LUKÁCS
Magyarázó jegyzetek – 24. fejezet
A hét első napján: Lásd a Mt 28:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
sírhoz: Lásd a Mt 27:60-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
fűszereket, amelyeket előkészítettek: Lásd a Mr 16:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
a követ: Lásd a Mr 15:46-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
az Úr Jézus: Egyes kéziratokban nem szerepelnek ezek a szavak, ám a legtöbb korai hiteles kéziratban igen. (Lásd az A3-as függ.-et, mely bővebben ír arról, hogy az ókori kéziratok hogyan segítenek megállapítani, mi volt eredetileg a görög szövegben.)
két férfi ragyogó öltözékben: Ez egy közvetett utalás az angyalokra. (Vesd össze: Lk 24:23.) A Cs 1:10 úgy hivatkozik az angyalokra, hogy „két férfi fehér ruhában”.
Nincs itt, hanem feltámadt: Egyes kéziratokban nem szerepelnek ezek a szavak, ám sok korai hiteles kéziratban igen. (Lásd az A3-as függ.-et.)
oszlopra feszítik: Vagy: „oszlophoz rögzítik”. (Lásd a Mt 20:19-hez tartozó magyarázó jegyzetet, valamint a Szójegyzékben a „Kínoszlop” és az „Oszlopra feszítés” címszavakat.)
a sírtól: Egyes kéziratokban nem szerepelnek ezek a szavak, ám sok korai hiteles kéziratban igen.
beszámoltak mindezekről a tizenegynek: A két angyal – akikre a Lk 24:4 úgy utal, hogy „két férfi ragyogó öltözékben” – Jézus férfi tanítványaival is megoszthatta volna elsőként a hírt, hogy Jézus feltámadt. Ehelyett nők értesülhettek erről először (Lk 24:6–9; Jn 20:11–18). Őket érte az a megtiszteltetés is, hogy beszámolhattak róla „a tizenegynek, és a többieknek mind”. Mi több, Mária Magdaléna volt az első tanítvány, aki látta a feltámasztott Jézust (Jn 20:16; lásd a Mt 28:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet).
Mária Magdaléna: Lásd a Lk 8:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.
Johanna: Ez a héber Johanán név nőnemű alakja, és azt jelenti, hogy: ’Jehova kegyes volt’; ’Jehova könyörületes volt’. Johanna, akit Jézus meggyógyított, Kúzának, Heródes Antipasz egyik megbízottjának volt a felesége. Csak kétszer említi a Keresztény görög iratok, és mindkétszer Lukács evangéliumában (Lk 8:2, 3).
. . . csodálkozva a történteken: Egyes kéziratokban nem szerepelnek ennek a versnek a szavai, ám sok korai hiteles kéziratban igen. (Lásd az A3-as függ.-et.)
mintegy tizenegy kilométerre: Szó szerint: „60 stadionnyira”. Egy római stadion 185 m. (Lásd a Szójegyzékben a „Mérföld” címszót és a B14-es függ.-et.)
értelmezte: A görög di·er·mé·neuʹó szó abban az értelemben használatos, hogy „egyik nyelvről egy másikra fordít” (Cs 9:36; 1Ko 12:30, lábj.). De jelentheti azt is, hogy ’tisztázza a jelentést’; ’teljesen megmagyaráz’. Ebben a versben a próféciák értelmezésére utal.
indított meg minket olyan mélyen: Vagy: „égett a szívünk”. Ez a kifejezés egy olyan görög szó fordítása, mely metaforaként szerepel itt, és erős érzéseket közvetít, például örömet, valamint az a gondolat is benne van, hogy valaki nagyon érdeklődik és nagyon lelkes valami iránt. Itt azt írja le, hogy milyen érzései voltak a két tanítványnak, amikor Jézus teljesen feltárta, vagyis részletesen elmagyarázta nekik az ihletett Héber iratokat.
