MÁTÉ
Magyarázó jegyzetek – 26. fejezet
Miután: A Mt 26:1–5-ben leírt események niszán 12-én történtek, mivel a 2. vers azt írja, hogy „két nap múlva [niszán 14-én] lesz a pászka”. (Lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket, valamint a Mt 26:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)
pászka: Ez az ünnep (görögül: paʹszkha, mely a héber peʹszach szóból származik, amely az ’elmegy mellette’, ’elhalad mellette’ jelentésű pá·szachʹ igéből van képezve) az izraeliták Egyiptomból való kivonulását megelőző este lett bevezetve. A pászkán arról emlékeznek meg, hogy az izraeliták kiszabadultak Egyiptomból, és hogy Jehova „elment” a házaik mellett, amikor megölte Egyiptomban az elsőszülötteket (2Mó 12:14, 24–47; lásd a Szójegyzéket).
Emberfiát: Lásd a Mt 8:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
oszlopra feszítsék: Vagy: „oszlophoz rögzítsék”. (Lásd a Mt 20:19-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Kínoszlop”; „Oszlopra feszítés” címszavakat.)
magas rangú papok: Lásd a Mt 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Magas rangú pap” címszót.
vénei: Lásd a Mt 16:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
főpap: Amikor Izrael önálló nemzet volt, a főpap az élete végéig betöltötte ezt a tisztséget (4Mó 35:25). Ám amikor Izrael Róma fennhatósága alá került, a Róma által kinevezett uralkodók jelölték ki és távolították el a tisztségéből a főpapot. (Lásd a Szójegyzéket.)
Kajafás: Főpap volt, akit a rómaiak neveztek ki. Ügyes diplomata volt, és tovább töltötte be a főpapi tisztséget, mint abban az időben bárki az elődei közül. Kb. i. sz. 18-ban lett kinevezve, és kb. i. sz. 36-ig maradt főpap. (Azzal kapcsolatban, hogy hol lehetett Kajafás háza, lásd a B12-es függ.-et.)
Amikor Jézus Betániában volt: A Mt 26:6–13-ban leírt eseményekre nyilván naplemente után került sor, amikor niszán 9-e kezdődött. Erre utal János párhuzamos beszámolója, mely szerint Jézus „hat nappal a pászka előtt” érkezett Betániába (Jn 12:1). A niszán 8-ára eső sabbat kezdete körül (naplementekor) érkezhetett oda, és a niszán 8-át követő napon evett Simonnál (Jn 12:2–11; lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket).
a leprás Simon: Ezt a Simont csak itt és a Mr 14:3-ban található párhuzamos beszámolóban említi a Biblia. Egy olyan férfi lehetett, akit Jézus korábban kigyógyított a leprából. (Lásd a Mt 8:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Lepra” címszót.)
egy asszony: A Jn 12:3 szerint ez az asszony Mária volt, Márta és Lázár testvére.
alabástrompalackban: Lásd a Szójegyzékben az „Alabástrom” címszót.
értékes, illatos olaj: Márk és János beszámolója szerint ez egy font „igazi nárdusolaj” volt, amely 300 dénárt ért. Ez körülbelül egy átlagmunkás egyévi munkabérének felelt meg (Mr 14:3–5; Jn 12:3–5). Ilyenfajta illatos olajat általában abból az illatos növényből (Nardostachys jatamansi) készítettek, mely a Himaláján terem. A nárdusolajat gyakran felhígították, sőt hamisították. Azonban Márk is, és János is az „igazi nárdusolaj” kifejezést használja.
ráönteni Jézus fejére: Máté és Márk beszámolója szerint az asszony Jézus fejére öntötte az olajat (Mr 14:3). János, aki évekkel később írta meg a beszámolóját, hozzátette, hogy az asszony Jézus lábára is öntött az olajból (Jn 12:3). Jézus elmagyarázta, hogy az asszony ezzel a szeretetteljes tettével jelképesen felkészítette őt a temetésére. (Lásd a Mt 26:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)
a tanítványok: Egyedül János nevezi meg Iskariót Júdást, mint aki ellenzi, hogy Mária felhasználja ezt az értékes olajat (Jn 12:4–7). Más apostolok nyilván csak helyeselték a felvetését, mivel az jogosnak tűnt.
jó pénzért: Lásd a Mr 14:5-höz tartozó magyarázó jegyzetet.
ez az asszony a testemre öntötte ezt az illatos olajat: Az asszony (lásd a Mt 26:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet) azért volt ilyen nagylelkű Jézussal, mert szerette és nagyra becsülte őt. Jézus elmagyarázta, hogy az asszony a tudtán kívül felkészítette a testét a temetésére, mivel gyakran ilyen illatos olajjal és kenőcsökkel kenték be a holttesteket (2Kr 16:14).
