Szilárd, mint a Gibraltári-szikla

A meleg, kék földközi vizekből meredeken emelkedik 426 m magasba a Gibraltáriszikla, amely egészen masszívnak látszik. Fényes nappal Spanyolország déli részéről már több kilométer messzeségből, valamint Marokkóból a Földközi-tengeren át is észrevehető az hegyes Gibraltári sziklacsúcs.

Gibraltár történelme messze visszanyúlik a ködös múltba, mikor az ókori tengerészek abban a tudatban, hogy a föld lapos, azt gondolták, hogy a Gibraltári-szoroson túljutva eljutnak a világ végére és ott a feneketlen mélységbe zuhannak. Gibraltárt tartották Herkules egyik oszlopának, míg a másiknak a Ceutában, a szoroson túl az afrikai parton lévő Jebel Musát. A mitológia szerint Herkules hasította ketté a hegyet.

Gibraltár városa az araboknak köszönheti létét, akik Észak-Afrikából jöttek ide az i. sz. VIII. században és később, 1160-ban alapították meg a várost. Gibraltár neve az arab Djabal-Tarik vagy Tarik-hegye szóból ered. Ṭāriq ibn Ziyād arab vezér volt, aki i. sz. 711-ben vereséget mért az utolsó gót királyra.

Bár a spanyolok 1462-ben meghódították Gibraltárt, de hamarosan, 1704-ben az angolok kezére került. A volt Brit Birodalomnak mindmáig ez az utolsó megmaradt előretolt állása. A Gibraltári–szikla azonban továbbra is jelképe marad annak, ami szilárd és állandó.

Gibraltárban Jehova Tanúinak két (angol és spanyol nyelvű) gyülekezete van, közel 120 taggal, akik az Isteni Királyság-uralom ígéretét felkínálják a gibraltáriaknak, azt az ígéretet, amely még ennél a Sziklánál is szilárdabb! (Titus 1:1, 2; Zsidók 6:17–19)