Öltsük fel az alázatot!
1 Egy pásztorfiú bízik Jehovában, és legyőz egy vitéz harcost (1Sám 17:45–47). Egy vagyonos ember türelmesen viseli a csapásokat (Jób 1:20–22; 2:9, 10). Isten Fia a tanításával kapcsolatos minden érdemet az Atyjának tulajdonít (Ján 7:15–18; 8:28). Mindegyikük esetében lényeges szerepe volt az alázatnak. Erre a tulajdonságra ma is nagy szükség van azokban a helyzetekben, amelyekkel szembenézünk (Kol 3:12).
2 Amikor prédikálunk: Keresztény szolgák lévén alázatosan megosztjuk a jó hírt mindenfajta emberrel, és nem vagyunk előítélettel irántuk a rasszuk, kulturális hátterük vagy neveltetésük miatt (1Kor 9:22, 23). Ha valaki nyersen viselkedik, vagy dölyfösen elutasítja a Királyság-üzenetet, mi nem vágunk vissza, hanem türelmesen tovább keressük a jó hírre méltókat (Máté 10:11, 14). Nem próbálunk lenyűgözni másokat a tudásunkkal vagy a műveltségünkkel, hanem Isten Szavára irányítjuk az emberek figyelmét, mert tisztában vagyunk azzal, hogy ez sokkal meggyőzőbb, mint bármi, amit mi mondanánk (1Kor 2:1–5; Héb 4:12). Jézushoz hasonlóan mindig Jehovát dicsérjük (Márk 10:17, 18).
3 A gyülekezetben: A keresztényeknek egymás iránt is ’fel kell övezniük magukat alázatossággal’ (1Pét 5:5). Ha másokat különbnek tartunk magunknál, keresni fogjuk a lehetőséget, hogy szolgáljunk testvéreinknek, és nem fogjuk elvárni, hogy ők szolgáljanak nekünk (Ján 13:12–17; Fil 2:3, 4). Nem érezzük majd méltóságon alulinak az olyan feladatokat, mint mondjuk a Királyság-terem takarítása.
4 Alázattal könnyebb ’elviselni egymást szeretetben’, ami hozzájárul a gyülekezet békéjéhez és egységéhez (Ef 4:1–3). Az alázat abban is segít, hogy alárendeljük magunkat azoknak, akik vezetőinknek lettek kinevezve (Héb 13:17). Arra indít, hogy elfogadjunk minden tanácsot és fegyelmezést, amit csak kapunk (Zsolt 141:5). Továbbá, ha alázatosak vagyunk, akkor Jehovára fogunk támaszkodni a gyülekezeti felelősségeink ellátásában, bármi legyen is az (1Pét 4:11). Dávidhoz hasonlóan elismerjük, hogy a siker nem az emberi képességeken múlik, hanem Isten áldásán (1Sám 17:37).
5 Istenünk előtt: Legfőképpen „az Isten hatalmas keze alatt” kell megaláznunk magunkat (1Pét 5:6). Amikor próbateljes körülményekkel küzdünk, bizonyára sóvárgunk a megszabadulás után, amelyet majd a Királyság hoz el. De legyünk alázatosak, és türelmesen várjunk, míg Jehova az általa meghatározott időben beteljesíti az ígéreteit (Jak 5:7–11). A feddhetetlenségét megőrző Jóbbal egyetértésben azt tartjuk a legfontosabbnak, hogy „áldott legyen ezután is Jehova neve” (Jób 1:21).
6 Dániel próféta ’megalázta magát Istene előtt’, és ezért elnyerte a kegyét, valamint számos szép kiváltságot kapott áldásként (Dán 10:11, 12). Mi is öltsük fel az alázatot, hiszen tudjuk, hogy „az alázatnak és Jehova félelmének jutalma gazdagság, dicsőség és élet” (Péld 22:4).