Higgyétek el: Lásd a Mt 5:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
bárhol hirdetik is a jó hírt a világon: Jézus a Mt 24:14-ben feljegyzett próféciájához hasonlóan itt is megjövendöli, hogy a jó hírt az egész világon hirdetni fogják, és ennek során az asszonynak erről az odaadó tettéről is beszélnek majd. Isten három evangéliumírót is arra ihletett, hogy jegyezze le, amit az asszony tett (Mr 14:8, 9; Jn 12:7; lásd a Mt 24:14-hez tartozó magyarázó jegyzetet).
Akkor: Vagyis niszán 12-én, ugyanazon a napon, mint amelyen a Mt 26:1–5-ben leírt események történtek. (Lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket, valamint a Mt 26:1, 6-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)
Iskariót Júdásnak: Lásd a Mt 10:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
30 ezüstben: Az evangéliumírók közül egyedül Máté említi meg, hogy mennyiért árulták el Jézust. Ez feltehetően 30 ezüstsekel volt, melyet Tíruszban vertek. Ez az összeg azt mutatja, hogy a magas rangú papok mennyire megvetették Jézust, mivel a törvény szerint ez egy rabszolga ára volt (2Mó 21:32). Ehhez hasonlóan, amikor Zakariás azt kérte a hűtlen izraelitáktól, hogy fizessék ki a bérét, amiért Isten népe közt prófétaként szolgált, „30 ezüstöt” fizettek ki neki, azt jelezve, hogy a szemükben nem ért többet egy rabszolgánál (Za 11:12, 13).
A kovásztalan kenyerek első napján: A kovásztalan kenyerek ünnepe niszán 15-én kezdődött, a pászka (niszán 14.) utáni napon, és hét napig tartott. (Lásd a B15-ös függ.-et.) Jézus idejére azonban a pászka már annyira szorosan kapcsolódott ehhez az ünnephez, hogy időnként mind a nyolc napra a kovásztalan kenyerek ünnepeként utaltak, tehát niszán 14-ét is beleértették (Lk 22:1). Ebben a szövegkörnyezetben az „első napján” kifejezést úgy is vissza lehet adni, hogy az „előző napján”. (Vesd össze a Jn 1:15, 30-cal, ahol az ’első’ jelentésű görög szót [proʹtosz] az „előtt” szóval fordították egy hasonló szerkezetben: „előttem [proʹtosz] létezett”.) Tehát az eredeti görög szöveg és a zsidó szokás arra enged következtetni, hogy a tanítványok niszán 13-án tették fel a kérdést Jézusnak. A tanítványok niszán 13-án napközben tettek előkészületeket a pászkára, melyet azután ünnepeltek meg, „miután leszállt az este”, vagyis elkezdődött niszán 14-e (Mr 14:16, 17).
Mikor beesteledett: Vagyis a niszán 14-ének kezdetét jelölő este. (Lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket.)
velem együtt mártja a kenyerét: Szó szerint: „velem együtt mártja a kezét”. Az emberek gyakran a kezükkel ettek, vagy egy darab kenyeret használtak kanálként. Ez a kifejezés egy idióma is lehet, melynek jelentése ’együtt eszik’. Közeli kapcsolatra utalt, ha valaki együtt evett egy másik személlyel. Ha pedig ellene fordult annak, akivel ilyen bizalmas kapcsolatban volt, akkor azt az árulás legaljasabb formájának tekintették (Zs 41:9; Jn 13:18).
tálba: A görög szó egy viszonylag mély tálra utal, amelyből étkeztek.
