Fiatalok kérdezik:

Alkalmas vagyok-e az alámerítkezésre?

Kedves Őrtorony Társulat!

Nevem Sharon, 13 éves vagyok. Azt szeretném megtudni, hogy alkalmas vagyok-e az alámerítkezésre. Szerintem igen, de ebben nem vagyok egészen biztos. Annyit tudok, hogy ez más fiatal keresztény elméjében is megfordul. Kérlek, legyetek kedvesek erről a kérdésről egy cikket írni, hogy teljesen tisztában lehessek magammal!

SHARONNAK igaza van. Az alámerítkezés gondolata csakugyan sok istenfélő fiatalt foglalkoztat. Jehova Tanúi között a fiatalok elismerik, hogy önmaguknak kell eldönteniük, akarnak-e Istennek szolgálni, szüleik nem dönthetnek helyettük. Eközben azt is mérlegelik, hogy Jézus Krisztus megparancsolta követőinek, vízalámerítkezéssel szemléltessék Istennek való önátadásukat (Máté 28:19, 20).

Nagy felelősséget jelent annak nyilvános megvallása, hogy valaki Isten önátadott szolgája kíván lenni. Bizonyára nem volna helyes elhamarkodni ezt a lépést csak azért, hogy barátaidnak vagy szüleidnek a kedvében járj. Másrészt senki sem kényszeríthet téged erre a lépésre (Zsoltárok 110:3). Jézus azonban mindenkinek azt tanácsolta, hogy „számítsa ki a költségeket”, mivel jár az ő követése (Lukács 14:28). Ez természetesen nem azt jelenti, hogy azt kellene mérlegelned, akarsz-e Krisztus tanítványa lenni vagy sem. Ez egyértelműen helyes dolog. Inkább azzal kell tisztában lenned, mit foglal magában Jehova Tanújának lenni.a Ezután kell eldöntened, valóban kész vagy-e ilyen felelősséget magadra vállalni. (Vö. Példabeszédek 20:25.)

’Elég idős vagyok-e?’

Ahogyan a tizenévesek idősebbekké válnak, gyakran az az érzésük, hogy joguk van bizonyos kiváltságokat élvezni, és bizonyos felelősségeket ellátni. Igyekeznek kikövetelni maguknak, a családi autó vezetését, vagy engedélyt kérnek, iskola utáni munka végzésére vagy, hogy saját költőpénzük legyen. De ha szóba jön az alámerítkezés, sok fiatal azzal próbálja magát e tekintetben mentegetni, hogy még túl fiatal és nem érett meg erre a felelősségre. Egy Andre nevű ifjú megjegyzi: „Sok fiatal megvárja a 17 vagy 18 éves kort az alámerítkezésre, ami egy kicsit késői időpont.” Miért? „Mert már jóval korábban elég idősnek érzik magukat ahhoz, hogy önállóan döntsenek más kérdésekben.”

Igen, az a puszta tény, hogy tizenéves vagy, nem mentség arra, hogy ’kétfelé sántikálj’, még kevésbé indokolt, hogy ne foglalj állást keresztényként (1Királyok 18:21). „Emlékezzél meg Nagy Teremtődről ifjúságod idején” — buzdít a Biblia (Prédikátor 12:1 [12:3, Károli]). Sámuel próféta egyike volt azoknak, akik Jehova szolgálatát már egész zsenge korban elkezdték (1Sámuel 3:1–18; 12:2). A zsoltáros Dávid is elmondhatta: „Te vagy az én reménységem, ó Szuverén Úr, Jehova, bizodalmam ifjúságomtól kezdve” (Zsoltárok 71:5).

