JÁNOS
Magyarázó jegyzetek – 9. fejezet
Eljön az éjszaka: A Bibliában az „éjszaka” szó időnként jelképes értelemben szerepel. Jézus itt a tárgyalására, kivégzésére és a halálára gondolt, amikor képtelen lesz végezni az Atyja munkáját (Jób 10:21, 22; Pr 9:10; vesd össze a Lk 22:53-hoz tartozó magyarázó jegyzettel).
nyállal: A Bibliában három olyan esetről olvashatunk, amikor Jézus a nyálával gyógyított meg valakit csoda útján (Mr 7:31–37; 8:22–26; Jn 9:1–7). A nyálat népi gyógymódként használták, de Jézus csodái Isten szellemének voltak köszönhetők. Tehát nem Jézus nyála gyógyította meg az embereket. Ezt mondta a vakon született férfinak, mielőtt az visszanyerte a látását: „Menj, mosakodj meg a Siloám tavában” (Jn 9:7). Ez kétségtelenül annak volt a próbája, hogy milyen erős a hite, hasonlóan ahhoz, amikor Naámánt arra kérték, hogy fürödjön meg a Jordánban ahhoz, hogy meggyógyuljon a leprából (2Ki 5:10–14).
Siloám tavában: A Templomhegytől délre megtalálták egy I. századi tó maradványait, mely a feltételezések szerint a Siloám tava. Az ókori Jeruzsálem a déli hegynyúlványra épült először, és ennek a lábánál található a tó, nem messze attól a helytől, ahol a Kidron völgye és a Türopoión-völgy találkozik. (Lásd a B12-es függ.-et.) A Siloám a héber „Siloah” név görög megfelelője, mely a ’(ki)küld’ jelentésű sá·lachʹ igével állhat rokonságban. János ezért úgy fordítja le a Siloám nevet, hogy elküldött. Az Ézs 8:6-ban, ahol a héber Siloah név egy vízvezetéket vagy csatornát jelöl Jeruzsálemben, a Septuaginta a Siloám szót használja. A Siloám tavát a Gihon-forrás táplálta, melyből időszakosan tört fel a víz, vizet „küldve” a városba. Innen eredhet a Siloám név. A Keresztény görög iratok számos héber fordításában (a C4-es függ. úgy utal rájuk, hogy J7–14, 16–18, 22) a Jn 9:7-ben a „Siloah” név szerepel.
A zsidók: Ez a kifejezés nyilvánvalóan a zsidó hatóságokra vagy a zsidó vallási vezetőkre utal. (Lásd a Jn 7:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
nagykorú: Vagy: „elég idős”. Ez a kifejezés talán arra a korra utal (20 év), amikor egy férfi a mózesi törvény értelmében alkalmassá vált a katonai szolgálatra (4Mó 1:3). Ez összhangban van azzal, hogy a meggyógyított férfit nem gyermeknek, hanem embernek nevezték (Jn 9:1), illetve hogy koldusnak hívták (Jn 9:8). Egyesek szerint ez a kifejezés arra a korra (13 év) utal, amikortól a zsidó társadalomban valakit törvényesen nagykorúnak tartottak.
a zsidóktól: Ez a kifejezés nyilvánvalóan a zsidó hatóságokra vagy a zsidó vallási vezetőkre utal. (Lásd a Jn 7:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
ki kell zárni a zsinagógából: Vagy: „ki kell közösíteni”; „ki kell tiltani a zsinagógából”. A görög a·po·szü·naʹgó·gosz melléknév csak itt, valamint a Jn 12:42-ben és 16:2-ben fordul elő. Akit kizártak, azt kerülték, megvetették, és kirekesztették a társadalomból. Ha a többi zsidó nem tartotta vele a kapcsolatot, az a családjára nézve súlyos anyagi következményekkel járt. A zsinagógák elsősorban oktatásra szolgáltak, de bizonyos mértékig a helyi bíróság szerepét is betöltötték, és a hatáskörük kiterjedt a megkorbácsolásra vagy a kiközösítésre. (Lásd a Mt 10:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
Adj dicsőséget az Istennek: Ez egy idiomatikus kifejezés, mellyel arra köteleztek valakit, hogy mondja el az igazat. Az idióma jelentését így is vissza lehetne adni: „Adj dicsőséget az Istennek, és mondd el az igazat!”; „Mondd el az igazat Isten előtt!” (Vesd össze: Jzs 7:19.)
hódolt neki: Vagy: „meghajolt előtte”; „földre borult előtte”; „tisztelettel adózott neki”. Amikor a pro·szkü·neʹó görög ige egy isten vagy istenség imádatára utal, akkor „imád”-nak van fordítva (Mt 4:10; Lk 4:8). Ám ebben a szövegkörnyezetben a vakon született férfi, aki meggyógyult, azt ismerte el, hogy Jézus Isten képviselője, és ezért hódolt neki. Nem Istennek vagy egy istenségnek tartotta Jézust, hanem a megjövendölt Emberfiának, a Messiásnak, akinek Istentől kapott hatalma van (Jn 9:35). Amikor meghajolt Jézus előtt, nyilván azokhoz hasonlóan járt el, akik a Héber iratok szerint meghajoltak próféták, királyok vagy Isten más képviselői előtt (1Sá 25:23, 24; 2Sá 14:4–7; 1Ki 1:16; 2Ki 4:36, 37). Jézusnak sokszor azért hódoltak, hogy kifejezzék a hálájukat egy Istentől jövő kinyilatkoztatásért, vagy mert felismerték, hogy Jézust Isten támogatja, ahogy ezt korábbi példák is mutatják (Mt 14:32, 33; 28:5–10, 16–18; Lk 24:50–52; lásd még a Mt 2:2; 8:2; 14:33 és 15:25-höz tartozó magyarázó jegyzeteket).