Vajon az újév megünneplése új dolog?
Szilveszter este van. Tamás beugrik a kocsiba és elhajt. A barátnőjét akarja elhozni. Amikor bekanyarodik abba az utcába, amelyben barátnője lakik, egy mosoly suhan át az arcán. Az éjfélre gondol, amikor az új év zajos köszöntése lesz, és ő megcsókolhatja azt a lányt, akivel éppen táncol. De azt is elhatározza, hogy nem iszik sokat, mert nem szeretne hazafelé balesetet okozni. Ez azonban nem lesz könnyű; szilveszterkor általában túl sokat isznak az emberek.
Nem baj, ha későn ér háza. Elvégre újév napján nem szándékozik mást tenni, csak kialudni magát és megnézni délután a futball-mérkőzést.
Tamás nem tartja magát vallásos embernek. Ezért lehet, hogy meglepné, ha megtudná, hogy mindaz, amire éppen gondolt — a zajongás, a csinos lányok megcsókolása, az ivás — ókori vallások szokásaihoz vezet vissza, amelyekhez Tamás nem szeretné, ha köze lenne.
Japánban, Mexikóban, Kínában, Németországban és sok más országban szintén megünneplik az újévet, mindazonáltal a szokások esetenként különbözőek. De ezek az ünnepek is ugyanazokhoz a mítoszokhoz nyúlnak vissza, amelyekről az ünneplőknek általában fogalmuk sincs. Melyek ezek a mítoszok? Miért a legrégibb, a legelterjedtebb és a legkevésbé megértett ünnep az újév?
Az első újévi ünnepek
Hogy megtudjunk valamit a szilveszteri összejövetelek eredetéről, amelyen Tamás részt akar venni, forduljunk az ókori Mezopotámiához, ahol az első újévi ünnepeket tartották.
A mezopotámiaiak úgy hitték, hogy a világmindenség az ő istenük, Márduk és a káosz istennője, Tiamat közötti hatalmas küzdelem után lett megteremtve. Győzelme által Márduk véget vetett a káosznak. Évenként, amikor az életadó esők jöttek, megemlékeztek tettéről.
Mivel a király a rend megtestesítője volt, több napra visszavonult, és a lakosság ezalatt szó szerint újra káoszt idézett elő azzal, hogy tivornyázott, megengedte a rabszolgáknak, hogy sértegessék uraikat, és tobzódott az élvezetekben. Mindezt az ókori rómaiak átvették az ünnepükbe, a szaturnáliába, amelyet decemberben tartottak.
Nem áll fenn bizonyos hasonlóság azzal az ünneppel is, amelyet Tamás szándékozik megünnepelni? De minden bizonnyal. Egy 1972-ben megjelent ünnepekről és ünneplésekről szóló könyvben ez áll: „Szilveszterkor mindenütt a világon mértéken felül isznak az emberek. Ez a tivornyázás egy régi vallási szokás világi maradványa. Az egyén ebben az állapotban a kaotikus világot jelképezte, amely [ahogy a babiloniak hitték] azelőtt létezett, mielőtt az isten a rendezett világegyetemet megteremtette.”
Babilonban, ahol az újévi ünnepségeket a legmagasabb fokra fejlesztették, egy bonyolult szertartást is végeztek, hogy „a káosz gonosz szellemeit” az új év kezdete előtt kiűzzék a városból. Azon a szilveszteri partin, amelyre Tamás el akar menni, ez zajcsináló eszközök, szirénák és dudák segítségével történik. A kínaiak, akik sok vallási szokásukat Babilonból vették át, petárdák durrogtatásával űzik el a gonosz szellemeket.
Rituális harc
Természetesen az ókori Babilonban újév napján nem volt futball-mérkőzés. De az újévi ünnepség alkalmával a Babilon környékén levő helységek összes istenét a városba hozták, ahol egy látványos ünnepi felvonulás történt Márduk támogatására a Tiamat elleni harcban. Hogy a hatalmas küzdelmet újra megjelenítsék, nyilvánosan előadták az Enuma elist, a babiloni teremtéseposzt.
Ma Pasadena városában (Kalifornia, USA) a Rose Bowl stadionban nagy parádé előzi meg az évenkénti újévi futballmérkőzést. Vajon a mérkőzés az ősi idők rituális harcának modern változata? Az Encyclopædia Britannica című mű a következőt mondja erről: „A futball mérkőzések az USA-ban felmutatják mindazt, ami a vallási ünnepekhez külsőleg hozzátartozik ... Az egyik fél a rosszat, a másik a jót testesíti meg az egyes néző álláspontja szerint. A cheerleaderek [olyan lányok, akik az USA-ban a sportrendezvények alkalmával a csapatok előtt vonulnak be a stadionba] úgymond a papnők, akik az egyházközséget vezetik ... A papnők, akik a szimpátiavarázslásukkal arra törekedtek, hogy átvigyék a tömeg lelkesedését a megfelelő harcosokra” (Macropædia, 1976. 7. kötet, 202. oldal).
Ez — akár egy ősi rítustól ered, akár nem — egyes szurkolók számára ma vallási jelentőséggel bír.
A jövendőmondás
Egyes helyeken szokás szilveszter éjjel ólmot önteni. Ilyenkor olvasztott ólmot vagy ónt öntenek vízbe, azután a keletkezett formák alapján megpróbálják megfejteni, mit hoz majd az új év.