Ma is a keresztény fiatalok ezrei — közöttük néhány olyan is, aki még nem lépett a tizenéves korba — elég felelősnek érezték magukat ahhoz, hogy átadják magukat Isten szolgálatára. Tegyük fel, egyes tizenévesekben nincs meg a kellő komolyság, valamint felelőtlenek és érzelmileg éretlenek ilyen nagy horderejű döntés meghozatalára, mint amilyen az alámerítkezés (Példabeszédek 22:15). De hát ez áll fenn a te esetedben is? (Szüleidnek kétségtelenül sok mondanivalójuk lehet e tekintetben!) Isten aligha várja el, hogy egy tizenéves olyan éretten gondolkodjék, mint egy 40 éves ember. Jól tudja, hogy ki vagy téve „ifjúkori kívánságoknak” (2Timótheus 2:22). De ha elég idős vagy ahhoz, hogy ésszerűen komoly és megbízható légy, akkor minden valószínűség szerint ahhoz is elég idős vagy, hogy fontolóra vedd az önátadást. Persze még más kérdéseket is tisztáznod kell magadban.

’Szereztem-e kellő ismeretet?’

F. Philip Rice The Adolescent című könyvében megjegyzi, hogy „támadás és megpróbáltatás között gyakran nem állja ki a próbát az, akinek sekélyes és naiv elképzelése van a vallásról”. De Rice még hozzáfűzi: „Számos jel utal arra, hogy a mai fiatalság siralmasan tájékozatlan. Protestáns és zsidó egyetemeken a másodéves hallgatók között felmérést végeztek a bibliai ismeretekről. Ebből az derült ki, hogy elképesztően keveset tudnak az Ó- és az Újszövetségről.”

Az alámerítkezendő személy esetében ennek nem szabad így lennie. Neki először is ’ismeretet kell szereznie’, hogy tanítvány, azaz tanított legyen (János 17:3; Máté 28:19). Nem volna tehát ésszerű elvárás az alámerítkezendő személytől, hogy legalább „Isten szent kijelentéseinek elemi dolgait” ismerje (Zsidók 5:12)? Olyan bibliai alaptanításokra gondolunk itt, mint például mi a lélek, mit mondhatunk a halottak állapotáról, mit jelent Isten nevének a megszentelése, a Királyság és a váltságáldozat.

Való igaz, hogy valamit bizonyára tudsz a Bibliáról, tekintve, hogy elkísérted szüleidet a keresztényi összejövetelekre. De az így szerzett ismeret valószínűleg felületes, és nem lesz elégséges a ’támadás és a megpróbáltatás között’. Neked képesnek kell lenned arra, hogy megvédelmezd „a benned lévő reménység okát” (1Péter 3:15).

Terry azt mondja, hogy hitt a bibliai igazságokban. De őszintén bevallja: „Sohasem bizonyosodtam meg a dolgokról azáltal, hogy kérdést tettem volna fel magamnak és válaszoltam volna azokra. Mostanában kezdtem ezt az eljárást követni.” Vajon mi az eredménye egy ilyenfajta bibliatanulmányozási programnak? „Hitem egyre erősödik, és most azt állapítom meg, hogy igazi meggyőződéssel tudok az embereknek beszélni. Minden fiatal Tanútársamnak tehát azt mondom, ne félj magadban tisztázni, mi az igazság. Tudakozódj felőle! Kutass és tanulmányozz! ’Győződj meg mindenről.’ Akkor majd teljes szívből át tudod adni magad Jehovának” (1Thessalonika 5:21).

’A Szó cselekvői’

Nekünk „a Szó cselekvőinek, nem csupán hallgatóinak” kell lennünk (Jakab 1:22). Nem jelentkezhetsz alámerítkezésre, ha egyidejűleg ’rejtegeted igazi énedet’ azzal, hogy eltitkolod súlyos vétkeidet (Zsoltárok 26:4). Az ilyen vétkek közé tartozik: nemi erkölcstelenség, részegeskedés, kábítószerfogyasztás, és az 1Korinthus 6:9, 10 versben felsorolt bármelyik bűn. Ha voltak ilyen természetű problémáid, miért nem kéred meg a szüleidet, hogy beszéljetek valamelyik keresztény vénnel? Légy nyugodt afelől, hogy szívből segítségedre lesznek (Jakab 5:14, 15).

