Lobos-fok — A szárazföld és a tenger drámai összetalálkozása
EZ nemcsak drámai. Időnként a tenger és a szárazföld kifejezetten hevesen találkozik össze a Lobos-foknál! A dagály és az óceán felől érkező heves szélviharok óriási hullámokat kergetnek, és ezek nagy erővel csapódnak a part menti sziklákhoz. A hullámok messzire elhallatszó robajjal csapódnak fel a magasba, olykor 12—15 m magassába is. Ilyenkor a turisták kisietnek az Oroszlánfóka-fokhoz és gyönyörködnek a látványban. Amenynyire csak lehet, kimerészkednek a sziklák peremére, és félelemmel vegyes áhitattal figyelik miként csapódik egy-egy hullám a sziklának. Fenséges látványt nyújt, amint a több tonna súlyú víztömeg óriási erővel nekivágódik a sziklának és a magasba fröccsen. A látogatók ilyenkor szinte tudomásul sem veszik a rájuk hulló erős vízpermetet. És amíg tart a hullámok tombolása, a nézők lába szinte legyökerezik és nem kívánnak távozni.
De aztán mégis búcsút vesznek, mert igen sok egyéb látnivaló van a Lobos-foknál. Se szeri, se száma a látványosságoknak. Többek között ezért is vásárolta meg 1933-ban Kalifornia állam ezt a területet és nyilvánította állami rezervátummá. A másik ok, és ez a fontosabb, így akarták megvédeni a kipusztulástól a bájos Monterey ciprusfákat. Természetes módon egyedül csak a Lobos-foknál és a közeli Monterey-félszigeten díszlik ez a ciprusfa. A Monterey ciprusfa állomány jelenleg már csak itt, a Csendes-óceánra néző e meredek sziklapart peremén található.
A Lobos-fok története állami rezervátummá nyilvánítása előtt igen színes volt. Évszázadokon át az indiánok rákfélék gyűjtésével foglalkoztak és a területhez tartozó hegyfokon táboroztak. Az 1700-as évek végén és az 1800-as évek elején szarvasmarha-tenyésztésre tértek át. A portugáloknak 1861 és 1884 között egy bálnavadászhajó-állomásuk volt itt! Ezután a japán halászok konzervgyárat építettek itt a kaliforniai ehető kagylók feldolgozása céljából, és innen került azután több százezer kagylókonzerv a Távol-Kelet piacaira. A szárazföld tulajdonjoga folyton másra és másra szállt át — egyik alkalommal, amint mesélik, egy kártyajátszma során történt meg mindez.
Ösvények
A Lobos-foki Állami Rezervátumba a Csendes-óceán felől, az 1-es számú főúton, lehet bejutni Monterey-től 16 km-re délre, a Carmel-hegy alatt mintegy 5 km-re. Kevés út vezet a rezervátumba. Ezek az utak három fő parkolóhelyre visznek, és onnan lehet különböző ösvényeken át eljutni a fenyőerdőkbe és a ciprusligetekbe. Az egyik ösvény 10 km hosszúságban követi a rezervátum partvonalát, váltakozva hol egész közel marad a meredek sziklák pereméhez, fenséges látványt nyújtva az alant tajtékzó habokra, hol pedig levezet a víz széléig, ahol a dagály által hátrahagyott tavacskákban gazdag állatvilág látható — szellőrózsák, tengeri sünök, rákfélék, tengeri csillagok, kagylófélék, zöld- és vörösmoszatok, és még sok más teremtmény. Állj meg egy pillanatra, és letérdelve figyeld meg ezeket a lenyűgöző, sziklákkal övezett világokat. De légy elővigyázatos! Az alattomos hullámok könnyen beteríthetnek és vizes leszel.
A Madár-sziget felé menet le lehet tekinteni a Kínai-öböl olívzöld vizeire, amely a meredek szirtek között mint valami igazi drágakő ágyazódik be. A hullámok puhán terülnek el a kicsiny, homokos tengerpart egyik végén, ahol gázló- és halászmadarak nagy élvezettel járják a hűs vizet, később pedig sütkéreznek a védett öböl meleg napsugaraiban. Mások is élvezik a pompát — fókákat látunk kimászni a sziklaperemekre, hogy sütkérezzenek a napon.
