amikor az utcai szolgálat közben találkoztak. Ha az, akivel beszéltél, nem a ti területeteken lakik, vegyél magadhoz egy „Kérjük, keressétek fel” nyomtatványt (S-43) a Királyság-teremben, töltsd ki, és add oda a gyülekezet titkárának. Ő majd eljuttatja annak a gyülekezetnek, amelynek a területén az érdeklődő lakik. Ha a titkár nem tudja ezt megtenni, akkor továbbítja a nyomtatványt a fiókhivatalnak, hogy ott intézkedjenek. Így ápolni lehet az érdeklődést.
10 Ha csak telefonszámot kaptál, címet nem, akkor úgy végezz újralátogatást, hogy felhívod az illetőt. Előre gondold át, hogy miről szeretnél beszélgetni vele. Legyen kéznél az Érveljünk könyved, hogy gyorsan bele tudj nézni. Némelyeknek nagyon jól sikerül telefonon tanulmányozást folytatniuk, olyanokkal is, akiket nehéz volt otthon találni. Egy testvérnő elkérte a telefonszámot azoktól a nőktől, akik az ajtóról ajtóra végzett szolgálat során érdeklődést mutattak, és ennek eredményeként két bibliatanulmányozást tudott bevezetni.
11 Működjünk együtt a vénekkel a tétleneknek való segítségnyújtásban: A vének nagyon fontosnak tartják, hogy szeretettel odafigyeljenek a tétlenekre. Sok tétlen magától elkezdett újra járni a gyülekezeti összejövetelekre. Felismerik, hogy szoros kapcsolatot kell ápolniuk Jehova szervezetével, ha a 91. zsoltárban ecsetelt szellemi biztonságra vágynak. Némelyek közülük készek újra részt venni a szántóföldi szolgálatban. Talán más tétlenek is eljönnek az Emlékünnepre ebben a hónapban, akik esetleg örülnének, ha valaki tanulmányozná velük a Bibliát. Ilyen esetekben a vének megszervezik, hogy valaki tanulmányozzon azokkal, akik segítséget szeretnének kapni. Ha megkérnek, hogy segíts, nagyra fogják értékelni az együttműködésedet (Róma 15:1, 2).
12 Továbbra is ’kiváló cselekedetekkel legyünk elfoglalva’: Sokan, akik egy vagy több hónapig kisegítőúttörő-szolgálatot végeztek, azt tapasztalták, hogy a következő hónapokban többet tevékenykedtek a szántóföldön. Úgy érezték, újra meg kell látogatniuk azokat, akik érdeklődést mutattak. Ez lendületet adott nekik, hogy több erőfeszítést tegyenek, és gyakrabban elmenjenek a szántóföldi szolgálatba, hogy újra találkozhassanak az érdeklődőkkel. Néhányan bibliatanulmányozásokat vezettek be, és ez még fokozottabb szolgálatra késztette őket.
13 Másoknak annyira sok örömük volt, amikor többet tettek a prédikáló- és tanítványképző munkában, hogy arra éreztek indíttatást, hogy elemezzék, mi a fontos az életükben. Ennek eredményeként némelyek el tudták intézni, hogy kevesebbet kelljen dolgozniuk, és elkezdték a folyamatos kisegítőúttörő-szolgálatot. Mások be tudtak lépni az általános úttörők soraiba. Képesek voltak még teljesebb mértékben Istenbe vetni a reményüket, nem pedig a világ által felkínált dolgokba. Az volt a tapasztalatuk, hogy ha „bőkezűek . . . , készek arra, hogy osztozzanak”, Jehova gazdagon megáldja őket, és megerősödik az a reménységük, hogy élvezhetik majd „a valódi életet” (1Tim 6:18, 19). Nyilvánvaló, hogy az egész gyülekezetre jó hatással van, ha többen vállalják az úttörőszolgálatot. Az úttörők szívesen beszélnek szántóföldi élményeikről, és elhívnak magukkal másokat a szolgálatba. Ez felpezsdíti a gyülekezet szellemiségét.
14 Bárcsak mindannyian ’gazdagok lennénk kiváló cselekedetekben’ az emlékünnepi időszakban és azután is, fokozva keresztény szolgálatunkat. Mutassunk értékelést aziránt, hogy Jehova reményt adott nekünk egy igazságos új világban való örök életre (2Pét 3:13).