A gyermek szemével

A LEGTÖBB szülő egy dologban biztosan egyetért: abban, hogy a sikeres gyermeknevelés az egyik legnagyobb kihívás, amellyel valaha is szembe kell nézniük. Rengeteget írtak arról, mi az eredményes gyermeknevelés nyitja. Van egy módszer, amely minden felnőtt számára nyitva áll, akár szülőkről, nagyszülőkről, akár nagynénikről vagy nagybácsikról, akár barátokról legyen is szó. Amikor gyermeket nevelünk, vagy amikor meg akarjuk őt érteni, megpróbáltad-e már a gyermek szemével nézni a dolgokat? Vagy elgondolkoztál-e azon, mi megy végbe az ő piciny agyukban?

Ne felejtsd el, a gyermekek kis emberek. Ha így tekinted őket, talán sikerül megértened, ők hogyan tekintenek bennünket. Mint pici lények születnek a felnőttek világába, és piciny szemükkel bennünket nagynak, tekintélyeseknek és hatalmasoknak látnak. Egy tipegő gyermek a felnőttben vagy védelmezőt, vigasztalót és gyámolítót lát, vagy félelmetes személyt, akitől tartania kell.

Nem piciny felnőttek

Egy másik fontos szempont: nem szabad abba a hibába esni, hogy miniatűr felnőttként kezeljük őket. A gyermekkor az egyik legszebb időszak az ember életében. Nem szükséges azt lázas sietségben eltölteni, sem kiiktatni egy gyermek életéből. A gyermekkor azért van, hogy élvezzék a gyermekek. Mint szülőnek lehetőséged van olyan erkölcsi alapelveket gyermekedbe ültetni, amelyeknek segítségével a gyermek idővel életrevaló felnőtté válik.

Amikor csecsemőkkel foglalkozunk, nagyon megtérül, ha a dolgokat az ő szemükön keresztül próbáljuk látni. Például a gyermeksírást egy kétségbeesett szülő soha ne tekintse ürügynek a verésre. Az újszülött a sírásával, pityergésével árulja el, hogy valamire szüksége van. Amikor a kisbaba kikerül az oltalmazó anyai méhből, véleményét erőteljes sírásával képes jól hallhatóan kifejezni!

A követelés helyett inkább bátorítsd és irányítsd a gyermeket

Bátorítsuk a gyermekeket, hogy merjék kifejezni magukat. Ezzel tudják feltárni, mi a problémájuk. Ha viszont világosan megértjük az ő problémáikat, könnyebben tudjuk azokat megoldani. De nemcsak az fontos, hogy mi hogyan reagálunk jelzéseikre, hanem az is, hogy szólásra bírjuk őket. Wendy Schuman, a Parents című folyóirat társszerkesztője tanácsot ad arra vonatkozóan, hogyan kell elbeszélgetni a gyermekekkel: „Az együttérzés szavakba történő öntése . . . jelenti azt a központi elvet, amely a szülő és gyermek közötti kommunikáció kiépítésére irányuló mai erőfeszítéseknek leginkább az alapját képezi. De maga az együttérzés sem elegendő, ha együttérzésünket nem tudjuk megfelelő szavakba önteni. Sajnos, a legtöbb szülőnek ez nem sikerül.”

Más szavakkal, ha a gyermek tiszteletlenül vagy megbotránkoztató módon viselkedik, mely helyreigazítást igényel, próbáljunk erőt venni magunkon, hogy magatartásunkon vagy hanghordozásunkon ne érződjék csalódottságunk vagy elkeseredettségünk. Ezt persze sokkal könnyebb mondani, mint megcselekedni. De ne felejtsük el, az olyan nyers és goromba kifejezések, mint például „Te ostoba!”, vagy „Már megint nem tudsz rendesen viselkedni?” sohasem javítanak egy amúgy is kellemetlen helyezeten.

Sok szülő eredményesnek találta, ha együttérzését úgy fejezte ki gyermeke iránt, hogy megdicsérte őt, s különösen akkor, mielőtt tanácsot adott neki. Itt is tanácsos a gyermek szemével néznünk a dolgokat. A legtöbb gyermek nagyon is tudatában van annak, hogy mikor jön szívből a dicséretünk, és mikor hangzik el csupán hátsó szándékból. Ezért, ha megdicsérjük őket valamiért, győződjünk meg arról, hogy a dicséret őszinte és kiérdemelt legyen.

Egy híres gyermekpszichológus, Dr. Haim G. Ginott a Between Parent and Child című könyvében azt emeli ki, hogy a szülőknek nem a személyiséget, inkább az elért eredményt kell dicsérniük. Például, ha fiad egy könyvespolcot csinált és büszkén megmutatja neked, önbizalmát az fogja növelni, ha azt mondod neki: „Ez a könyvespolc nemcsak szép, hanem praktikus is.” Miért? Mert ezzel a munkáját dicséred. Ennélfogva dicséretedet a gyermek reálisnak fogja tekinteni. De ha azt mondod neki: ’Milyen remek ács vagy’, ezzel ellenkező hatást váltasz ki nála, mivel személyére irányítottad a figyelmet.

Dr. Ginott megjegyzi: „A legtöbb ember szerint a dicséret növeli a gyermek önbizalmát, és az önállóság érzését kelti benne. De előfordulhat, hogy a dicséret feszültséghez és rossz viselkedéshez vezet . . . Ha egy szülő azt mondja gyermekének: ’Jó gyerek vagy’, a gyermek lehet, hogy ezt nem tudja elfogadni, mert önmagáról más véleménye van . . . Ezért ne az egyéni tulajdonságait dicsérjük, inkább erőfeszítéseit és elért sikereit . . . A dicséret két részből áll: szavainkból és abból, amit a gyermek ebből el tud fogadni. Szavainknak azt kell a gyermek tudtára adni, hogy értékeljük erőfeszítéseit, munkáját, elért sikereit, segítségét és figyelmességét.”

Ez a dicsérettel kapcsolatos józan tanács összhangban van a nagylelkűségünk kimutatására adott ihletett tanáccsal a Példabeszédek 3:27 verse szerint: „Ne vond meg a jót azoktól, akik arra rászolgálnak, ha módodban áll ezt megcselekedni” (New International Version).

Az igazságnak megfelelően elmondhatjuk, hogy nem rövidíthetjük le azt, amit egyesek 20 éves gyermeknevelési programnak neveznek, mindegy, hogy mennyi jó tanácsot vagy bölcs útmutatást olvasunk. A gyermeknevelés sok türelmet, szeretetet, megértést és figyelmességet igényel. De nagyban elősegíti a sikert, ha megtanuljuk „gyermekeink szemével” nézni és megérteni a dolgokat.

„A bölcs fiú örömet szerez az apjának” — írta a bölcs Salamon király (Példabeszédek 10:1). Bárcsak téged is ugyanilyen örömteli élményhez segítene az, hogy jobban megérted gyermeked gondolkodásmódját és nézőpontját!