Mexikóban január elsején Mitla, a maják ősi romvárosa felé özönlenek az emberek. A romok közt található egy kő, amelyet „az élet oszlopának” neveznek. Míg az egyik látogató átkarolja az oszlopot, egy másik megnézi, hány ujjnyi a kinyújtott kezek közötti távolság. Ahány ujjnyi a távolság, annyi évig élhet még az, aki az oszlopot átkarolja.
A japánok igen fontosnak tartják az első álmot az új évben, mert azt hiszik, hogy abból megtudják, mi vár rájuk a kezdődő esztendőben. Szerencsecédulákat és amuletteket vesznek, amelyek elősegítik a szép álmokat. Mindez a babiloniak jövőt kikutató törekvéseire emlékeztet bennünket. A babiloni újévi ünnep keretében a jövő év „eseményeit” is „megállapították”.
Ezt a hagyományt még ma is sok ember ápolja. Tamás nem tudja, hogy egy lány megcsókolása a fagyöngyág alatt eredetileg egy jósszokás volt, amely megmutatta, kit fog valaki feleségül venni. Nem lenne jó „esemény” Tamás számára, ha valamelyik lányt, akit véletlenül ilyen körülmények között csókolna meg, feleségül kellene vennie.
„Csak egy vidám alkalom”?
„Mindez nagyon érdekes”, válaszolhatja most Tamás, „de számomra a szilveszterest csak egy vidám alkalom.” Sokan így gondolkodnak. Eltekintve vallási múltjuktól, vajon a szilveszterest és az újév ártalmatlan ünnepnapok?
Az Egyesült Államokban minden újévkor körülbelül 400 halálos közlekedési baleset van. E halálesetek fele ittas vezetéssel függ össze. Mialatt a forgalom ünnepnapokon kb. 4 százalékkal növekszik, a halálos közlekedési balesetek száma ilyen napokon kb. 24 %-kal emelkedik. Mi ennek az oka? A „virágos kedvű” órák.
De ez a probléma nem csak az Egyesült Államokban létezik. Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Kanada és Portugália csak néhány azon országok közül, amelyekben a halálos közlekedési balesetek száma magasabb, mint az Egyesült Államokban.
A „káosz” modernkori „újrateremtése” szilveszter éjjelén még további problémákhoz vezet. Egy New York-i rendőrfőnök helyettes ezt mondta: „Újév napján sokat isznak az emberek és aztán elveszítik önuralmukat”. 1980 első néhány órájában New York városban 6 embert öltek meg, 30 bűncselekményt követtek el a metrón, a Times Square-en pedig, ahol nyüzsögtek az emberek, 50 személyt sebesítettek meg és 51-et tartóztattak le. Renoban (Nevada, USA) ebben az időben ezrek randalíroztak három órán keresztül, eközben kővel dobálták a rendőröket és kirakatokat zúztak be. Vajon csupán egy „vidám alkalom” volt ez?
Mit teszel te?
Akár kereszténynek tartod magad, akár nem, valószínűleg úgy találod, hogy a Példabeszédek 22:3 szavai jó tanácsot tartalmaznak: Ha az „okos látja a veszedelmet, elrejtőzik” (Öf). Ha megállapítod, hogy az, amit szilveszterre vagy újévre tervezel, veszélyekkel járhat — mértéken felüli alkoholfogyasztás, illetlen társaság vagy az ittas vezetők miatt — miért ne változtatnád meg a terveidet? Ezzel talán az idő előtti haláltól óvod meg magad és másokat.
Tegyük fel, te kereszténynek tartod magad. Vajon kihatással van-e ez a szilveszter és az újév megünneplésével kapcsolatos nézetedre? El tudod képzelni Péter apostolt egy szilveszteri ünnepségen? Figyeld meg, mit írt ő az első levele 4. fejezetének 3. versében: „Épp elég, hogy eddigi időtöket a pogányokhoz hasonlóan töltöttétek el, kicsapongásokban, érzéki gyönyörökben, részegeskedésekben, nagy evés-ivásokat rendezve és bűnös módon bálványokat imádva” (Katolikus).
Ha meggondoljuk, honnan erednek a szilveszteri és újévi szokások, nem kellene akkor azt feltételeznünk, hogy Péter a mai szilveszteri és újévi ünnepléseket ‘pogány módon eltöltött időnek’ tekintené?
„De hát én nem veszek részt minden este lakomán!” tehet most ellenvetést egyik vagy másik ember. „Ez egy különleges alkalom — évente csak egyszer.”
De kérdezd csak meg magadtól, milyen kihatással lenne az Isten és az emberek előtti hírnevedre, ha „csak egyszer” „kirúgnál a hámból”.
„A döglődő legyek a kenetkészítő egész csésze olaját tönkreteszik; csöppnyi balgaság súlyosabban esik a latba, mint a bölcsesség és a dicsőség” (Prédikátor 10:1, Katolikus; 9:1 Károli). Mint ahogy egyetlen döglött légy tönkre teheti a drága olajat, ugyanúgy kárt tehet a jó hírnévben egyetlen éjszaka elkövetett balgaság is. Miért tennéd ki magad ennek a veszélynek? (Prédikátor 7:1).
Az idei szilveszterestén ezrek fognak közösen szórakozni, majd a saját kocsijukban hazautazni. Hányan okoznak eközben balesetet, amelynek következménye sérülés, esetleg halál? Ezrek fognak az alkohol hatása alatt illetlenül viselkedni, és ezzel nevetségessé teszik magukat, vagy megalázzák partnerüket. Egyesek ilyen társaságban nem tudnak majd ellenállni az erkölcstelenség csábításának.
Íme néhány azok közül a veszélyek közül, amelyeknek Tamás ezen a szilveszterestén kiteszi magát. Mi a helyzet veled?