CSELEKEDETEK
Magyarázó jegyzetek – 11. fejezet
Antiókiába: A szíriai Antiókia az Orontes folyó partján feküdt. A folyón lefelé haladva kb. 32 km-re volt tőle Szeleukia, a Földközi-tenger melletti kikötőváros. Az i. sz. I. századra Antiókia lett a Római Birodalom harmadik legnagyobb és leggazdagabb városa Róma és Alexandria után. Régóta sok zsidó élt a városban, és ebben az időben nem volt nagy feszültség a zsidók és a nem zsidók között. A szíriai Antiókia kétségkívül megfelelő légkört biztosított ahhoz, hogy valami új történjen – a tanítványok nemcsak a zsidóknak, hanem a körülmetéletlen nem zsidóknak is prédikáltak. (Lásd a görögül beszélőknek kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben.) Ez az Antiókia nem keverendő össze a Kis-Ázsiában fekvő pizidiai Antiókiával. (Lásd a Cs 6:5; 13:14-hez tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a B13-as függ.-et.)
a görögül beszélőknek: Szó szerint: „a hellenistáknak”. Az itt használt görög szó (Hel·le·ni·sztészʹ) jelentését mindig a szövegkörnyezet határozza meg. A Cs 6:1-ben minden bizonnyal „a görögül beszélő zsidók”-ra vonatkozik. (Lásd a Cs 6:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Emiatt néhány tudós arra következtet, hogy a szíriai Antiókiában élő tanítványok biztosan a görögül beszélő zsidóknak és prozelitáknak prédikáltak. Ám az itt leírtak nyilvánvalóan egy újdonságra utalnak. Ahogy a Cs 11:19 beszámol róla, korábban csak a zsidóknak prédikálták Isten szavát Antiókiában, most viszont a jelek szerint az ott élő nem zsidók között is terjesztették az üzenetet. Barnabást valószínűleg Antiókiába küldték, hogy bátorítsa az ott élő, görögül beszélő új tanítványokat (Cs 11:22, 23). Egyes ókori kéziratok a Helʹlé·nasz szót (jelentése ’görög’; lásd a Cs 16:3-at) használják itt a Hel·le·ni·sztészʹ helyett. Ezért jó néhány fordításban „a görögök” vagy „a pogányok” kifejezés szerepel. Ezek a kifejezések azt mutatják, hogy azok közül, akikkel Antiókiában beszéltek, senki sem volt a zsidó vallás követője. De lehetséges, hogy itt a görögül beszélő zsidókra is, és nem zsidókra is utalás történik, ezért ebben a fordításban „a görögül beszélők” kifejezés áll. Ezek a görögül beszélő emberek különböző nemzetiségűek lehettek, akik megtanultak görögül, és talán a görög szokásokat is átvették.
Jehova: Vagy: „Jehova keze”. A „Jehova keze” kifejezés sokszor megtalálható a Héber iratokban a „kéz” szónak megfelelő héber szó és a tetragram összetételeként. (Néhány példa erre: Ru 1:13, lábj.; 1Sá 5:6, 9, lábj.-ek; Ezs 7:6, lábj.; Jób 12:9; Ézs 19:16; Ez 1:3, lábj.) A Bibliában a „kéz” szó gyakran használatos jelképes értelemben a „hatalomra”. Mivel a kéz a kar erejét használja, ez a szó az erőkinyilvánításnak vagy a hatalom gyakorlásának a gondolatát is magában foglalja. A „Jehova kezé”-nek fordított görög kifejezés található a Lk 1:66-ban és a Cs 13:11-ben is. (Lásd a Lk 1:6, 66-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Cs 11:21-et.)
Isten irányításának köszönhetően. . . nevezték: A legtöbb bibliafordításban itt egyszerűen az áll, hogy „nevezték”. Ám ezen a helyen nem azok a görög szavak szerepelnek, melyeket általában „nevez”-nek vagy „hív”-nak fordítanak (Mt 1:16; 2:23; Lk 1:32, 60; Cs 1:19). Ebben a versben a khré·ma·tiʹzó ige áll, mely kilencszer fordul elő a Keresztény görög iratokban, és a legtöbb esetben egyértelműen olyasvalamihez kötődik, ami Istentől származik (Mt 2:12, 22; Lk 2:26; Cs 10:22; 11:26; Ró 7:3; Héb 8:5; 11:7; 12:25). A Cs 10:22-ben például együtt szerepel azzal a kifejezéssel, hogy „egy szent angyal által”, a Mt 2:12, 22-ben pedig Istentől jövő álmokkal együtt van megemlítve. A vele rokon khré·ma·ti·szmoszʹ főnév található a Ró 11:4-ben, és a legtöbb lexikon és fordítás úgy adja vissza, hogy „isteni kijelentés”; „Isten válasza”; „isteni felelet”. Lehetséges, hogy Jehova indította arra Sault és Barnabást, hogy használják a „keresztények” elnevezést. Egyesek úgy vélik, hogy az Antiókiában élő nem zsidók gúnyolták így őket, de a görög khré·ma·tiʹzó szó egyértelműen azt jelzi, hogy Istentől származott ez az elnevezés. Az is eléggé valószínűtlen, hogy a zsidók mondták rájuk először azt, hogy „keresztények” (görög eredetű), vagyis „messianisták” (héber eredetű), ugyanis ők nem fogadták el, hogy Jézus a Messiás, azaz a Krisztus. Ezért nem ismerték volna el őt hallgatólagosan felkentnek, vagyis Krisztusnak azzal, hogy a követőit „keresztények”-nek nevezik.
