LUKÁCS
Magyarázó jegyzetek – 5. fejezet
Genezáret-tónál: Egy másik neve a Galileai-tengernek, mely egy édesvizű tó Izrael északi részén (Mt 4:18). Hívták még Kinneret-tengernek (4Mó 34:11) és Tibériás-tengernek is. (Lásd a Jn 6:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Átlagosan 210 m-rel a tengerszint alatt fekszik. 21 km hosszú észak-déli irányban és 12 km széles kelet-nyugati irányban. A legmélyebb pontja kb. 48 m. Genezáret egy kis területű síkság a tó északnyugati partján. A tudósok egy része úgy véli, hogy a Genezáret név valószínűleg a korábbi héber nevének, a Kinneretnek a görög megfelelője. (Lásd a Mt 14:34-hez tartozó magyarázó jegyzetet és az A7-es függ. 3/b térképén az „Események a Galileai-tengernél” című részt.)
tanítani kezdte a sokaságot a csónakból: Lásd a Mt 13:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.
fogtak: Szó szerint: „kerítettek be”, mármint egy hálóval.
egy férfi, akit elborított a lepra: A Bibliában említett lepra egy súlyos bőrbetegség volt, ám a Szentírás nem csak arra a betegségre utal lepraként, melyet ma ezen a néven ismernek. Ha valakinél leprát állapítottak meg, kivetették a társadalomból, amíg meg nem gyógyult (3Mó 13:2, lábj., 45, 46; lásd a Szójegyzékben a „Lepra” címszót). Amikor az evangéliumírók, Máté és Márk ugyanerről az esetről írnak, akkor egyszerűen úgy hívják a férfit, hogy „egy leprás” (Mt 8:2; Mr 1:40). Viszont Lukács, az orvos tudta, hogy a leprának különböző stádiumai vannak (Kol 4:14). Lukács beszámolója szerint ezt a férfit elborította a lepra, ezzel pedig kétségkívül arra utalt, hogy a betegség már egy előrehaladott stádiumban volt. (Lásd a Lk 4:38-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, mely versben Lukács egy másik betegség súlyosságáról beszél.)
megérintette őt: Lásd a Mt 8:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
Akarom: Lásd a Mt 8:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
mutasd meg magad a papnak: Lásd a Mr 1:44-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
gyakran elvonult valamilyen elhagyatott helyre, hogy imádkozzon: Ez az egyike azoknak az eseteknek, amikor egyedül Lukács tesz említést arról, hogy Jézus imádkozik. (Lásd a Lk 3:21; 9:28-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.) A versben szereplő igék igealakja azt jelzi, hogy Jézusnak szokása volt imádkozni. Az „elhagyatott hely”-nek fordított görög szó (eʹré·mosz) gyakran egy pusztára utal, de jelenthet általában véve egy elhagyatott helyet is (Mt 14:13; Mr 1:45; 6:31; Lk 4:42; 8:29). Jézus nem volt remete; szeretett mások társaságában lenni (Mt 9:35, 36; Lk 8:1; 19:7–10; Jn 11:5). De rendszeresen igyekezett félrevonulni, mivel az Atyja társaságát még jobban szerette. Egyedül akart lenni Jehovával, hogy nyíltan és nyugodtan beszélhessen vele imában (Mt 14:23; Mr 1:35).
Jehova ereje: A görög kéziratok itt a Küʹri·osz (Úr) szót használják, de nyomós okok szólnak amellett, hogy Isten neve szerepeljen a főszövegben. A szövegkörnyezet egyértelműen azt jelzi, hogy a Küʹri·osz szó itt Istenre utal, és a görög düʹna·misz szó, melyet úgy lehet visszaadni, hogy „erő” vagy „hatalom”, a Septuagintában olyan helyeken szerepel, ahol a héber szöveg Jehova erejére vagy hatalmára utal, és a szövegkörnyezetben megtalálható a tetragram (Zs 21:1, 13; 93:1; 118:15; lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 5:17-et).
cseréptetőn át: Máté (9:1–8), Márk (2:1–12) és Lukács evangéliuma is beszámol arról, hogy Jézus meggyógyított egy béna embert. A három beszámoló kiegészíti egymást. Máté egyáltalán nem ír arról, hogy a férfit leengedték a tetőn át, Márk viszont elmagyarázza, hogy a férfi barátai megbontották a tetőt, és a nyíláson át leeresztették a férfit egy hordágyon. Lukács úgy fogalmaz, hogy a „cseréptetőn át” engedték le a férfit. (Lásd a Mr 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) A „cseréptető”-nek fordított görög szó (keʹra·mosz) utalhat az agyagra, amiből a cserepet készítették, de úgy tűnik, hogy a többes számú alakja itt a cseréptetőre utal. Bizonyítékok vannak rá, hogy az ókori Izraelben használtak cseréptetőt. Bár nem lehet pontosan meghatározni, hogy milyenfajta tetőről ír Márk és Lukács, az egyes cserepeket talán a sárral tapasztott tetőre rakták, vagy valahogyan beágyazták abba. Mindenesetre a beszámolókból egyértelműen látszik, hogy a béna ember barátai sok erőfeszítést tettek, hogy Jézus elé vigyék a férfit. Ez kétségkívül azt bizonyította, hogy milyen nagy a hitük, hiszen mindhárom beszámoló megemlíti, hogy Jézus „látta a hitüket” (Lk 5:20).
látta a hitüket: Lásd a Mt 9:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.
Emberfiának: Lásd a Mt 8:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
megbocsásson bűnöket a földön. . .: Lásd a Mt 9:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
Lévi: A Mt 9:9-ben található párhuzamos beszámoló Máténak nevezi ezt a tanítványt. Márk és Lukács a Lévi nevet használják, amikor arra utalnak, hogy korábban adószedő volt (Mr 2:14), viszont Máténak nevezik, amikor már az egyik apostolként említik (Mr 3:18; Lk 6:15; Cs 1:13). Az Írásokból nem derül ki, hogy Lévit már azelőtt is hívták-e Máténak, hogy Jézus tanítványa lett. (Lásd a Mr 2:14-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
adószedő helyen: Lásd a Mr 2:14-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
Légy a követőm: Lásd a Mr 2:14-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
adószedők: Lásd a Mt 5:46-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
ettek: Lásd a Mr 2:15-höz tartozó magyarázó jegyzetet.
böjtölnek: Lásd a Mt 6:16-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
a vőlegény barátait: Lásd a Mt 9:15-höz tartozó magyarázó jegyzetet.
újbort. . . bortömlőkbe: Lásd a Mt 9:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
Jó: Esetleg: „jobb”, néhány kézirat szerint.