Az ösvényen továbbhaladva eljuthatsz a Madár-szigetig, ahol százával gyűlnek össze a tengeri madarak. Fészekrakás idején a kormoránok serényen repdesnek, s hozzák csőrükben a tengeri hínár fonadékait, és ebből építik meg fészküket, de oly közel egymáshoz, hogy az ember azt gondolná, ezek az állatok találták ki, miként lehet összezsúfolni a házakat. Látunk pelikánokat jönni-menni halászó portyázóútjuk során, miközben lemerülnek a tengerbe, ha észrevesznek valami úszó ennivalót. A sirályok magasba emelkedve oly kecsesen keringenek szabadon a szélben, hogy az embert irigység fogja el, hogy miért is van a földhöz kötve.
A ciprusligethez vezető ösvény, mely a földünkön természetes állapotban megmaradt két Monterey ciprusfa állomány egyikéhez kanyarodik el, kedvenc útvonala a turistáknak. A meredek szirtekről ragyogó kilátás nyílik a tengerre. Vörösmoszatok borítják a sziklákat és a fatörzseket, amelyek ki vannak téve a tengeri levegő nedvességének. Fodros zuzmók növik be a fenyő- és ciprusfák ágait. A erdőkben fekete farkú szarvasok láthatók — a szarvasmamák gyakran borjaikkal együtt legelnek a bozótban. Ennek a félszigetnek a végéről 40 tonnás szürke bálnákat is láthatunk, amint vízsugarat lövellnek a magasba, és olykor kiemelkednek a vízből, amint a Lobos-fok mellett elhaladnak decemberben és januárban a Baja Kaliforniáig tartó 16 000 km-es vándorútjuk során, hogy pározzanak és szüljenek, majd márciusban és áprilisban visszatérjenek a Bering-tengerbe táplálkozás céljából.
A tengeri vidrák
A legkedveltebb állatok természetesen nem ezek az óceánjáró behemótok, amelyek a partoktól távol úsznak. A leggyakoribb kérdés, amit a parkőröknek feltesznek: „Hol vannak a tengeri vidrák?” Ezek rendszerint a védett öblökben, a vízben lebegő hínárok között szeretnek tanyázni. A látogatók távcsövekkel pásztázzák ezeket a területeket és figyelik, hol tűnnek fel és hogyan merülnek le ebédjükért. Étrendjükön ilyen finomságok szerepelnek: ehető kagylók, rákfélék, puhatestűek, tintahalak, nyolckarú polipok, kaliforniai kagylók és tengeri sünök. Asztaluk egy kő, amelyet mellükre tesznek, és azon törik meg a vastag héjú kagylókat, amelyeket aztán jó étvággyal elfogyasztanak. Ha nem étkeznek, akkor alusznak, oly módon, hogy a hínárba tekerik be magukat, hogy el ne sodorja őket a víz. Vagy ha vidrabébi születik, akkor anyja mellén fekszik, miközben az anyja eteti és tisztogatja kicsinyét. A vidrabébi vízben születik, vízben él, de neki is meg kell tanulnia úszni. Megfulladni persze nem tud, mivel a tengeri vidrabébinek természetes úszóképessége van.
A tengeri vidra csokoládébarna szőrméje — amely a kifejlett, idős példányoknál a fejük körül szürke vagy fehér — finom és vastag. Az Oroszlánfóka-fok közelében, az egyik tájékoztatási állomáson van egy tengeri vidra prém. Ha megfogod az ujjaddal, érzed a prém lágy selymességét. Ez a rendkívül finom prém okozta a vidrák csaknem teljes kipusztulását. Kétszer olyan sűrű, mint a fókaprém, prémjének szálsűrűsége négyzetcentiméterenként 100 000 szál, így összesen 800 millió szőrszálból áll. A vidrát kizárólagosan a prémje nem tudja megvédeni a hidegtől. Órákat tölt el azzal, hogy prémjét ápolgatja, levegőssé teszi, és ez a levegő mint szigetelő megvédi a vidra bőrét a hideg víz okozta lehűléstől. Páratlan, nem támadó, szelíd jószág — nem csoda, ha a turisták kedvence lett!