Te mondtad: Egy zsidó idióma, amely megerősíti, hogy a gondolat, amelyet a kérdező személy mondott, igaz. Jézus valójában ezt jelentette ki: „Te mondtad ezt, és amit mondtál, igaz.” Jézus válasza minden kétséget kizáróan arra mutatott rá, hogy a szavaival Júdás elismerte, hogy ő a felelős Jézus elárulásáért. Valamivel ezek után Júdás nyilván elhagyta a szobát, még azelőtt, hogy Jézus bevezette az Úr vacsoráját, ahogy az a Jn 13:21–30-ban található részből is kiderül. Máté beszámolójában Júdás legközelebb a Mt 26:47-ben van megemlítve, amikor a tömeggel együtt a Gecsemáné-kertben van.
vett egy kenyeret. . . megtörte: Az ókori Közel-Keleten a kenyér általában vékony volt, és ha kovász nélkül készítették, akkor törékeny volt az állaga. Semmilyen különleges jelentőséget nem kell tulajdonítani annak, hogy Jézus megtörte a kenyeret, mivel ez volt a megszokott módja annak, ahogy ezt a fajta kenyeret ették. (Lásd a Mt 14:19-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
áldást mondott: Ez a kifejezés kétségkívül egy imára utal, amelyben Istent dicsérték, és hálát adtak neki.
jelképezi: A görög e·sztinʹ szónak (szó szerint: ’van’) itt az az értelme, hogy ’jelent’, ’jelképez’, ’szemléltet’. Az apostolok számára ez egyértelmű volt, hiszen ott volt előttük Jézus tökéletes teste, és a kovásztalan kenyér is, amelyet aztán elfogyasztottak. Ennélfogva a kenyér nem lehetett szó szerint Jézus teste. Érdemes megjegyezni, hogy a Mt 12:7-ben ugyanez a görög szó szerepel, és számos bibliafordítás a „jelent” szóval adja vissza.
a szövetség vérét: Az új szövetséget, melyet Jehova a felkent keresztényekkel kötött, Jézus áldozata léptette érvénybe (Héb 8:10). Jézus itt ugyanazt a kifejezést használta, amelyet Mózes, amikor közvetítőként életbe léptette az Izraellel kötött törvényszövetséget a Sínai-hegynél (2Mó 24:8; Héb 9:19–21). Ahogyan a bikák és kecskék vére érvényessé tette a törvényszövetséget Isten és Izrael nemzete között, úgy Jézus vére is érvényessé tette az új szövetséget, melyet Jehova a szellemi Izraellel kötött. Ez a szövetség i. sz. 33 pünkösdjekor lépett életbe (Héb 9:14, 15).
újbort: Az Írásokban a bor néha az örömet jelképezi (Zs 104:15; Pr 10:19).
miután dicséreteket énekeltek: Vagy: „miután hálaadó énekeket (zsoltárokat) énekeltek”. Egy zsidó hagyomány szerint a hallelzsoltár első részét (113., 114.) a pászkavacsora alatt énekelték, vagyis szavalták el; a többi részét (115–118.) pedig a végén. Ez utóbbiak tartalmaznak néhány, Messiásra vonatkozó próféciát is. A 118. zsoltár a következő szavakkal kezdődik és fejeződik be: „Adjatok hálát Jehovának, mert ő jó, odaadó szeretete örökké tart” (Zs 118:1, 29). Ezek minden bizonnyal az utolsó dicsérő szavak voltak, melyeket Jézus a hűséges apostolaival énekelt el a halálát megelőző estén.
mielőtt a kakas megszólal: Mind a négy evangélium megemlíti ezt a kijelentést, de csak Márk beszámolója fűzi hozzá azt a részletet, hogy a kakas kétszer szólalt meg (Mt 26:74, 75; Mr 14:30, 72; Lk 22:34, 60, 61; Jn 13:38; 18:27). A Misna arra utal, hogy Jézus napjaiban tenyésztettek Jeruzsálemben kakasokat, ez pedig alátámasztja a Biblia szavait. A kakas valószínűleg nagyon korán kukorékolt.