Lehetséges, hogy bizonyos változtatásra lesz szükséged a szüleiddel való bánásmódod, vagy a keresztény vénektől jövő tanács megfogadása tekintetében, esetleg még barátaid megválasztása tekintetében is (Példabeszédek 6:20; 13:20; 1Korinthus 15:33; Zsidók 13:17). Lehet, hogy nem lesz könnyű változtatnod ezeken, de a Példabeszédek 11:19 verse így figyelmeztet: „Az, aki szilárdan kiáll az igazságosság mellett, életre jut, de aki a rosszat hajszolja, az a halálra.”

Vajon Jehova tökéletességet vár el tőled? Egyáltalán nem. „Ki mondhatja: ’Megtisztítottam a szívemet; tiszta vagyok, nincs vétkem’?” — kérdezi a Példabeszédek 20:9 verse. Amíg tökéletlenek vagyunk, mindig hajlamosak leszünk hibát elkövetni. De Krisztus váltságáldozatára való tekintettel megmaradhatunk helyeselt állapotban Isten előtt (1János 2:1, 2). Például, ha egy fiatal keményen küzd egy rossz szokása ellen, mondjuk az önkielégítés tisztátalan szokása ellen, ne érezze magát feltétlenül alkalmatlannak az alámerítkezésre.b Ha elszánt erőfeszítéssel ellenáll a gonoszságnak, képes lesz megörvendezteni Jehova szívét (Példabeszédek 27:11).

’Barátommá tettem-e Istent?’

Talán a legkritikusabb kérdés az Istennel való személyes viszonyodat érinti. Ne felejtsd el: nem egy ügynek, munkának vagy szervezetnek szenteled oda magad, hanem magának Istennek. Vajon Isten elvont fogalom vagy távoli lény számodra? Vagy mint Személyt ismerted és szeretted meg őt (2Mózes 34:6, 7). Ha személynek ismerted meg, akkor gyakran fogsz vele társalogni, nem gépiesen, hanem szívből (Zsoltárok 62:8 [62:9, Károli]).

Azután arra is belső kényszert fogsz érezni, hogy másoknak is beszélj Istenről. (Vö. 2Korinthus 5:14.) A Példabeszédek 15:7 verse ezt mondja: „A bölcsnek ajkai folyton tudományt terjesztenek.” Így teszel-e te is azáltal, hogy másoknak rendszeresen prédikálsz? Vagy engeded, hogy a kikapcsolódás, a szórakozás, esetleg még talán a lustaság is visszatartson attól, hogy segíts másoknak is megismerni Istent? (Példabeszédek 19:24)

Igen, ahhoz, hogy az alámerítkezésnek meglegyen a kellő fontossága, Istennel a legszorosabb barátságba kell kerülnöd. (Vö. Jakab 2:23.) Ha ez eddig nem történt volna meg, akkor az nem Isten hibája, mert ő mindannyiunkat meghív, hogy keressük őt (Cselekedetek 17:27). És ha folyton tanulmányozol, imádkozol és együtt vagy Isten népével, idővel érezni fogod, hogy közelebb kerültél Istenhez (Róma 12:12; 1Timótheus 4:15; Zsidók 10:24, 25). Az alámerítkezés természetes következménye lesz az ’Istenhez való közeledésnek’ (Jakab 4:8).

Vegyük példának egy Cindy nevű fiatal lány esetét. Ezt írja: „14 éves koromban alámerítkeztem. Tudom, mennyire nem szívesen szánják rá magukat a fiatalok. De én azt akarom mondani, ez a legcsodálatosabb dolog, amit megtehetsz. Képzeld, milyen jó tudni, hogy Jehova helyesel, és ’soha nem hagy el és semmiképpen nem hagy cserben’! (Zsidók 13:5). Ha valaki azt kérdezné tőlem, hogy átadja-e életét Jehovának, feltétlenül azt mondanám: mindenképpen! De ne valaki más kedvéért tedd meg ezt a lépést. A magad jószántából határozz így!”

[Lábjegyzetek]

[Kép a 29. oldalon]

Sok fiatal alkalmassá válik az alámerítkezésre. Te is?