Szőlő

Azon a vidéken, ahol Jézus élt, már több ezer éve termesztenek bortermő szőlőt (Vitis vinifera), ezért megszokott látvány. Ha volt a közelben fa, a szőlőművesek karókat vagy lugasokat készítettek a szőlő megtámasztására. Télen visszametszették a hajtásokat. Tavasszal a szőlő új vesszőket hajtott, de amelyik nem termett gyümölcsöt, azt levágták (Jn 15:2). Így a szőlőtő több és jobb minőségű szőlőt tudott teremni. Jézus az Atyját egy szőlőműveshez hasonlította, saját magát egy szőlőtőhöz, a tanítványait pedig szőlővesszőkhöz. Ahogy a szőlővesszők a szőlőtőtől kapnak tápanyagot, úgy Jézus tanítványai is szellemileg jól tápláltak, amíg egységben maradnak vele, vagyis az igazi szőlőtővel (Jn 15:1, 5).