keresztényeknek: A görög khri·szti·a·noszʹ szó, melynek jelentése ’Krisztus követője’, csupán háromszor fordul elő a Keresztény görög iratokban (Cs 11:26; 26:28; 1Pt 4:16), és a ’Krisztus’, vagyis ’felkent’ jelentésű görög Khri·sztoszʹ szóból származik. A keresztények követték Jézusnak – a Krisztusnak, vagyis Jehova felkentjének – a példáját és a tanításait (Lk 2:26; 4:18). „Isten irányításának köszönhetően” a „keresztények” elnevezést valószínűleg már i. sz. 44-ben használták, amikor az itt említett események történtek. Ezt a nevet kétségkívül széles körben kezdték használni, hiszen amikor Pál kb. i. sz. 58-ban megjelent II. Heródes Agrippa király előtt, ő már tudta, hogy kik a keresztények (Cs 26:28). Tacitus, a történetíró szerint kb. i. sz. 64-re a legtöbben használták a „keresztény” szót Rómában. Továbbá valamikor i. sz. 62 és 64 között Péter az első levelét a Római Birodalom területén szétszóródott keresztényeknek írta. Úgy tűnik, addigra a keresztény szó közismert lett, illetve konkrétan és kizárólag Jézus követőire használták (1Pt 1:1, 2; 4:16). Ennek az Istentől származó névnek köszönhetően Jézus tanítványait többé nem lehetett összetéveszteni a judaizmus valamelyik szektájával.
nagy éhínség: Ezt az éhínséget, mely kb. i. sz. 46-ban következett be, Josephus is megerősítette, ugyanis ő is írt egy nagy éhínségről Klaudiusz római császár uralkodásának idején. Az éhínségek a szegényeket érintették a legsúlyosabban, mert sem pénzük, sem élelmük nem volt félretéve. Az Antiókiában élő keresztények ezért segélyt küldtek az elszegényedett testvéreiknek Júdeába.
Klaudiusz idejében: Klaudiusz i. sz. 41 és 54 között volt római császár, és az uralkodása kezdetén barátságos volt a zsidókkal. Uralmának a végére azonban megromlott közte és a zsidók közt a kapcsolat, és kiűzte az összes zsidót Rómából (Cs 18:2). Állítólag a negyedik felesége megmérgezte gombával. Néró követte őt a trónon.
segélyt küldenek: Vagy: „szolgálatot végeznek úgy, hogy segélyt küldenek”. Ez az első feljegyzés arról, hogy a keresztények segélyt küldtek a világ egy másik részén élő hittársaiknak. A görög di·a·ko·niʹa szó, melyet gyakran „szolgálat”-nak fordítanak, a Cs 12:25-ben és a 2Ko 8:4-ben is „segély” értelemben szerepel. Ennek a görög szónak a Keresztény görög iratokban való használata azt mutatja, hogy a keresztények szolgálata két részből áll. A szolgálatunk egyik részét a békéltetés szolgálata (a di·a·ko·niʹa egyik formája) alkotja, vagyis az, hogy prédikálunk és tanítunk (2Ko 5:18–20; 1Ti 2:3–6). A szolgálatunk másik része pedig a hittársainknak végzett szolgálat, amelyről itt is szó van. Pál kijelentette: „különböző feladatok vannak Isten szolgálatában [a di·a·ko·niʹa szó többes száma], mégis ugyanaz az Úr” (1Ko 12:4–6, 11). Rámutatott, hogy a keresztény szolgálat különböző fajtái mind a szent szolgálat részei (Ró 12:1, 6–8).
a vénekhez: Szó szerint: „az idősebb férfiakhoz”. A Bibliában a görög pre·szbüʹte·rosz szó elsősorban olyan személyre utal, akinek egy nemzetben vagy közösségben hatalma vagy felelős tisztsége van, bár ez a kifejezés időnként az életkort jelöli. (Lásd a Mt 16:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Izrael ókori népében a vének a vezetésből és a közigazgatásból is kivették a részüket, úgy a helyi közösségükben (5Mó 25:7–9; Jzs 20:4; Ru 4:1–12), mint az egész országban (Bí 21:16; 1Sá 4:3; 8:4; 1Ki 20:7). A keresztény gyülekezettel kapcsolatban itt szerepel először ez a szó. Ahogy az ókori Izraelben, úgy a szellemi Izraelben is a vének álltak a gyülekezet élén. Ebben a szövegkörnyezetben a véneknek küldték el a segélyt, és az ő felügyeletükkel lett szétosztva a júdeai gyülekezeteknek.