teljesen feltárta nekünk az Írásokat: A „teljesen feltár”-nak fordított görög ige (di·a·noiʹgó) háromszor fordul elő ebben a fejezetben. Elsőként a Lk 24:31-ben, ahol azt írja le, hogy a két tanítvány „felismerte”, hogy Jézussal beszélt (szó szerint: „teljesen megnyílt a szemük”). Másodszor itt, a Lk 24:32-ben, „világosan elmagyaráz” értelemben. Harmadszor pedig a Lk 24:45-ben, ahol az áll, hogy Jézus segített a tanítványoknak megérteni az ihletett Héber iratokat (szó szerint: „teljesen megnyitotta elméjüket”). (Lásd még a Cs 7:56-ot [„megnyílva”]; 16:14-et [„szélesre tárta”] és 17:3-at [„megmagyarázta”, szó szerint: „alaposan feltárta”], ahol ugyanez a görög szó található.)
és ezt mondta nekik: „Béke legyen veletek!”: Egyes kéziratokban nem szerepelnek ezek a szavak, ám sok korai hiteles kéziratban igen.
szellemet: Noha a görög pneuʹma szó láthatatlan szellemszemélyekre is vonatkozhat, itt nyilvánvalóan egy látomásra utal. Jézus megmutatta a tanítványainak a kezét és a lábát, és ezt mondta nekik: „Tapintsatok meg, és lássátok, mert egy szellemnek nincs húsa és csontja, ellenben, ahogy látjátok, nekem van” (Lk 24:39). Ezzel azt bizonyította, hogy akárcsak a múltban az angyalok, ő is fizikai testet öltött, hogy láthassák a tanítványai (1Mó 18:1–8; 19:1–3).
a kezemet és a lábamat: A rómaiaknál az volt a szokás, hogy a vádlottak kezét (és feltehetően a lábát is) odaszegezték egy oszlophoz. Ezt tették Jézussal is (Zs 22:16; Jn 20:25, 27; Kol 2:14). Néhány tudós szerint Jézus lábát is átszúrták egy vagy több szeggel, hogy közvetlenül az oszlophoz vagy az oszlopra erősített falaphoz rögzítsék.
. . .és a lábát: Egyes kéziratokban nem szerepelnek ennek a versnek a szavai, ám a legtöbb korai hiteles kéziratban igen. (Lásd az A3-as függ.-et.)
halat: Néhány későbbi kézirat hozzáteszi, hogy „és lépes mézet”, ám a korai hiteles kéziratokban nem szerepel ez a kifejezés.
a Mózes törvényében, a Prófétákban és a Zsoltárokban: Jézus szemmel láthatóan úgy csoportosította az ihletett Héber iratokat, ahogy az a zsidóknál megszokott volt. A „Törvény” (héberül: Tó·ráʹ) Mózes öt könyvére utal. A „Próféták” (héberül: Neví·ʼímʹ) a Héber iratok prófétai könyveit tartalmazza, beleértve az úgynevezett „Korábbi Próféták”-at (Józsué könyvétől a Királyok könyvéig). A „Zsoltárok” a harmadik részre utal, mely a Héber iratok maradék könyveit tartalmazza, és Írásoknak is hívják (héberül: Kethú·vímʹ). Ez a rész az első könyvéről, a Zsoltárok könyvéről kapta a nevét. A Héber iratok zsidó elnevezése a Tanak, mely a három rész kezdőbetűinek az összetétele (TaNaK). Az, hogy Jézus használta ezt a három kifejezést, azt mutatja, hogy a Héber iratok kánonja már jól ismert volt, amikor a földön élt, és ő is elismerte.
