Örömmel fáradozunk Jehova szolgálatában
1 Pál apostol örömmel ’feláldozta magát’, hogy teljesen el tudja látni keresztény szolgálatát (2Kor 12:15). Hozzá hasonlóan napjainkban is sok keresztény szorgalmasan végzi az úttörőszolgálatot. Mások komoly családi felelősségeik és sűrű elfoglaltságaik mellett is időt tartalékolnak arra, hogy minden héten részt vegyenek a szolgálatban. Egyesek, bár súlyos egészségi gondjaik vannak, megmaradt erejüket arra használják, hogy előmozdítsák a Királyság érdekeit. Mennyire buzdító látni, hogy Jehova népe – tekintet nélkül a korra és a körülményekre – odaadóan végzi Jehova szolgálatát.
2 Embertársaink iránti szeretet: Ha minden tőlünk telhetőt megteszünk Jehova szolgálatában, bizonyítva ezzel az Isten és az embertársaink iránti szeretetünket, akkor tiszta lesz a lelkiismeretünk. Mivel Pál teljes lélekkel hirdette a jó hírt, boldogan a következőket mondhatta: „e mai napon felhívlak benneteket annak tanúsítására, hogy mindenkinek a vérétől tiszta vagyok” (Csel 20:24, 26; 1Tessz 2:8). Ha a körülményeinkhez képest a legteljesebb mértékben részt veszünk a szolgálatban, nem fog bennünket vérbűn terhelni (Ez 3:18–21).
3 Ha keményen fáradozunk azon, hogy segítsünk másoknak, boldogok leszünk (Csel 20:35). Egy testvér így fogalmazott: „Amikor egy egész napos szolgálat után este hazaérek, tény, hogy fáradtnak érzem magam. Ugyanakkor boldog vagyok, és megköszönöm Jehovának, hogy olyan örömet ad, amit senki sem vehet el tőlem.”
4 Isten iránti szeretet: A legfontosabb ok, amiért odaadóan szolgáljuk égi Atyánkat, Jehovát, az az, hogy ezzel örömet szerzünk neki. Az Isten iránti szeretet arra indít minket, hogy megtartsuk a parancsolatait, többek között azt is, amely a prédikálásra és a tanítványképzésre vonatkozik (1Ján 5:3). Még akkor is, ha az emberek közönyösek vagy ellenségesek, mi továbbra is örömmel végezzük kemény munkánkat Jehovának.
5 Most nem annak van itt az ideje, hogy lelassuljunk, hiszen az aratás idején élünk (Máté 9:37). Egy földműves aratáskor általában hosszú órákon át dolgozik, mivel nincs túl sok ideje, hogy begyűjtse a termést, még mielőtt az tönkremenne. A szellemi aratómunkát is egy bizonyos idő alatt kell elvégezni. Elménkben tartva, hogy milyen időkben élünk, bárcsak továbbra is mindannyian megfeszített erővel küzdenénk, hogy elvégezzük a szolgálatunkat! (Luk 13:24; 1Kor 7:29–31).