Eperfügefa, szikomorfa

Az eperfügefa, vagyis a szikomorfa (Ficus sycomorus) egyszer van megemlítve a Keresztény görög iratokban, mégpedig az arról szóló beszámolóban, amikor Jézus Jerikóba ment i. sz. 33 tavaszán (Lk 19:1–10). Ez a fa ugyanabba a családba tartozik, mint a közönséges fügefa és az eperfa, de különbözik az amerikai platántól. Ennek a fának a gyümölcse olyan, mint a közönséges fügefáé. A szikomorfa 10-15 m magasra nő, masszív, és több száz évig is elélhet. A Jordán völgyében volt megtalálható, továbbá a Héber iratokból azt is megtudjuk, hogy sokat lehetett látni belőle a Sefélán, a tengerparti síkság és a júdeai hegyek között (1Ki 10:27; 2Kr 1:15; 9:27). A fa örökzöld, a sűrű és terebélyes lombkoronája pedig kiváló árnyékot nyújt. Épp emiatt gyakran ültettek eperfügefát az utak mentén. Alacsony, vastag törzséből az alsó ágak a földhöz közel nőnek ki, aminek köszönhetően könnyen felmászhatott rá egy kis termetű ember, mint amilyen Zákeus is volt.