Gecsemáné: Ez a kert nyilvánvalóan Jeruzsálemtől keletre, a Kidron völgyén túl, az Olajfák hegyén helyezkedett el. Valószínűleg volt benne egy prés is, hogy kisajtolják az olívaolajat, mivel a kert neve egy héber vagy arámi kifejezésből (gath semá·néʹ) származik, amelynek a jelentése: ’olajprés’. Noha nem lehet pontosan meghatározni a kert helyét, az egyik hagyományos nézet úgy tartja, hogy a Gecsemáné nevű hely azzal a kerttel azonos, amely az Olajfák hegyének nyugati lábánál lévő útelágazásnál helyezkedett el. (Lásd a B12-es függ.-et.)
Zebedeus két fiát: Vagyis Jakab és János apostolt (Mt 4:21; 10:2).
vagyok: Vagy: „a lelkem”. A görög pszü·khéʹ szó, melyet általában „lélek”-nek fordítanak, itt egy ember teljes lényére utal. Ezért „a lelkem” kifejezést úgy is vissza lehet adni, hogy „egész lényem” vagy egyszerűen „én”. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)
kitartóan virrasszatok: Szó szerint: „maradjatok ébren”. Jézus korábban már kiemelte, hogy a tanítványainak jelképes értelemben ébernek kell maradniuk, mivel nem tudják, hogy melyik nap és melyik órában jön el. (Lásd a Mt 24:42; 25:13-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.) A figyelmeztetését itt és a Mt 26:41-ben is megismétli, ahol a jelképes értelemben vett ébren maradást összefüggésbe hozza a kitartó imádkozással. A Keresztény görög iratok más részeiben is találhatók hasonló intések, ami arra mutat, hogy az igaz keresztényeknek fontos megőrizniük az éberségüket (1Ko 16:13; Kol 4:2; 1Te 5:6; 1Pt 5:8; Jel 16:15).
arcra borult: Vagy: „arccal a földre vetette magát”, talán a kezére vagy a könyökére támaszkodva. A Biblia több testhelyzetet is megemlít, hogy hogyan imádkoztak régen, például álltak vagy térdeltek. De ha egy személy mély érzésekkel imádkozott, akkor talán még hasra is feküdt.
távolítsd el tőlem ezt a poharat: A Bibliában a „pohár” szó gyakran Isten akaratára vagy arra a részre utal jelképesen, amelyet ő valakinek kijelöl. (Lásd a Mt 20:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) Jézus nyilván azért kérte Istentől, hogy távolítsa el tőle ezt a „poharat”, mert nagyon aggasztotta, hogy milyen szégyent hozhat Istenre az, ha őt istenkáromlás és lázadás vádjával kivégzik.
tudtatok: Itt a görög szöveg többes szám 2. személyű igealakot használ, jelezve, hogy Jézus nemcsak Péterhez intézi a szavait, hanem a többi tanítványhoz is.
szellem: Itt egy személy jelképes szívéből fakadó ösztönző erőre utal, mely arra indítja, hogy egy bizonyos módon tegyen vagy mondjon valamit. (Lásd a Szójegyzéket.)
test: Az itt használt görög szó a Bibliában gyakran a tökéletlen, bűnös emberre utal.
nagyon gyengéden arcon csókolta: Az a görög ige, mely úgy lett fordítva, hogy „nagyon gyengéden arcon csókolta”, a Mt 26:48-ban található „arcon csókol” ige nyomatékos formája. Az, hogy Júdás ilyen gyengéden és kedvesen üdvözölte Jézust, megmutatja, hogy mennyire álnok és képmutató volt.
egy azok közül, akik Jézussal voltak: A Jn 18:10-ben található párhuzamos beszámolóból kiderül, hogy Simon Péter húzta ki a kardját, illetve hogy a főpap rabszolgájának a neve Málkus volt. A Lk 22:50-ben és a Jn 18:10-ben található beszámolókból azt a részletet is megtudjuk, hogy a szolgának „a jobb fülét” vágták le. (Lásd a Jn 18:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
lesújtott a főpap rabszolgájára: Lásd a Jn 18:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
légió: A római hadsereg alapegysége. Az i. sz. I. században egy légióban általában 6000 katona szolgált. A versben „12 légió” van megemlítve, mely kétségkívül egy meghatározatlan, nagy számra utal. Jézus tulajdonképpen azt mondta, hogy ha megkérné az Atyját, akkor rengeteg angyalt küldene, hogy megvédjék őt.
az Írások: Ez a kifejezés gyakran az ihletett Héber iratok egészére utal.
hogy beteljesedjenek a próféták írásai: Lásd a Mt 1:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet.