A víz alatti rezervátum
Ezek az ösvények elvezetnek a Lobos-foknak egy 224 hektárnyi területére. De ez a 224 hektár már nem mind tartozik a Lobos-foki Állami Rezervátumhoz. Még a fele sem. Háromszáz hektár víz alatt terül el. Válaszd most azt az utat, amely elágazik a Bálnák-öble parkolóhely felé. Ott valószínűleg búvárruhás, oxigénpalackos búvárfelszereléssel rendelkező búvárokat fogsz látni, akik most készülnek az Egyesült Államok első víz alatti rezervátumába lemenni. Ez a rezervátum, mely 1960-ban létesült, egyike Kalifornia leggazdagabb természetes víz alatti környezetének. Az állam törvényei védik. Sajnos, ennek a víz alatti világnak a csodái nem hozzáférhetők számodra — hacsak nincs engedélyed búvárruha és oxigénpalackos búvárfelszerelés viselésére és az ilyen mélytengeri kutatásra.
A rezervátum bejáratánál kapott tájékoztató utal arra, mit nem láthatsz: „A 30 méter mélységben uralkodó tompa fényben a tengeri hínárerdők, a gerinctelen állatok és gyökértelen növények vibráló színű világa fogad. A látómezőbe északi menyhal, egy kaliforniai hal, a cabezone és ajakoshal úszik ki-be. Egy fóka, vidra vagy egy bálna váratlan megjelenése erős szívdobogást okoz.” E mélységek egyik otthonos lakója a világ legnagyobb tengeri csillaga, az 1,2 méter nagyságú denevércsillag látványa bizonyára alaposan megdobogtatná a szívedet! Ahogyan egy jó utikalauz útba igazít, milyen ösvényeken tudod bejárni a Lobos-fok szárazföldi területeit, ugyanígy a búvároknak is van egy könyvük a mélytengeri életről 38 színes felvétellel, amely tájékoztatást nyújt a tengeri életről.
A Lobos-fok a csendes elmélyülés helye. Több mint 300 növény-, és több 250 madár- és állatfaj bőséges látnivalót ígér: a barna tengeri hínár hosszú szárai kecsesen tekergőznek a tenger vízfelszínére a Kékhal-öbölben. Orgonaillat vegyül a sós tengeri levegőbe. A zsályalevelek ujjaid közt szétmorzsolva átható aromát árasztanak magukból. De ne tedd ezt az utad mentén sorakozó méregtölgy csillogó leveleivel. Miért maradt meg itt a méregtölgy? Mert ez ad természetes otthont sok apró madárnak és állatnak. Lobos az ő otthonuk, és nem a mienk.
Vagy hallgasd a fehér bóbitás veréb halkan ismételt panasz dalát, amint ott ül a zsályacserje csúcsán. És a fekete, csigaforgató madár éles hangú kiáltását, amint a partmenti sziklákon szökdel, és közben ragyogó vörös csőre fel-felcsillan a napfényben. A sziklás, part menti szigeteken az oroszlánfókák ugatása csap fülsiketítő lármát, amit nem lehet nem tudomásul venni. És ott vannak a szerszámot használó tengeri vidrák, amelyek a kagylókat a mellükre szorított kövön csapkodják szét. De élvezheted még egyszer az elcsendesedő vízfodrokat, illetve a szikláknak csapodó dühöngő hullámokat, ha a tengernek erre támad kedve.
Ez a fok az elmélkedés helye is. Lélegezz mélyeket a tengeri levegőből. Járj lassan az ösvényeken. Szentelj elég időt arra, hogy el tudj mélyedni a környezetben. Aztán raktározd el emlékeidet. Engedd, hogy szárnyaljon a képzeleted.
Lehet, hogy túlzásba vitt dicséretnek találod Francis McComas tájképfestő következő leírását a Lobos-fokról: „a szárazföldnek és a tengernek ez a legnagyszerűbb találkozóhelye a világon”. De ha néhány napig sétálgatsz ösvényein, mélyen magadba szívod a sós tengeri levegőt, hallgatod a különböző hangokat, betelsz a látnivalók szépségével, és elmélyülsz őseredeti szépségének nyugalmat árasztó derűjén, akkor te sem fogod túlzásnak érezni ezt a megállapítást.
Kétségtelenül üdítő látvány a Lobos-fok a zaklatott idegzetű embernek, gyógyír a szellemnek, és méltán dicséri Alkotója, Jehova Isten művészi alkotását.
[Képek a 16., 17. oldalon]
Fent balra: Orom
Fent jobbra: Dél-tengeri vidra
Középen balra: A Kínai-öböl olívzöld vizei
Középen jobbra: Félhold alakú hal a hínárerdőben
Jobbra lent: Szél- és vízvájta nyomok a homokkőben