Tanúi kell hogy legyetek: Ez az egyik első alkalom, hogy Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy tanúskodjanak az életéről és a szolgálatáról, beleértve a halálát és a feltámadását is. (Vesd össze: Jn 15:27.) Jézus tanítványai hűséges zsidókként már Jehova tanúi voltak, és megvallották, hogy ő az egyedüli igaz Isten (Ézs 43:10–12; 44:8). Az itt feljegyzett események után úgy 40 nappal Jézus elismétli a tanítványainak, hogy mi az új megbízatásuk, és kihangsúlyozza, hogy a tanúinak kell lenniük. (Lásd a Cs 1:8-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)
amit megígért az én Atyám: Vagyis a Jóe 2:28, 29-ben és a Jn 14:16, 17, 26-ban megígért szent szellemet. Ez a tevékeny erő megerősítette Jézus tanítványait, hogy a tanúi legyenek az egész földön (Cs 1:4, 5, 8; 2:33).
a városban: Vagyis Jeruzsálemben.
Majd: A Cs 1:3–9-ből kiderül, hogy Jézus a feltámadása után 40 nappal ment fel az égbe. Tehát valamennyi idő eltelt attól a naptól kezdve, melyen Jézus feltámadt (niszán 16.), és melynek eseményeiről a Lk 24:1–49 számol be, addig a napig, amelyen felment az égbe (ijjár 25.), és amelynek eseményeiről a fejezet hátralevő verseiben olvashatunk. (Lásd az A7-es függ.-et.)
Betániáig: Lásd a Mt 21:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
és felemelkedett az égbe: Egyes kéziratokban nem szerepelnek ezek a szavak, ám sok korai hiteles kéziratban igen. Emellett Lukács arra utalt a Cs 1:1, 2-ben, hogy az első beszámolójában, vagyis az evangéliumában leírta, hogy mi mindent tett Jézus az élete és a szolgálata során „addig a napig, amelyen felvitetett”. Ezért nagyon is helyénvaló, hogy Lukács belefoglalta a Jézus égbe meneteléről szóló szavakat az ihletett beszámolójába.
hódoltak neki: Vagy: „meghajoltak előtte”; „földre borultak előtte”; „tisztelettel adóztak neki”. Amikor a pro·szkü·neʹó görög ige egy isten vagy istenség imádatára utal, akkor „imád”-nak van fordítva (Mt 4:10; Lk 4:8). Ebben a szövegkörnyezetben viszont a tanítványok azt ismerték el, hogy a feltámasztott Jézus Isten képviselője. Hódoltak neki, de nem mint Istennek vagy egy istenségnek, hanem mint „Isten Fiának”, a megjövendölt Emberfiának, a Messiásnak, akinek Istentől kapott hatalma van (Lk 1:35; Mt 16:13–16; Jn 9:35–38). Ez hasonló volt ahhoz, mint amikor a Héber iratok szereplői meghajoltak, ha egy prófétával, királlyal vagy Isten egy másik képviselőjével találkoztak (1Sá 25:23, 24; 2Sá 14:4; 1Ki 1:16; 2Ki 4:36, 37). Jézusnak sokszor azért hódoltak, hogy kifejezzék a hálájukat egy Istentől jövő kinyilatkoztatásért, vagy mert felismerték, hogy Jézust Isten támogatja, ahogy ezt korábbi példák is mutatják (Mt 14:32, 33; 28:5–10, 16–18; Jn 9:35, 38; lásd még a Mt 2:2; 8:2; 14:33; 15:25-höz tartozó magyarázó jegyzeteket).
hódoltak neki, és: Egyes kéziratokban nem szerepelnek ezek a szavak, ám sok korai hiteles kéziratban igen. (Lásd az A3-as függ.-et.)
folyton a templomban voltak: Jézus kivégzése után a tanítványok féltek az ellenségeiktől, ezért zárt ajtók mögött gyűltek össze (Jn 20:19, 26). Viszont erőt merítettek Jézus szavaiból (Cs 1:3), és abból is, hogy látták, amikor a feltámadása után 40 nappal az égbe ment. Bátran a nyilvánosság elé álltak, és dicsőítették Istent. Lukács a Cselekedetek könyvében folytatja az evangéliumában elkezdett beszámolóját, részletesen ecsetelve a tanítványok buzgó tevékenységét. (Lásd a Cs 1:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)