Kajafáshoz, a főpaphoz: Lásd a Mt 26:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
magas rangú papok: A papság főembereire utal. (Lásd a Mt 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Magas rangú pap” címszót.)
szanhedrin: Vagyis a Jeruzsálemben ülésező zsidó legfelsőbb bíróság. A „szanhedrin”-nek fordított görög szó (szü·neʹdri·on) szó szerint azt jelenti, hogy ’leül valakivel’. Bár ez egy általános kifejezés egy gyűlésre vagy összejövetelre, Izraelben egy vallási bírói testületre vagy bíróságra is utalhatott. (Lásd a Mt 5:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzéket; továbbá, hogy hol lehetett a szanhedrin terme, lásd a B12-es függ.-et.)
a Krisztus: Lásd a Mt 11:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.
Te mondtad: Jézus nem akart kitérni Kajafás kérdése elől, hiszen elismerte, hogy a főpapnak hatalma van esküre kötelezni, hogy elmondja a tényeket (Mt 26:63). Ez a kifejezés a jelek szerint egy zsidó idióma volt, mellyel megerősítették, hogy egy elhangzott állítás igaz. Ezt támasztja alá a Márk evangéliumában található párhuzamos beszámoló is, melyben Jézus válasza így hangzik: „Én vagyok” (Mr 14:62; lásd a Mt 26:25; 27:11-hez tartozó magyarázó jegyzeteket).
Emberfiát. . . eljön az ég felhőin: Jézus itt a Dá 7:13, 14-ben található messiási próféciára utal, megerősítve, hogy ő lesz az, aki bebocsátást nyer Istenhez, és hatalmat kap az égben. (Lásd a Szójegyzékben az „Emberfia” címszót.)
a hatalmas Isten jobbján: Egy uralkodó jobbján lenni azt jelentette, hogy az a személy a legfontosabb az uralkodó után (Zs 110:1; Cs 7:55, 56). A párhuzamos beszámolóban, a Lk 22:69-ben ugyanez a megfogalmazás szerepel. Ez a kifejezés arra is utalhat, hogy Jézus hatalmat kap, hiszen a hatalmas Isten jobbján van.
megszaggatta a felsőruháit: Itt a felháborodást fejezi ki. Kajafás nyilván azért szaggatta meg a mellénél a ruháját, hogy álszent módon még drámaibbá tegye, mennyire feldühítették Jézus szavai.
Prófétálj. . .! Ki ütött meg?: Itt a „prófétálj” felszólítás nem azt jelenti, hogy Jézus jövendöljön valamit, hanem hogy Isten segítségével azonosítsa, hogy ki ütötte meg. A párhuzamos beszámolókból, a Mr 14:65-ből és a Lk 22:64-ből kiderül, hogy az üldözői letakarták Jézus arcát. Ez megmagyarázza, miért gúnyolódtak vele úgy, hogy mondja meg, ki ütötte meg.
kapubejáróhoz: Szó szerint: „kapuhoz”. Márk a beszámolójában egy olyan szót használ, mely azt is jelentheti, hogy ’bejárat’ vagy ’bejárati csarnok’, tehát nem egy egyszerű kapura utal (Mr 14:68). Feltételezhetően egy átjáróról vagy előtérről lehetett szó, mely kivezetett az udvarról az utcára nyíló külső ajtókhoz.
tájszólásod: Vagy: „kiejtésed”; „az, ahogyan beszélsz”. Péter galileai tájszólása eltért a Júdeában beszélt hébertől, talán mert más szavakat használt, vagy másképp ejtette ki a szavakat. Egyesek szerint a galileai kiejtés vagy szókincs az idegen hatásnak volt tulajdonítható.
megesküdött: Péter félt, és ezért próbálta meggyőzni a környezetét, hogy tényleg nem ismeri Jézust. Az esküjével azt akarta megerősíteni, hogy a szavai igazak, de ha nem, akkor sújtsa őt csapás.
a kakas megszólalt: Lásd a Mr 14:72-höz tartozó magyarázó jegyzetet.